04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Macskám, az olvasás
2019.12.28 - tiszatáj

Ami engem illet, az olvasás nőies tevékenység: szeszélyes, sőt rigolyás, holdhónapos, hullámzó. Hogy példákat is hozzak, Malcolm Lowry Vulkán alattját hiába próbálom felütni, rendre visszatéteti velem a polcra, akárcsak Lengyel Péter Macskakőjét, s a Fogságot is csupán másodszori próbálkozásra fogadta el, igaz, akkor aztán valósággal behabzsolta. A Zorbászt hol szereti, hol nem, A pestist mindig – igazi primadonna, kár megpróbálkozni is azzal, hogy megfejtsem a kedvét.

Milan Kunderával azonban különösen kiszámíthatatlanul, illetve ha más szemszögből nézem, aljas kiszámíthatósággal viselkedett. Évekig hagyta, hogy azt írjam, az esszéit nagyon szeretem és a szó lehető legklasszikusabb értelmében vett esszéknek tartom, a regényeit viszont nem tudom megszeretni; hagyott, hadd próbálkozzam a Tréfával és a Lassúsággal, érezzem magam körültekintőnek és tisztességesnek, aztán lerázza őket magáról, mint kutya a vizet. Holott valójában macska, egy nyivákoló, olykor szeretetért sündörgő, máskor arisztokratikus fölénnyel elvonuló állat.

Erre most nem megszereti A lét elviselhetetlen könnyűségét?! De mit is beszélek: nem megszereti: belészeret valósággal, hogy olykor már bánom, hogy a világra jöttem, és azt írtam, amit diktált. Életemben még egyszer voltam csak ennyire átfogóan undok, amikor Dürrenmattról azt írtam, hogy nem nagy író, mindössze jó író, bár ebben az esetben annyi mentségem mégis akad, hogy nem ismételgettem folyton, mint egy megakadt lemez. Kunderáról ellenben mindig elmondtam, s már-már az intellektuális tisztesség csalhatatlan jelének tartottam, hogy én ezt untig ismételgetem.

A lét elviselhetetlen könnyűsége aztán jól kifogott rajtam – mert őcsalhatatlansága persze az erkély legtávolabbi zugába vonult el nyávogni, és fel se vette a szemrehányásaimat. Ami korábban taszított, hogy ti. Kundera éppen úgy ír regényt, ahogy azt A regény művészetében elmondja, kiszámított tehát és túl racionális, azzal most fikarcnyit se törődtem, csak olvastam és olvastam mohón, ahogy a korhelylevest falja az ember egy szétkortyolt éjszaka után, bambán a fejfájástól. Nem zavart már a szinte mérnöki precizitás, sem a korábban túl rövid-didaktikusnak vélt fejezetek, csak lapoztam és lapoztam lelkendezve.

Mi történhetett? Hiszen valóban mondta két olyan ember is, akinek az ízlésében megbízom, hogy ez a könyv remek, de hát mondták korábban is többen, kedves tanítványaim és írókollégáim, mégsem hittem nekik, és lelkesedésüket – ó, borzalom! – a kordivat számlájára írtam. Gondtalanul idézgettem a giccs pazar elméletét, mely éppen ebben a könyvben található, de valahogy zárványként kezeltem, véletlennek tartottam, amely nem függ össze a regény általános megoldatlanságával.

Most pedig itt volt előttem Tomás, Tereza, Sabina, Franz, Marie-Claude, és nem tudtam szabadulni tőlük, életük igazságától. Van-e igazabb annál, mint amikor Tereza visszamegy Prágába, holott a prágai tavasz retorziói elől menekült Svájcba? Van-e igazabb, mint hogy életünk kudarcai furcsa döntésekre késztetnek? Van-e hitelesebb, mint hogy Sabina elhagyja Franzot, megszökik előle éppen akkor, amikor a férfi bejelenti, hogy elválik a feleségétől? Hiszen mindannyian ismerjük a szabadság és az önáltatás buktatóit. Van-e humorosabb, szellemesebb, mélyebb annál, hogy Tomás és Tereza kutyáját Kareninnek hívják? Van-e szomorúbb jelenet annál, amikor meghal? Ihlet és pontosság rejtélyes összefüggései még mindig vizsgálatra szorulnak.

De ha egyszer annyiszor rajtavesztettem macskám, az olvasás szeszélyein, most miért áradozom mégis úgy, mintha nem tapasztaltam volna primadonnaságát? Azért, mert észrevettem, hogy bizonyos ítéletei idővel megizmosodnak, azokat nem vonja vissza soha. Az Iskola a határon, az Iszony, az Őfelsége pincére voltam, A Karamazov testvérek kezdettől a kedvence volt, és az is maradt. Ezeknek sohasem fintorgott, boldogan olvasta újra valamennyit, velük kapcsolatban sohasem kényeskedett.

Tulajdonképpen hálásnak kellene lennem neki, hiszen bármit is művelt volna, mindig csak bölcsebb lettem általa. Mi lenne az emberből, ha nem látná be a tévedéseit? Mi lenne, ha csupa következetességből eszkábálnák össze? A madár sem repül szárnyak nélkül, akármennyire madár nélkülük is.

Engem az olvasás tartott meg a repülésben. És ez nagy teljesítmény egy macskától.

Demény Péter


Címke: , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő