Tiszatájonline | 2019. december 16.

„A diktatúra múzsája kimaradt”

DARVASI LÁSZLÓ: MAGYAR SELLŐ
December 5-én mutatták be a Grand Caféban Darvasi László új regényét, a Magyar sellőt. A szerzővel Mikola Gyöngyi beszélgetett a mű Kleisthoz kapcsolódó hátteréről, a szöveg nyelvi regisztereiről, valamint a regény szereplőinek alakjáról… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

DARVASI LÁSZLÓ: MAGYAR SELLŐ

December 5-én mutatták be a Grand Caféban Darvasi László új regényét, a Magyar sellőt. A szerzővel Mikola Gyöngyi beszélgetett a mű Kleisthoz kapcsolódó hátteréről, a szöveg nyelvi regisztereiről, valamint a regény szereplőinek alakjáról.

A kötetbemutatón eredetileg Harag Anita lett volna Darvasi László beszélgetőpartnere, egymást kérdezték volna megjelent új köteteikről. Harag azonban nem tudott jelen lenni Szegeden, hiszen Évszakhoz képest hűvösebb című kötetével éppen elnyerte az idei Horváth Péter Ösztöndíjat, így a díjátadón vett részt Budapesten. A szerző helyett Mikola Gyöngyi lett Darvasi társa. Az ösztöndíj apropóján Mikola arra kérdezett rá, honnan ismeri egymást a két szerző. Megtudtuk, három évvel ezelőtt találkoztak a JAK táborban. A díjnyertes Évszakhoz képest hűvösebb kötettel kapcsolatban Darvasi a fiatal próza tendenciáit kezdte boncolgatni. Szerinte szikár, objektív felütés jellemzi ezeket a szövegeket, kevés érzelem jelenik meg bennük. Ennek példázására egy rövid részletet fel is olvasott Harag egyik novellájából, hozzátéve, hogy Harag prózája esetében mégiscsak kimutathatóak a személyesség jegyei.

Ezután Mikola a Magyar sellőre helyezte át a fókuszt. Meglátása szerint a jól ismert „Darvasi-toposzra” lelhet rá az olvasó az ismeretlen német kisváros által. Ez összekapcsolódik a regény egyik mottójával is, konkrétan azzal, amelyik Kleisttól – a másik kettő Örkénytől és a Magyar Katolikus Lexikonból – származik, hiszen a Magyar sellő Kleist egyik legtöbbször feldolgozott történetét, a Kolhaas Mihályt veszi alapul. A felvetésre reflektálva Darvasi kifejtette, hogy a modernitás és a szenvedély érdekli Kleistban, a Kolhaas Mihály pedig az aktualizációja miatt érdekes számára, ahogyan például Hajnóczy számára is emiatt volt. Azt is elmondta, hogy a példázatosság nem tartozott a célja közé, bár sok bibliai intertextust épített a szövegbe, hanem a diktatúra működése érdekelte, annak a világnak a megragadása a szépirodalom eszközeivel, amelyben élünk.

Ezután Mikola a regény nyelv- és stílusregiszterére kérdezett rá, azt ugyanis egyszerre érzi stilizáltnak, történelminek, költőinek és blaszfémikusnak. Darvasi az Örkény mottóra hivatkozva az irónia, groteszk, kedélyesség nyelvét emelte ki meghatározó tapasztalatként, ez utóbbit a „szocializmus ellenállásához” kötve, amely A tanú című filmben is megjelenik. Darvasi szerint most nincs kedély, és ez a meglátása hozta létre azt a mixelt nyelvet, amely a regényt jellemzi. Hangsúlyozta, hogy a regnáló hatalom szereti önmagát, a saját nyelvét:

„örömködik abban, ahogy a szavakat formálja.”

A regény nyelvi regiszterének érzékeltetésére Darvasi fia, Darvasi Áron olvasott fel egy részletet a regényből.

Mikola a karakterábrázolást emelte ki a regényből, szerinte a gróf alakja, egyben a hatalom metaforája, a többi szereplővel ellentétben el van távolítva az olvasótól. Darvasi távolabbról kezdte reflexióját. Mint mondta, eredetileg novellákat (Kleist átiratokat) készített, végül úgy gondolta, összeilleszthetők egy regénnyé. Az így keletkezett hézagokat ki kellett tölteni, de ezekbe a hiátusokba végül nem épült be a hatalom emberének figurája: „a diktatúra múzsája kimaradt”. Darvasi szerint az ilyen típusú figura egy senki, egy nincs, hiszen a diktatúra az emberben van.

Mikola utolsó, záró kérdése arra kérdezett rá, hogy Darvasi hisz-e a sorsban. A szerző azonnal Kertész Sorstalanságát említette, és kifejtette, a sorstalanná tétel az ember legnagyobb bűne. Magát a sorsot a személyesség kiterjesztéseként értelmezi, és nem egy görög, személyes drámaként.

„Számomra a sors azt jelenti, hogy van nevem. Van utcasarkom, van hentesem, kedvenc filmem és versem, vannak kedvenc szerzőim és kedvenc közönségem. A sors azt jelenti, hogy beszélhetek itt. A sors azt jelenti, hogy kimegyek, és nem fognak lelőni.”

Borbíró Aletta

    

Fotók: Szabó Luca