08.04.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Negyedik epizód >>>
07.29.
| THEALTER 2021: fókuszban a színházi sokszínűség és a fiatal alkotók >>>
07.29.
| THEALTER 30(+1) színháztudományi konferencia >>>
07.28.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Harmadik epizód >>>
07.23.
| Legéndy Jácint performanszai a 101 Klubban DJ Cuvious partisorozatán belül – Nightclub in the Sky >>>
07.22.
| Grand Café – Ráolvasás 07. – Halász Rita: Mély levegő >>>
07.10
| Héthatár: itt a környezettudatos művészeti fesztivál >>>
06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
 TiszaLINE Szalon

07.22.
| Szeged középkori városmagját találták meg a Móra-múzeum régészei >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Marko Pogačar: A szabadságról beszélni – avagy a módszerről, a keretezés(ek)ről és a felelősségről
2020.01.03 - tiszatáj

 

SZABADSÁG / SLOBODA / HÜRRIYET / SWOBODA / FREEDOM / SVOBODA / LIBERTATE / СЛОБОДА

A PesText SZABADSÁG szövegei az International Visegrad Fund támogatásával születtek meg a 2019-es PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál felkérésére.

Marko Pogačar (1984) horvát költő, író, esszéista, szerkesztő. Versei magyarul a Hídban, a Tiszatájban, a Lettre-ben és a Versumon jelentek meg.

 

Képesek vagyunk rá, hogy a szabadságról beszéljünk? És ha igen, miként? Milyen keretei vannak a beszédünknek vagy az írásunknak, mi teszi lehetővé, artikulálja és engedélyezi, hogy nyilvános kijelentéseket tegyünk róla, és ezeket a kijelentéseket mások is meghallják? Vajon a megelőlegezett szabadság, ami biztosítva van számunkra – az, ami nem sodor bajba, és ami semmiféle veszélyt nem jelent a polgári kényelmünkre és jólétünkre nézve –, vajon ez a megszokott szabadság szabadságnak nevezhető egyáltalán? Hogyan tudjuk felmérni, és leginkább: hogyan vagyunk képesek beszélni róla?

Ami pedig legalább ilyen fontos: kik is vagyunk valójában „mi” – mi rejtőzik a személytelen, arctalan sokaság mögött, ami megerősíti a pozíciónkat, és ami meghatározza, hogy mi az, ami elmondható ebben az absztrakt, kollektív identitásban? Tegyük fel, hogy írók vagyunk. Művészek, kulturális munkások. A privilegizált, európai kontextusban ez többé-kevésbé még mindig azt jelenti, hogy jogunk van ahhoz, hogy a hangunkat hallassuk. Szabaduljunk meg hát a maszkoktól, és tegyük fel a kérdést: hogyan is néz ki ez a csendes „én”, az én, amely, akár egy pointillista festményen, többedmagával alkotja ezt a kissé talán zavaros, összességében mégis kellemes benyomást keltő kollektív szubjektumot?

Nincs sok rejtegetnivalóm. Író vagyok. Vagyis én is – és bizonyosan „ti” is, ennek a szövegnek a hasonlóképpen absztrakt olvasói is – a „létező szocializmus” összeomlása utáni Délkelet-Európa irodalmi és kulturális mezőjében szétszórt, ingatag közegben működő kulturális munkások légiójához tartozom. És, mivel az orwelli 1984-ben születtem, egyúttal ahhoz a generációhoz tartozom, amely közvetlenül az átmeneti és az átmeneti utáni mocsárba volt kénytelen megérkezni. Hivatásos író vagyok, vagyis abból élek, amit írok, és amit mondok. A bevételeim rendszertelenek és rendkívül bizonytalanok. Ezen kívül azok a műfajok, amelyekben elsősorban alkotok – líra, esszé, útinapló, rövidpróza – eleve nem ígérnek busás honoráriumot, és aligha biztosítják az anyagi függetlenséget. Biztos vagyok benne, hogy hasonló a helyzet a szöveg olvasóinak többségével is. A felolvasóestek, előadások, szerzői honoráriumok, jogdíjak, ösztöndíjak, irodalmi díjak, a rádiónak írt vagy egyéb célból született szövegek, szerkesztői munkák stb. sajátos és kiszámíthatatlan egyvelegéből igyekszem eltartani magam. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy majdnem mindig megírhatom és nyilvánosan elmondhatom azt, amit gondolok.

Vajon nem hangzik ez egy kicsit túl jól ahhoz, hogy igaz legyen, és valóban így áll a helyzet? Különösen úgy, hogy tudom, hogy a szülőföldemen, Horvátországban, ahol a könyveim és szövegeim többsége először megjelenik, döntően jobboldali, konzervatív, deszekularizált katolikus miliő uralkodik, ráadásul mindez folyamatosan erősödik, és jó eséllyel hamarosan eléri a xenofób és soviniszta szélsőségek forráspontját, ahogyan azt a korábbi kulturális miniszterünk, a nyíltan fasisztabarát, revizionista és a baloldalt megrögzötten gyűlölő Zlatko Hasanbegović is világossá tette. Mindebből két dolog következik. Az első: én ezt „megengedhetem magamnak”. Vagyis: az időm nagyobb részét külföldön töltöm, a megélhetésem alig függ az államtól, továbbá nincs családom, amit el kéne tartanom, vagy amivel zsarolhatnának. Nem vagyok eléggé jelen a nyilvánosságban, és nem vagyok oknyomozó újságíró, hogy attól kelljen félnem, hogy fizikailag bántalmaznak az írásaim miatt, mint az újságíró Dušan Miljušt, ahogy attól sem kell tartanom, hogy – szó szerint – nyakon öntenek egy vödör ürülékkel és vizelettel, mint tették azt az író és újságíró Ante Tomićcsal. Szerencsére ezek a példák egyelőre inkább a kivételt jelentik. A másik, ami mindebből következik, az alávetettség és az integráció „régi jó” foucault-i logikája, és innen a kérdés is: vajon valóban így áll a helyzet? Tény, hogy a megfelelő médiákban (a többiben a cenzúra, a régi, nyílt és közvetlen pártcenzorok módszereinél sokkal kifinomultabb formában ugyan, de továbbra is jelen van) csak azért mondhatom el többé-kevésbé, amit szeretnék, mert a szavaimnak nincs igazi hatása, és nem jelentenek veszélyt a rendszerre, illetve a dolgok fennálló rendjére. Másképpen: „Dumálj csak, mi a faszért érdekelne ez minket?

Vagyis, figyelembe véve a körülményeket, amikor a szabadságról van szó, akkor inkább annak kontextusáról szeretnék beszélni, nem pedig erről az absztrakt, túlságosan is absztrakt főnévről. És nem, egyáltalán nem szükséges harminc évet visszamenni az időben ahhoz, hogy a szabadságról, annak jelenlegi lehetőségeiről és hiányáról beszéljünk. Itt és most – ez a pillanat nagyon is megfelelő, hiszen már így is nagyon, nagyon késő van. És nem, nem igazán tudom, ki fizeti ki a honoráriumot ezért a szövegért és a gyönyörű városotokba tett írói utamért, ahogy azt sem tudom, ki fog enni adni ezeken a szép, kora őszi napokon, de hát – éppen ez alkotja a kontextust. És azt kérdezem: ma, Magyarországon, ahol Orbán Viktor uralma – akit a kortárs európai politikusok közül egyébként a leginkább reakciósnak és autokratikusnak, általában pedig a szabadság és az egyenlőség legnagyobb ellenségének tekintek – megdönthetetlennek látszik, azt kérdezem, vajon ma Magyarországon mit jelenthet a szabadságról írni. Persze, mindig támaszkodhatunk Gramscinak „az intellektus pesszimizmusáról és az akarat optimizmusáról” alkotott formulájára. És ez talán segíthet abban, hogy továbblépjünk: segíthet abban, hogy elviseljük a baloldal melankóliáját.

Mégis: a kontextus, a kontextus! Vajon szabadon beszélhetünk a szabadságról? És vajon hova visznek majd bennünket a szavaink?

Bartók Imre fordítása


Címke: , , , ,
2021.07.28 - tiszatáj

– MONDJA A SZÍNHÁZCSINÁLÓ
BALOG JÓZSEF
Annak ellenére meglepően sokszínű és gazdag az idei Thealter Fesztivál programja, hogy a szervezők harminc év óta először egyetlen fillér működési támogatást sem kaptak pályázatukra. A MASZK Egyesület nemrég Hevesi Sándor-díjjal elismert elnöke, a színészként az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Molière-bemutatóra készülő Balog József szerint a szakmai szolidaritásnak és a pandémia okozta lefojtottságnak is köszönhető, hogy minden meghívott társulat vállalta a fellépést Szegeden… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZKÁROSI ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Szkárosi Endre József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írót Pánczél András kérdezte a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Íróakadémián zajló irodalmi tehetséggondozásról […]

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.23 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)