06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
2019.12.04 - tiszatáj

(RÉSZLET)

Angyal

Tizenkét éves voltam, amikor először láttam angyalt. Akkoriban nem aludtam. Nem rémálmok tartottak ébren, és nem csak pár órán át voltam fent, egész éjjel ébren voltam, minden éjjel ültem az ágyamban, és néztem az olvadó árnyékokat a szomszédos házak tetején. Nem zajongtam, anyám nem is tudta, mit csinálok, de minden nap egyre sápadtabb voltam, úgyhogy pár hét múltán a tanárnőm gyanakodni kezdett. Először azt gondolta, beteg vagyok, de anyám megnyugtatta, hogy az égvilágon semmi baj nincs velem. Akkor a tanárnő úgy döntött, elküld az iskolaorvoshoz. Tudtam, hogy az anyám haragudni fog, és nem akartam menni, de nem volt más választásom. Az orvos egy férfi volt. Sokat kérdezett. Udvariasan válaszolgattam neki, és soha nem néztem a szemébe. Nem voltam hajlandó levenni a pólómat, hogy megvizsgálhasson. Továbbküldött egy pszichológushoz.

Napsütéses délután volt, a pszichológus váróterme tele volt fénnyel és árnyékkal. Az árnyékoknak férfi- és nőformájuk volt. Én voltam az egyetlen gyerek, egyedül ültem egy műanyag széken. A tanárnő elkísért, de utána otthagyott, és anyámnak kellett értem jönni a beszélgetés után. Azt hiszem, akkor már nagyon aggódhattak értem az iskolában, ha maga a tanárnő vitt el a pszichológushoz, de akkoriban ezen nem gondolkodtam el. Az anyám miatt aggódtam. Nem tudtam, hogyan magyarázzam meg neki, miért vagyok egy pszichológus várótermében. Nem csináltam semmi rosszat, ebben biztos voltam, de az anyám ezt soha nem hitte volna el nekem.

Azt kívántam, bárcsak megúszhatnám ezt az egészet. Bámultam ki az ablakon a perzselő napsütésbe. Egy régi bérház ötödik emeletén voltam, alattunk az utcán apró hangyaszerű lényeknek tűntek az emberek. Próbáltam kivenni az arcukat, figyeltem, hogy az anyám nincs-e közöttük, nem mászik-e egyre közelebb és közelebb, hogy amikor ideér, leszidjon. Akkor láttam meg az angyalt. Egyetlen pillanat volt, egy fehér villanás, egy mosoly emléke a valaha látott legboldogabb arcon. Valahonnan a mi épületünkből startolhatott el, és kitárt karral repült a járda felé. Nem láttam, hol ért földet, csak az izgalmat, amit az utcán a hangyák között keltett.

Végül nem kellett bemennem a rendelőbe, mert a pszichológus nem tudott fogadni, de így is még egy órát vártam, amíg anyám megérkezett. A váróterem kiürült, aztán mentősök és rendőrök árnyékával telt meg. A recepciós sírt, és én nem tudtam, hogyan mondhatnám el neki, milyen mosolyt láttam a vakító naptól megvilágított arcon.

Azon az éjjel, miután az anyám hazavitt, lefeküdtem az ágyamba, és nem néztem a háztetőkre. Attól kezdve újra tudtam aludni.

 

Angel

The first time I saw an angel, I was twelve. In those days, I didn’t sleep. It wasn’t nightmares waking me up, it wasn’t just some sleepless hours in the middle of the night, I did not sleep at all. I stayed up all night, every night, sitting upright in my bed, watching the melting shadows on the rooftops of the neighbouring houses. I did not make any noise, my mother did not know, what I was up to, but I grew paler every day, and after some weeks, my teacher got wind of it. First she thought I was ill, but my mother assured her, that there was nothing in the world wrong with me. Then the teacher decided to send me to the school doctor. I knew my mother will be angry, and I did not want to go, but there was no choice. The doctor was a man. He asked me questions. I answered him politely, and I never looked him in the eyes. I also refused to take off my T-shirt. He sent me to a psychologist.

It was a sunny afternoon, the waiting room of the psychologist was full of light and shadow. The shadows had the shape of men and women. I was the only kid there, sitting alone on a plastik chair. My teacher accompanied me, but she left and it was my mother who had to pick me up after the session. They must have been really worried about me, by then in the school, if the teacher herself brought me to the psychologist, but at that time, it did not bother me. I was more concerned about my mother. I did not know how to explain her, me being there, in a psychologist’s waiting room. I did not do anything naughty, this much was sure, but my mother would never believe me.

I wished I could get out of the situation. I looked out of the window in the blazing sunsine. I was on the fifth floor of an old townhouse, the people in the street below us seemed small ant-like creatures. I tried to make their face out, to see, if one of them is my mother, crawling closer and closer to tell me off. Then I saw it. The angel. It was only a glimpse, a flash of white, the impression of a smile, on the happiest face I ever saw. It took off from somewhere in our building, and started a spread-armed flight down to the pavement. I did not see, where it landed, only the sudden excitement among the ants in the street.

I did not have to go into the consulting room, after all, because the psychologist couldn’t see me, but I waited for another hour until my mother arrived. The waiting room emptied, then filled again with the shadows of paramedics and policemen. The receptionist cried, and I did not know how to tell her about the smile on that face, lit by the blinding sunshine.

That night, after my mother brought me home, I went to bed, and I did not even look at the rooftops. From that afternoon, I could sleep again.

(A könyv a Prae Kiadónál jelenik meg)

 

A szerző fotója Bach Máté munkája


Címke: , , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)