Műhelymunka
Bagdal Zoltán versei
körmödön egy mécses lángja ég
háború van füst és fény között – ki
fojt el kit – a nyertes elaludhat
egyedül a sírás nem fáraszt ki a
tenger benned nem kéken sárgán
zölden villog anyád combod
kapillárisait vasalja
[…]
| A legfiatalabbakkal folytatjuk a tehetséggondozó műhelyeket bemutató sorozatunkat. A szabadkai Kosztolányi Dezső gimnázium Tehetséggondozó Gimnáziumban a tanítási órákon kívül tehetséggondozás is folyik. A kosztolányis diákok munkáival Bicskei Gabriella foglalkozik rendszeresen. Bagdal Zoltán és Kovács Dávid versei legutóbb a Hídban, Szabó Réka Dorottya versei a Hídban és a zEtnán jelentek meg, míg Kozma Szabolcs nálunk mutatkozik be. |
eladnám
a világ költözik és magán kívül
mindenki mást is késztet hogy
csomagoljon nem kartondobozokba
rak páncélszekrényekbe nem rak üt
ti is csomagoltok
egyszer ebbe a dobozba tesztek
aztán a másikba lapátokkal gereblyékkel
kapákkal jelezvén a főnöknek: jó munkás
emberek vagytok szemeitek csukva
lábaitok nem kalimpálnak soha ki
az üvegbuborékból
de jobban szeretem az üres dobozokat
inkább legyen valami hideg ne
szúrjon-vágjon mint a fakír
úgy kell tűrnöm véres könnyes
farkasszemet néznem amíg vallattok
kérdezgettek (ezt hazudjátok magatoknak)
de a válaszok adottak minden
kérdésnél rúgtok egyet groteszk
mosolyotok alatt harapjátok félbe
nyelvetek annyit tudok mondani
mikor járni tanultam apám
kiabált hogy jobb anyám ordított
hogy bal más választásom nem
volt én páros lábbal ugrottam
neptunusz
körmödön egy mécses lángja ég
háború van füst és fény között – ki
fojt el kit – a nyertes elaludhat
egyedül a sírás nem fáraszt ki a
tenger benned nem kéken sárgán
zölden villog anyád combod
kapillárisait vasalja
lábaidba szorult két félmondat –
mészkőmező apró lyukaiból
borostyán kúszik ki – legyint –
hadd folyjon aminek kell
ma éjjel újra köhögsz és
mindketten fellélegeztek –
álmaid forró viasz öntöd és
öntöd és öntöd anyád karjára
végre hasonlíthattok valamiben
hold
ciklikusan forgom
körbe-körbe egyszer
egész vagyok máskor
fél néha negyed vagy
annyi sem ilyenkor
nem látszom de
nem is akarom hogy láss
(ez nem rajtam múlik)
krátereim nem tudod
kitölteni semmivel
ne is próbáld
hiánybetegséged van
az értelem egyetlen
szöveted sem érinti
messziről elkerül
a világon
minden egy nagy
egész része
meg kell tanulnunk elfogadni
meg kell tanulnunk hallgatni
beilleszkedni
mert ha nem
lemondasz azokról
akik függnek tőled
és magadra haragítod azokat
akiktől függsz
magadra hagyod önmagad
látod
tőlem függ az apály
és a dagály
saját fényem még sincs
ez mind csak tükröződés
plútó
plútó akarok lenni
fedezzetek fel
hagyjátok hogy része legyek
a világmindenségnek
és felejtsetek el
mintha nem is léteznék
tüntessetek el
el akarok tűnni
semminek senkinek soha
nem akarok
