02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Képtelen tájak – tájtalan képek
2019.11.15 - tiszatáj

 

 

 

 

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS

 

aatoth franyo: Képtelen tájak – tájtalan képek című kiállítása

2019. 11. 05 – 2019. 11. 30.

Várfok Galéria

1012 Budapest, Várfok u. 11.

 

 

Abafáy-Deák Csillag: Tollpihés balta

Képtelen tájak, tájatlan képek a kiállítás címe, de egyik megállapítás sem igaz. Kép, kép hátán és tájak, tájak mindenütt. A természet nem hagyja magát, hiába tesszük lapátra, ott is virul, még van ereje. Ásó, fejsze, lapát, nagyharang még nem szól, még nem temetünk. aatoth franyo csak megmutatja, hogy a természet nem veszett fejsze nyele, hanem azon is kihajt a virág, a növény, a fa. Így elveszti a tárgy eredeti funkcióját, nem használható, ne is legyen használható, ne vághassunk ki több fát, de sajnos megtaláljuk a módját.

Hatalmas fűrész (Tájkép, 2019) uralja a teret, hiába zöldül, virul, ebből nem lesz komposzt. Memento mori. Fogazata változatlanul hegyes, akár nagy fatörzset is szétfűrészelne. Áll a terem közepén, mint egy barikád, nincs tovább, meg kell állnunk, vagy el kell mozdítanunk onnan, de azáltal talán fűrészelünk is, lehet, hogy magunk alatt a fát. Mögötte ott zöldül a láncfűrész a falon, krokodilként vicsorít, félelmetesen, egy installációt képez a nagy fűrésszel, jobb innen gyorsan továbbállni.

Sikerül más vizekre eveznünk, a színek szivárványos világába, vakító sárga festmény, mintha a nap szilánkokra tört volna és világítana nekünk, vakít, elvakít (Főképp sárga, 2017), de amíg van szín, addig élet is. A nagyterem fekete-fehér szőnyege után ez üdítően hat. A fekete-fehér nagy képen, a főhelyen, sok fekete figura, és kalligrafikus jelek, bármely nyelv jelei lehetnek. Formák, sejtek, és ha jól megnézzük, mintha kis madarak csiripelének, összebújnak. Ott nincs zöld, ahogy a földön fekvő szőnyegszerű alkotáson sem, csak a fölötte függő fejszén, az felfüggesztve. Fel van függesztve. A falon a disznó is zöld, ki fogja őt megenni? Malacban a malac, nincs malacunk! (A megvilágosult disznó, 2019). Komposztáljuk őt is. A falon hegedűtok (Gyűrött papír, 2019), jól elhúzta a nótáját a művész, hangtalanná válik, kinyithatatlan, talán csak a csend van benne.

Sorakozik a falon katonásan a sok lapát, mint egy képregény. Lehet ezzel lapátolni? Lehet ezt olvasni, elolvasni? Megolvasni igen, huszonnégy darab, ja, hogy ez nem is lapát? Ezek ásók (Ásó sorozat 1-24, 2019). El vannak ásva? Nem, műalkotásokká váltak. Huszonnégy ásó, minden órára jut egy, sok variációban, csak ásni ne kelljen. Nincs is ki ásson, és nincs nyél sem, mert az is fából lenne, amit már rég kivágtak. Csak a fémen nő a zöld, bújik meg, színes, miniatűr festményként.

Nem csak ásónyél nincs, de ember sem látható sehol, a vágódeszkán (Bántalmazott tájkép, 2018) sem aprítunk petrezselymet, répát, kizöldült, mert nem használják, a kiálló szögek koporsószögekként merednek ránk, a halál szelét érezzük. A természet mindent birtokába vett? A természet legyőzte az embert? Zöld utópia? Vagy csak festék és műanyag, kifestőkönyv lett minden tárgy, mert már használni nem lehet és nem is kell, mert nincs mire, miért, és kiért. Lehet, hogy egy új világ jön, ahol a vasból növény lesz, és az erősebb, mint a fából vaskarika? Mindez csak illúzió. Haza lehetne vinni egy szépen megfestett ásót, felakasztani a falra a kanapé fölé, mert már nem ásó, inkább Damoklész kardja, fejünkre eshet, de nem esik, mert ott se vagyunk, és ha már nincs ember sehol, minek egy kanapé, minek egy ásó. És minek egy festmény.

A bejáratnál, mint egy nagy rákos sejt terjed az ágas-bogas dombormű (Üres szavak, 2019). Kinövések, rajtuk kézzel írt, festett betűk, nem állnak össze szavakká, nem is kell. Gyűrt, 51 barna papírzacskó, levegővel vannak tele, nem hulladékkal. Kidobásra ítélve? Üresen is? Ez a komposztálható barna papírzacskó sem megnyugtató látvány, mert már hulladék sincs, már semmi sincs, talán csak levegő, az is zacskóba zárva. Már senki és semmi nem lélegzik. Csak üres szavak. Mégis sokat mondanak. Eszembe jut, gyerekkoromban az ilyen papírzacskót felfújtuk, befogtuk a száját, ki ne szökjön a levegő, mi meg nagyot durrantottunk vele. Puskalövésként szólt nagyot, és a durranás megijesztett valakit, mert az volt a célunk. Most senki se bántja a zacskót, marad a levegő és a semmi. Mégis nagyot szól, nagyot durran ez az installáció, a nélkül, hogy hozzáérnénk. Minket érint meg.

aatoth franyo számára az idő nem jelent mást, mint színeket, formákat, mintázatokat. A művész olyan kérdést feszeget, amit mi is elgondolunk, felteszünk magunknak. Milyen jövőben fogunk, akarunk élni? Milyen jelenben élünk? aatoth franyo számára a jelen a fontos, értékmentő és értékfelmutató. Ars poeticáját így fogalmazza meg: Párizsban összeszedtem azokat a bútorokat, amiket kidobtak a szemétbe, ami tulajdonképpen, egy ilyen bútordarabhoz legalább egy 60 cm átmérőjű fát kell kivágni, ami pár év után ott végzi a szemétben, és gondoltam, hogy ekképpen rehabilitálom az erdőt. Tehát a kidobott bútordarabokra visszafestettem az erdőt, vagy pedig a Thaiföldön a tűzből kimentett fára visszafestettem az a fát, ami volt eredetileg.

A művész absztrakt képeket is fest, vagyis egy másik világba vezeti tekintetünket, egy meditatív világba, ahol az érzéseké a főszerep. A belső csenddé (Kert sorozat, 2010, Boussailles, 2017, Katarakt 17, 2019, Katarakt 19, 2019, Kali 1-2., 2019). A váratlan örömé, hogy látunk valamit, amit nem igen szoktunk vagy csak nagyon ritkán. A látás örömét is megteremti. Ez közhely és paradoxon is. Nem a pusztulást (hervadást, romlást) látja, hanem a virágzást, az életet, ahogy újra és újra kibukkan a földből egy levélcsíra, ahogy virágba borul az árokpart, egy tó környéke, ahogy eljön és beköszönt az ősz. Nem szakadtunk volna el a természettől? Nem, a művész biztosan nem, közvetlen közelről szemléli a világot, a természetet, intim és ünnepi tereket hoz létre, amelyben talán nem is gondolhatunk másra. Ilyen világban szeretnénk élni, falun, vagy közel a városhoz. Megható vágyak, egy kicsit utópista is. Idilli. (Kert sorozat1-32, 2019). Többértelmű a katarakt cím, jelentése zuhatag, vízesés, természeti képződményekre is utal, katarakták olyan helyeken jöttek létre, ahol a gránitrétegek a felszínre kerültek. Másik jelentése: szürkehályog. Homályosul a látásunk.

A művész nem eltávolodik a környezettől, hanem a természet bőrébe bújik, élet nevű játékot játszik, a jelen megtapasztalása érdekli, nem a romantikus múltba ringatja magát. Néhány elem és egy-két szín felhasználásával intenzív, koncentrált kompozíciókat hoz létre. Nem egy szűk és láthatatlan elit nevében alkot, hanem a mindennapok emberének látószögéből vizsgálja a természet sokoldalúságát, a természeti szépségek önérdek nélküliségét. Mintha nem is lenne számítógép, mintha nem is élnénk egy motorizált, elgépiesedett világban.

aatoth franyo kirakós játékot is játszik, egyik ásó után jön a másik, végtelen a sor, mintha történetének nem lenne vége, a természet él és virul, bármi is történjen. Jöhet a balta, jöhet a fűrész, a természet elpusztíthatatlan, virágzik, zöldül, irul-pirul, hogy olyasmi történik vele, amit az ember okoz. A művész új funkciót keres és talál a tárgyak számára, ötletesen és sokoldalúan. A virág virág marad, ahogy a fű is, a levél is. Vagyis önmaguk lesznek, nem többek, nem kevesebbek. Ez a létben-formában (életben és halálban) tartás a művész profán üzenete is, az ember megkísértése, miként is tud az ember ember maradni, miként tudja sötét oldalát elhagyni. A tollpihés balta alatt tollpihéket látni a padlón, olyan, mint egy fészek (Tájkép, 2019). Vajon majd tojást is találhatunk benne? Lesz túlélés?

 

Kölüs Lajos: Az  önazonosság ereje és szépsége

Miért érzem úgy, hogy a tárlaton saikei (ejtsd: szájkej), azaz eleven tájképeket látok, holott valójában nem azok? Miniatűrnek miniatűrök, de síkbeli atmoszférájuk, elevenségük, egyediségük, horizontjuk (perspektívájuk), a végtelen érzetének megteremtése a megfestés precíz és bravúrosan részletező módjából ered, a képeken alig látni határelmosódásokat. A hangsúly a látványvilágon van.  Mondhatnám azt is, hogy egy ökofestő képírásai sorakoznak a falakon, hasonlatosan a festészetnek azon időbeli emlékeihez (a miniatűr képek és kezdőbetűk), amelyek az evangeliomos könyvet és misekönyvet díszítették.

Az ásóból színes mintázatú kép lett, az ásó többé nem mélyed a földbe, nem váj ki semmit, pihen, nyeletlenül (Ásó sorozat 1-24, 2019). A képek láttán az ember csak kerimbózsál (téblábol) és sókodik magában, azaz sivalkodik, ilyen nincs, mintha kinyílt volna a harmadik szeme, erősebben látja a színeket, a fényeket, talán virágillatot is érez. A harmadik szem a lélek kapuja, mondják. Nem vagyok lélekgyógyász, ahogy aatoth franyo sem az, de olyasmit tud és láttat is, amivel átvilágít bennünket, nézőket, sőt önvizsgálatra késztet.

A galéria főtermében egy szőnyeget mintázó hosszú papír lepel fogad, földre fektetve. Akár az őszi erdőben járnék (La Roche Canillac-i erdő, 2019), vagy a belvárosi aszfalton, amelyre a fák hullatták keskeny, hosszú levelüket. A lepel felett balta és ásó (Tájkép, 2019). Environment, ugrik be hirtelen. A művész szobrot állított, átalakítva, átértelmezve az ember térbeli környezetét. Valósághű tárgyai (ásó, balta, kézi, motoros fűrész, vágódeszka, hegedűtok) nem illúziók, méretazonos dimenzióban léteznek, illúzióvá akkor válnak, amikor észrevesszük rajtuk az ecsetnyomokat, a rájuk helyezett miniatűr lombos fákat, színes virágokat, tollpihéket. Érzéki csalódás áldozatává válnánk? aatoth franyo nem illuzionista bűvész, csak egy-egy tárgy diszfunkcionalitását gondolja el, mi lenne, ha. Mi lenne, ha egy másik dimenzióban léteznének, evolúciójuk így következne be, valósulna meg.

aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt. Körösényi Tamás műcsarnokbeli kiállítása is eszembe jut (A művészet él!), amely egyben a halmozás újrealista programjának érvényesítése (Szombathy Bálint).

aatoth franyo tárlata szerkezeti és fogalmi összefüggéseivel, párbeszédeivel és összjátékaival együtt optimizmust sugall, ennyi színt és színes formát nem igen lehet látni máshol, még akkor is, ha egyik vágódeszka képének címe: Bántalmazott tájkép, 2108. A kép közepén szögfejek, mintha az erdő fiatal fáiba szögelték volna mindegyiket. Egyfajta halálos ítélet. Uecker szögképei jutnak eszembe, ahogy ritkulnak-sűrűsödnek, hullámzanak, örvénylenek a szögkonstrukciók. A bejárati ajtó melletti falrészen gyűrt, egymásba kapaszkodó papíros zacskókat látni (Üres szavak, 2019), rajtuk egy szó, különböző nyelveken, fehér színnel. Környezettudatos szemléletre nevel, biztat, ez a jövőnk, ilyenekké kell válnunk. A festmények gesztusok egy zöld világból, talán ilyen csak a paradicsomban létezik.

Díszit, formáz, sorozatot készít, időt akar nyerni. Meg akar minket nyerni valamire és valaminek. Nem győzköd bennünket, csak egy kicsit elcsábít, ha voltunk már virágzó mezőn, emlékezzünk, nem kell virágot lépnünk, ez nem a mese világa, ha úgy is tűnik, hogy az, hanem az ökoszisztémánk, amit védeni és ápolni kell. A mintázatok változatosak, nincs két egyforma, ha néha az az érzésem is, hogy átfedik egymást a művek, de nem. Variációk, mintha ismételnénk valamit, egy zenei motívumot, de más és más hangnemben. A művész  tud hangnemet váltani, nem véletlen, hogy a színes formákat a szürke-fekete formák ellensúlyozzák. Ezzel is jelzi, a tragikumnak is helye van ezen a kiállításon. Egy felkiáltásnak, egy sóhajtásnak, mintha az örömbe üröm vegyülne, a valóság sötétebb, mint gondolnánk. Igen, a halálról is szó van, a pusztulásról, a rombolásról. Miként is lesz valami sivataggá, miként halnak ki az állatok mellett a növények is.

aatoth természetfelfogása talán közelebb van Claude Monet kései festményeihez, a Tavirózsák ciklusához, amelyen Monet több évtizeden át, egészen a haláláig dolgozott. aatoth a klorofilt keresi, az éltető erőt, mintha elvonási tünete lenne, mintha már csak az ásó felületén létezne a virág, a szín, máshol nem. Nem impresszionista festő, de nem is kertész, őt a szín és forma absztraktsága ragadja meg, mintha a színeken és formákon túli világot keresné, a lélek motívumait, mozgását, egy szem, egy madár szárnyának rebbenését, mintha zenét komponálna, a formák a hangjegyek, amit a nézőnek kell lejátszania, leütnie egy láthatatlan billentyűn.

Metamorfózist látunk, az ember is része ennek a körforgásnak, csak most nem emberi testeket formáz, hív elő, hanem a természetet szólítja meg. Vagy a természet szólal meg aatoth franyo festményein? Eldönthetetlen. Ez kiállítás nemcsak a vágyról, a buja erotikáról, a meditációról és az adaptációról szól, hanem egyetlen japán szóról, melynek neve: Ukiyo-e, jelentése magyarul: a lebegő, tünékeny világ képe. aatoth franyo célja sem más, mint volt a japán művészeknek:megragadni a világ mulandóságát abban a formában, amely csupán egyetlen pillanatra mutatja meg magát

A művész a létezés teljességét, oszthatatlanságát ragadja meg izgalmas vonalvezetésével, a harmadik dimenzió visszaszorításával. Proust az Eltűnt idő nyomában című regényciklusában a tűnő időt keresi, hívja életre, aatoth sem tesz mást, a természet sokarcúságára mutat rá, a természetre, mint az élet forrására. Nem lapátra, hanem ásóra tette a színsorokat, a színharmóniákat, így reflektál a természetre, annak végtelenségére. Füvei, indái tükörképek – akár a hegyi tengerszemek, csillognak, sötétlenek, mozgalmasságukban is nyugalmat, földi és égi békét, gyermeki ártatlanságot sugároznak. Általuk a táj eszenciáját, lelkét akarja megérteni és fára, papírra vinni.

Keresi a struktúrákat, amelyek egyszerre elevenek, szilárdak, az emlékezés formái, a természetbe vetett hitét alapozza meg. Közeli horizontot formáz, közelről tekint a virágzó felületekre, nem véletlenül, hiszen az alkotások zöme tenyérnyi. Mintha valamelyik gigaváros égbe nyúló épületének tetején, teraszán lennénk, vágyunk egy tenyérnyi zöldre. Egy híres rajzfilmben egy robot vigyáz az utolsó zöld növényre, egy gép.

Az említett filmben WALL-e, a lánctalpas szeméttömörítő robot több száz éve ugyanazt a munkát végzi, hulladékot kezel, kacatokat gyűjt. Egy napon számára minden megváltozik, és foggal-körömmel, élete árán is védeni kezdi az egyetlen élő organizmust, ami évszázadok óta megjelent a Földön. aatoth franyo is erre biztatja a tárlat látogatóit. Talán nem véletlen, hogy a tárlaton nincs kapa, sem nagyharang. Koporsó sincs, csak hegedűtok, vagyis zene sincs már, benőtte a növény, a gaz. Virágzik a gaz. Színes és pompás. Franyo altat is minket, gyöngéden és megértően. Elandalít. De tudatunk éber, van mit veszítenünk, csak az ásókra kell nézni. Elásni valamit, a természet rombolását. Hogy életünk része legyen a kert, ahol mindent megtalálunk, ami a kertbe szükséges, legyen az ásó, kapa, nagy harang, lapát, gereblye, permetező.

 

   

 


Címke: , , , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő