Tiszatájonline | 2019. november 8.

Kastély Máté versei

Július, kemény minden ágy.
Rutinból falnak fordulunk.
Minden mozdulat eltanult,
elcsavarod a reluxát.

Az összes emlék csupa hát.
Egy-egy álom még visszarúg.
Most már akárhová is nyúlsz,
úgy is ugyan azt a hiányt,
[…]

Deres Kornélia 2017 őszén vette át a JAK Líraműhely vezetését. A jelenleg a budapesti Négyszoba Galériában otthont kapó kezdeményezés célja a pályakezdő alkotók segítése olyan nyitott alkalmak megteremtésével, amelyek során a résztevők közösen gondolkodhatnak versekről, szövegekről. Az elmúlt közel két év alatt több mint 100 fiatal vett részt a líraműhelyen, és közben kialakult egy visszatérő kör, egy bázis, tele tehetséges költőkkel. Olyanokkal, akiket érdemes olvasni és megismerni, még időben. 2019-től Amper Műhely néven folytatják működésünket, ennek apropóján Deres Kornélia válogatásában most örömmel ajánljuk a régóta aktív műhelytagok írásait.

  

 

Erkély-jelenet költöző madarakkal

 

Hetek óta talajmenti fagyokra,

lassú, de kitartó lehűlésre

lehet számítani.

Lábunk közt kutyával nehezen alszunk.

Éjjelente passzát pánikroham kapkodja

előlünk a levegőt.

Loki a sarokban,

csak hogy nyüszíthessen,

becsapod a szárnyas ajtót.

Lesimogattunk egymásról

minden védekezési ösztönt.

Pontos előrejelzések mentén minden.

Többes számban állok a gangon,

vihar előtti csendbe, korlátaimnak

dőlve dohányzom,

te vizes ruhákat csomagolsz

átkozódva egy sportszatyorba a fregoliról.

Idén ne! Kibírjuk.

Ez lesz az utolsó tél, ígérem!

Ha most felemelkedünk,

felismerhetetlenné gyűrődnek arcunk kontinensei

és nem találunk vissza többé,

végkimerülésig verdeshetünk a fénytelen égen.

De nézd mennyi gally, szemét, szálka,

ha ügyesebbek vagyunk,

némelyik jó lesz gerendának.

Na, vicceljük el!

És ha mégis szétomolna körülünk a fészek,

és járhatatlanra havazva köztünk minden járható,

veszteglünk egy szűnni nem akaró délután,

moccani se pupillád pályaudvarán,

majd összébb kucorgunk

a sürgősségi járóbeteg ellátás felirat alá,

és ha fázol,

ágyékomnak szoríthatod jéghideg talpad.

Gyere, húzódjunk beljebb a párkányról.

 

 

Hogy ne magad

Július, kemény minden ágy.

Rutinból falnak fordulunk.

Minden mozdulat eltanult,

elcsavarod a reluxát.

Az összes emlék csupa hát.

Egy-egy álom még visszarúg.

Most már akárhová is nyúlsz,

úgy is ugyan azt a hiányt,

s hogy ilyen szép predesztinált,

az szinte nem is rajtad múlt.

Egyszer öleltél volna úgy,

hogy ne magad szorítanád.

Nézd a hülye grammatikát,

reménykedik a nyomorult.

Kastély Máté 1990-ben született Móron. 2015-ben végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar szakán. 2018 óta rendszeres látogatója a JAK líraműhelyeinek.