06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

John Peck versei
2019.10.26 - tiszatáj

 

John Peck 1941-ben született Pittsburgh-ben, 11 verseskötetet adott ki, számos esszét publikált az angolszász költészetről, irodalomról; emellett jungiánus pszichológus, Jung műveinek és egyéb pszichológiai szakkönyveknek fordítója-szerkesztője. Többek között Prix de Rome-díjat kapott 1975-ben, a Thomas McGrath Prize első díjazottja volt 1979-ben, 2006-ban pedig költészeti Pulitzer-díjra jelölték. Költészetére elsősorban Ezra Pound és Yvor Winters hatottak. Az itt közölt fordítások Shagbark című, első kötetéből (1972) valók.

 

Viaticum

(Viaticum)

 

Elomló szurdokok

És köd tolul a katlanokba

Amik voltunk, jött velünk

Amik vagyunk, hátramarad

Villámát várja az ég

 

Halántékunkon filces dobverők

Egyetlen ritmusunk

Aztán vezetőink hívnak

Szájukban kicsiny szerencsecsontok

Zúgók rezegnek a fenyőszélben

A zuzmót és nevünket szopogatják

 

Aztán felemelik majd karjaikat

Az utolsó hágókig

Ajtók e leírhatatlan reggelen

Párkányok, küszöbök

És túlnan a rendítetlenség.

 

És akkor mi is visszakiálthatunk

A szélfújta arcok felé

Fülek várakoznak

Kusza tornácok mögött és odabent a vér

Parttalan belső

Folyó és dob

 

Por pereg a szarvas után

Felhő nyomja a hegyet

 

 

A tavaszfesztivál a folyón

(The Spring Festival on the River)

 

Tömegpánik: szélhordta újság és kitépett páfrányok,

Lefelé a híradós utcákon, lefelé az árapasztókon,

Kéz kapkod felém, hideg disznóhús,

Izzadság patakzik le a hátamon –

Aztán a híd:

Mint felpúposodó szőnyeg, feltornyozta

A testeket a folyó fölött, a különös tetejű,

Dugig telt teherhordó bárkák fölé,

A hajótörzsek mélyen megfeneklettek a vízben, hátuk csapott,

Miközben a hídon léggömbként ütődtek egymáshoz a fejek

A kétoldalt gubbasztó boltok között –

Nők tartják gyermekeiket a magasba

A hullámverés fölé, ponyvasátrak csapdosnak.

Hol is láttam a képeknek azt a másik hamuszín surrogását?

A közlépcsők Csungkingnál, légitámadások után, fejvesztett

Pánik után – anyák, mintha csak aludnának

A széles kőlépcsőkön, ruháikat szétdúlták rajtuk

A pánik hajszolta lábak, karjaik

Piciny testükön nyugodtak.

 

Nem érlek el most, hogy találjalak meg?

A boltok hátsó ablakainál szapora kezek

Bojtorjánt és mangót dobálnak ki, a lazább cserepek

Kövekként zuhognak le az ereszekről, és senki sem hallja

Csobbanásuk. Azután, félreismerhetetlenül,

Akár húr a fül mellett, szétpattanó

Sodronykötél pengése. Csáklyázó,

Hátizsákos alakokkal tömött uszály

Fut ki súlyosan a dokk mentén alattunk, beledől

A sodrásba, orra gyorsan hasít;

A csáklyások szurkálnak, szájuk tágra nyílik, karjaik emelkednek,

Víz ömlik a hegyes csigaházörvények alá,

E tinta finom vonalai, milyen nedvesek, milyen ősiek.

Lenyúlva a hídról, egész torzók

Hajolnak alá, göblyuk-szájukkal sután harapnak.

 

Nem érlek el. Most, távolabb a part

Mentén, két hajótest között, önfeledt fiúcskát figyelek,

Aki a sekélyesben egy bottal játszadozik guggolva,

Orrát piszkálja, mérgesszín felhőkké bökdösi az iszapot.

Most pedig a porszemek, fénybe forrva,

Heliogravűröket formálnak, de mégis mikor, mely órában?

A dombok a városon túl: azokat láttam-e,

Odapillantva és futólag? Aztán pirosak voltak

És némák: a fényes és a tiszta –

Jáspislapok, csillámkő-kristályok.

 

(1969, háború Keleten)

 

 

 

Csérül-fordul

(Turn)

 

Nyakad, mely csupasz válladra hajlik,

Összébbhúzódott a meleg haj alatt –

És most a feszültség, mintha jövőm

 

Találkozna velem egyszer csak, kitolja

Határát bámész tekintetem néma hálója felé:

Ez az, ahogy elfog a felismerés,

 

Ahogy sötét romok rajzolatai mutatják meg

Magukat a pilótáknak, fakó vonalak

Nyomatai bontakoznak ki a füves síkságokon,

 

Ahogy háború jön, felhők tépett árnyékai

Terülnek a táj ébredő arca fölé, amint

Hirtelen kis országok alakzatai

Tócsaként zsugorodnak össze a tűző nap alatt –

Miközben, az időbe veszve, valaha tán ismert lejtők

Hajlanak össze a ringó, alvó csér szárnyaivá,

 

Az üde napba ékelődnek, melyen

Gombák isszák a föld titkos színét,

Ázva hosszú délidőkben, nyár közeledvén.

 

 

 

A mén halála

(Death of a Stallion)

 

Ahol a kór már megrostálta,

Bordáin át kiütközvén az átlátszóságba,

Ott a szimmetria méhmagzatát táplálja:

 

A far és a feszes mar a csontokig süppednek,

A farok ernyedten lóg alá. De két patáján

Szárnyalna, mellső lábszára emelkedik, a hátsó letöri ágaskodását

 

Széthasítván az elillant nyár füvét. Feje

Előregörbed, patáját vizsgálja, melyet magasabbra emelne,

Meg azt a patáját is, melyet emelni képtelen, mellette;

 

Megcsomózott csüd, a rejtvény maga ajtó,

Mely a megfejtésre nyílik. Különálló szemei

Kigúvadnak, hogy felmérjék, fülei lekonyulnak, hogy

 

Elfogják vagy elcsípjék, és bekeretezik a helyet,

Ahol a golyó könnyedén behatolt. Szorosan bezárulnának,

Mint a cseres ajak, oltalmaznák szemeit, melyek

 

Bimbóznak, akár a szarvak – a következő pillanat

Kiszámíthatatlan bársonyossága, furlongjait már

Látta, füvét roppanni érezte

 

Térdeinél, belevágtatva ama árnytalan évszakba,

Amit még utoljára átszelne, ágaskodván a lebegő fényben.

 

 

 

Fekete feketén

(Dark on Dark)

 

A szentjánosbogarak nehezebbek eső után, az aranyszín

Zölden lobog, isteni és halandó keverednek –

Jöjj, nézz át velem az egész mező fölött,

 

Körbevettek minket, lengő és emelkedő aposztrófok

A sötétben, miközben szavak függtek

Félvén a beszédtől: akiket szeretsz, hosszan élnek –

 

Jelenlétek a ködön át, hangra nem szorulnak,

Szétterjednek, míg virrasztunk a nedves fűben,

Rejtett gyökereivel az érzés elenyészik előttünk –

 

Itt hagyva érintését, ahogy gyermekünk hagy el minket – miként

Az erő még mindig fogyatkozik, és a fény,

Amint különös helyre ér. De még kísér

 

Némi ismerős tapasztalást,

Ahogy a lapok félig birtokolják kezeinket,

Átszűrve az ujjakon, míg az érzékelés azzá

 

A nagy kézzé vékonyodik körülöttünk, a sötét

Teljesen betölti az emlékezés

Jellegtelen maszkját, lehűl a levegő.

 

Ahol illat illeszkedik illathoz,

Fekete a feketéhez, ott vársz, ujjad

Jelzi a helyet, míg a fej még egyszer emelkedik,

 

Lágy kúp öblöget beljebb és beljebb,

Fény spiráloz seprőkben az elmosódott középpont

– a felismert, visszahúzódó szó körül.

 

Fülöp József fordításai

 (Megjelent a Tiszatáj 2018. októberi számában)


Címke: , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)