12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
11.24.
| Duda Éva Társulat EGYPERCESEK >>>
11.23.
| Művészeti mozifilmek a fotelből >>>
11.06.
| Tamási Áron ma >>>
11.10.
| A Duda Éva Társulat novemberi programjai >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Csala Károly Vencel, Géczi János, Nagy Izabella, Petőcz András versei
Izer Janka, Kontra Ferenc prózája
Amper Műhely (fiatal költők versei)
Arany Zsuzsanna, Szajbély Mihály tanulmánya
Minden megvan? – Ottlik Géza emlékére (Györe Balázs, Hernádi Mária, Szilasi László, Thimár Attila írásai)
175 éve született Lechner Ödön

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Tűz van, azt kell kiabálnom”
2019.10.20 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS: RAKTÁRÉPÜLET

Szeptemberben negyedik alkalommal mutatták be Kormányos Ákos darabját, mely a tavalyi évben az SZTE Kulturális Iroda által hirdetett drámapályázaton első díjat nyert el. A Szegedi Nemzeti Színház balett-termében a cselekmény fogalma kimozdult megszokott medréből, arcunkba kiabált a téma, mi meg közben saját magunkkal és környezetünkkel is elszámoltunk.

Mi minden történhet egy raktárépületben, amit a belénk rögzült szűrőkön alig-alig engedünk át, s ha meg is tesszük, tabuként kezeljük? Kormányos Ákos már verseivel is kimozdít bennünket ezekből a belénk kódolt tradíciókból, másképp tálal, másképp segít és szembesít. Paraván című kötetének versei folyamatosan kapcsolódnak a testhez, erőteljesen mászik végig rajta vagy gyengéden simítja bele szövegeibe. Ez drámájában sem történt másképp, melyet a Szegedi Nemzeti Színház Bázis színjátszókörének tizenöt tinédzsere emelt színpadra Kállai Ákos vezetésével. Azzal a szikével azonban, mellyel költeményeiben közelít a testhez, itt még mélyebbre vág.

Hogyan és hol tudja védeni vagy nem védeni magát a test? E kérdés tere a testtel szembeni erőszak lesz, valamint a test védekezése mindezzel szemben – tehát a hangsúly továbbra is a testen, de  itt most nem (csupán) efelől közelítünk. Nem a gerinc mentén mászunk felfelé, nem a csípő csont mesél nekünk. Az eddigi tabukat felszámoló testpoézishez most a nemi erőszak témáján keresztül vezet az út. Azonban inkább a psziché zegzugos sarkaiban járkálunk. Hiába folyik gátlástalanul a takony, a vér, itt valahogy erőteljesebb, fontosabb lesz e mögé látni, hogy mit vált ki ez a látvány áldozatból, s elkövetőből – mintsem a látvány maga. Dialógusokat vagy azok részeit halljuk csupán, gondolatok és indulatok között mászkálunk, belső terekben mozgunk, melyeket a valóságban nem látni.

 

 

Egy térben jelenik meg az áldozat és az elkövető, úgy, ahogy a valóságban ez – az erőszaktétel után –  igazán nem történik meg. Ezt a hiányt is dramatizálja  darab. Az elmúlt években hangsúlyt kapott problémát, a szexuális visszaélés problémáját itt most másképp látjuk, nincs csupán fekete és fehér, inkább minden egyszerre: átmenet, kezdet és vég, dilemma, útkeresés, mondvacsinált magyarázatok. S hogy ezt így tálalni tudja, egy térben kell látnunk az áldozat és erőszaktevő belső vergődését. Így teremtődik meg az a kapcsolat, amely túlmutat az erőszakon s valami mélyebb pszichés útvonalon keresztül vezet el oda, ahol talán megértjük őket.

Egy külső szem, kívülálló személy vezet be minket szimbolikusan a térbe, melyben az erőszaktétel mögött húzódó kérdések, miértek és határozott gondolatok elevenednek meg. Nem tartozik az elkövetőkhöz, de az áldozatokhoz sem. Hozzánk beszél, velünk van. Sétál és becsöppen, vele együtt meg mi is. Felismeri, amit hall, megpróbál beleszólni, indulatai vezetik, tenni kéne valamit, de mit. Járkál az erőszaktevő, majd az áldozat fejében, s mikor az összefüggéstelennek tűnő gondolatok összeállnak: inkább lekapcsolja villanyt, a gondolatokat, a történteket, a tenniakarást. Talán megretten, ahogyan mindnyájan, akik ott vagyunk. Otthagy, ott maradunk, ő is és mi is, a sötétben, a hátramaradt kiáltások és a raktárépület csendjében.

 

 

A dráma – szövegét tekintve – elidegenít a tartalomtól és inkább a forma felé vezet.  Keressük neki a formát, s csak közben mászik bőrünk alá a tartalma. Száraz, primér kijelentések és kiáltások hangzanak el, a kegyetlenség a maga egyszerűségében elevenedik meg. A színészek által használt elidegenítő gesztusok rendkívül érvényes szimbólumai a valóságban történő döntéshozásnak, ahol csak a távolságtartás létezik: az áldozat, a történtek, az elkövető – mind csak reprezentálva vannak. Így helyezik színpadra, nincs közvetítő, se bíró, se ügyvéd: csak az áldozat(ok), az elkövető(k), meg mi. Reprezentálva vannak, számunkra, de ítélet nem következik.  Így kap formát a szöveg cselekvésnélkülisége, az erős és egyenes kijelentések. Valójában a szöveg valóságánál maradtak, nem az érzelmi hovatartozást keresték, inkább a formát. Ugyanis konkrét cselekmény helyett az abúzus közben született gondolatok, az akkor lezajló dialógusok jelennek meg. A kaotikus, áttekinthetetlennek tűnő rendszerbe összemosott replikák pontosan cselekménytelenségükben teszik láthatóvá, mi történik. Nem jutunk el A-ból B-be, nincs fejlődéstörténet: egy helyzet van. Mit kezdünk vele? Talán pont ez a célja a darabnak a cselekvés és lineáris történet mellőzésével: nem oldja meg, nincs vég, nem vezet bennünket sehová. Leültet és belehelyez egy szituációba, ahonnan nekünk kell kijönni, valahogyan, másképp, mint ahogy érkeztünk. Egy belső cselekmény nyer külső formát, mely csak a lélekben és elmében történik. Itt senki sem csinál valamit – expliciten –, hanem gondol. Nem azzal ejtenek zavarba, hogy a szemünkbe néznek, és tesznek valamit, hanem pontosan azzal, ahogy idegen tekintettel a semmibe merednek, így kiáltanak az arcunkba, mi meg csupán tudjuk, hogy mit tesznek – de nem látjuk.

 

 

A lányok kórusa nemcsak az áldozat különféle önreflexióit közvetíti a történtekkel kapcsolatban, öltözékük megoldása is fontos dologra hívja fel a figyelmet. Nyakig gombolt ing szoknyával, miniruha, laza pizsamanadrág, póló, farmer, kalap és hosszú kabát – bármit is visel, senki nem kéri az erőszakot. Kiáltásaik, és belső iszonyuk alá bekúszik Beethoven 9. szimfóniájának IV. tétele – mely önmagában hordozza Schiller örömhöz írt sorait is – az Örömóda dallama: bizarr párosítás ez, ahol megint csak a formára próbálunk figyelni, de a tartalom kiemelkedik belőle. Az groteszk óda kidobja magából, hogy lássuk. Az áldozat ódája az elkövetőhöz, az élethez, önmagához, bármihez, ami kihozná a raktárépületből, melynek végső konklúziója, hogy társadalmunkban egyetlen kiáltás érne bármit is ebben a helyzetben: tűz van! De ott a két elkövető is, akiket felmentés nélkül próbálunk szintén megérteni. Ketten, mert így megoszlik a felelősség a bűnelkövetésben, de kétségeik a másikban majdhogynem gátolják az eltökélt cselekvést. Nyugtalanságuk és határozottságuk formát öltött alakjait kiáltják szembe velünk, a hárítás, megfutamodás és ugyanakkor kemény elszántság között ingadoznak. A lányok „kórusának” és a fiúk közvetett dialógusának közös beszéde tökéletesen reprezentálja mindkét fél gondolatmenetének ambivalenciáját.

A húsz perces előadás után a darab által felvetett és tematizált kérdéseket egy meghívott szakember segítségével szedik szét további darabokra az alkotók, ám e beszélgetésnek a közönség is aktív része. A dráma szövege, a színészek játéka, viszonyulásuk a témához, hogyan nyúltak hozzá, Kállai Ákos vezetésével – mind felmerülnek és közösen beszélgetünk róluk. Áldozathibáztatás, önvád, a társadalom reakciója, hitünk és tévhiteink, hátrálás és nyitottság. Mit tehetünk, hogyan figyeljünk egymásra, mire figyeljünk azontúl. Az előadás erős témát mozgat, a fiatal színjátszósok pedig rendkívüli tartással és precizitással helyezkedtek bele a szövegbe. Kormányos Ákos darabja a gondolatoknak nem a cselekvés által ad formát, helyette maguk a gondolatok cselekszenek előttünk, a balett terem tükreiben pedig sajátjainkkal is szembesülünk. S meglehet, hamis lenne tüzet kiáltani, vegyük észre:  tűz van, bizonyos értelemben. Beszéljünk róla, nézzük meg, aztán beszéljünk róla másképp is.

Ferencz Hedvig

 

Fotó: Kelemen József

 

Kapcsolódó írásunk:

 


Címke: , , , , , , ,
2020.11.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÁL SÁNDOR ATTILÁVAL
A Törzsasztal Műhely – kihasználva az utolsó lehetőségek egyikét – november elején tartotta az év utolsó személyesen látogatható műhelyét és kötetbemutatóját a Jazz Kocsmában. Az irodalmi sorozat vendége ezúttal Pál Sándor Attila volt, akivel Bíró-Balogh Tamás beszélgetett. A szerzővel az esemény után készítettünk interjút Balladáskönyv című kötetéről… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

FUSS
Nehéz spoiler nélkül beszélni Aneesh Chaganty előző filmje, a Keresés legnagyobb csavarjáról, ugyanis e fordulat rögtön új munkájának origóját képezi. Második thrillerének premisszája az ottani tettes archetípusával, illetve, ha még konkrétabbak szeretnénk lenni, a látszólagos gyermeki támogatás, sőt, túlzott szeretet, majd az ebből fakadó burokban élés dilemmakörével indít… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

GÁSPÁR ANNA PRIVÁT TÁRSADALOMTÖRTÉNETE
Gáspár Anna, foglalkozását tekintve építészmérnök, szerényen fogalmazta meg a feladatát, amikor Naspolya címmel megírta családi emlékkönyvét. „Ezt a könyvet nektek, leszármazottaknak írjuk. Eljött az ideje, úgy gondoltuk, hogy összeszedegessük morzsánként a magunk és a megmaradt, emlékezni képes rokonaink ismereteit”… – LENCSÉS GYULA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.20 - tiszatáj

KINEK A HÁZA?
Háttérben suhanó rémalak, későn megforduló, gyanútlan karakterek, fény-árnyék játék, ritkásan világított terek. Jó ideig csupán primitív hatáskeltő mechanizmusokkal operál Remi Weekes Kinek a háza? című horrorja. Szerencsére nem is tévedhetnénk nagyobbat: a rendező Netflixen startolt kísértettörténete, pontosabban szellemházas horrorja ugyanis végül előnyt kovácsol a hiányosságaiból, jócskán túllendülve a sablonok eszköztárán… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT MONOGRÁFIÁJA ENDRE BÉLÁRÓL
Pazar kiállítású kötettel emlékezett meg Endre Béláról, az alföldi iskola egyik legnagyobb hatású festőművészéről Nátyi Róbert művészettörténész. A könyv a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum kiadásában jelent meg, Endre Béla Tündérmesék koloritja című 2018-as gyűjteményes kiállításához kapcsolódva… – ANNUS GÁBOR AJÁNLÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.17 - tiszatáj

A következő dolog, amire emlékszem, hogy anyu feltekeri a rádiót, hogy ne halljam, mennyire zokog.
Hülyeség volt. Hallottam. Közvetlenül mögötte ültem a kocsiban, és nagyon hangosan sírt. Ami azt illeti, apu is. Egyszerre sírt és vezetett. Én őszintén nem tudtam, vajon sírok-e, de úgy véltem, valószínűleg igen. Amúgy is úgy tűnt, hogy kellene. Szóval megérintettem az arcom, de kiderült, hogy száraz. Egyáltalán nem sírtam… – NÁDOR ZSÓFIA FORDÍTÁSA

Tovább olvasom >>>
2020.11.16 - tiszatáj

ANDRÉ FERENC: SZÓTAGADÓ 
Mielőtt érdemi mondandómba kezdenék, meg kell említenem: nem veri ki nálam a biztosítékot, hogy Esterházy Péter és Kis Grófo karöltve szolgáltatnak mottót soraikkal egy és ugyanazon vershez, ugyan már, az ilyesmi távol áll tőlem, meg van egy olyan sanda gyanúm, hogy efféle magaskultúra-populáris kultúra „határsértésen” már szinte senki sem háborodik fel… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.15 - tiszatáj

HANTAI SIMON FESTŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA AZ YBL BUDAI KREATÍV HÁZBAN
Hantai Simon festőművész munkáinak válogatását mutatja be az Ybl Budai Kreatív Ház. A Kálmán Makláry Fine Arts galéria segítségével létrejött tárlaton a mester alkotói pályájának különböző korszakaiból láthatunk műveket, amelyek megválaszolják azt a fontos kérdést, hogy Hantai művészetében miként jutott el a szürrealizmustól az absztrakción át egészen a pliage, vagyis a hajtogatás technikájáig… – TAKÁTS FÁBIÁN BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő