Tiszatájonline | 2019. szeptember 22.

Grancsa Gergely versei

Mert arra lenne szükség, hogy a hasadásain át
megjelenjenek a felszínalatti viszonyok maradványai,
amik majd a rájuk ható erők nyomán gyökeret eresztve,
beszövik, mint a dióhéj falán a hajszálerek,
a különböző valóságokat, ahová már csak
a dögevőiket engedik járni, hogy hátha felzabálják
az összes fertőző részletet. De az is lehet, sikerül
olyan hazugságot találni, ami annyira hihető,
hogy a boldogságot sem érzik obszcénnak a szájon.
[…]

Deres Kornélia 2017 őszén vette át a JAK Líraműhely vezetését. A jelenleg a budapesti Négyszoba Galériában otthont kapó kezdeményezés célja a pályakezdő alkotók segítése olyan nyitott alkalmak megteremtésével, amelyek során a résztevők közösen gondolkodhatnak versekről, szövegekről. Az elmúlt közel két év alatt több mint 100 fiatal vett részt a líraműhelyen, és közben kialakult egy visszatérő kör, egy bázis, tele tehetséges költőkkel. Olyanokkal, akiket érdemes olvasni és megismerni, még időben. 2019-től Amper Műhely néven folytatják működésünket, ennek apropóján Deres Kornélia válogatásában most örömmel ajánljuk a régóta aktív műhelytagok írásait.

  

Ami a futóknak marad

A távhővezetékek között tíz emelet nyomja a földbe az igazad.

Közben árkokat ásnak, és korszerűbb csöveket fektetnek

a régiek helyére. Az ablakokba kikönyököl a nyugdíjas délelőtt,

és az állványok helyet cserélnek a csontokkal a földben.

A felszálló por, meg a szétfagyó beton zaja, ami marad, és törmelék

belőlünk, a madarak torkában. Szilánkossá válnak a pupillák,

és csak a túlélhetővé tétel ráng a tudat alatt. Az veszi rá az izmokat is,

az untig ismételt mozgásaira a tenni akarásnak, elringat,

hogy van valami, túl a csak jelmezként viselt gondoskodáson,

ami az értelmetlen tátogások szorításából kiutat mutat.

A hóra kéne közhely itt

Mert arra lenne szükség, hogy a hasadásain át

megjelenjenek a felszínalatti viszonyok maradványai,

amik majd a rájuk ható erők nyomán gyökeret eresztve,

beszövik, mint a dióhéj falán a hajszálerek,

a különböző valóságokat, ahová már csak

a dögevőiket engedik járni, hogy hátha felzabálják

az összes fertőző részletet. De az is lehet, sikerül

olyan hazugságot találni, ami annyira hihető,

hogy a boldogságot sem érzik obszcénnak a szájon.

Vagy csak megtörnek, mint elszáradó ága valami fának,

növekedés helyett, a teher alatt, és csak az avarégetés viszi őket át

egyik pontról a másikra, mert a saját füstjükben állva

jó hivatkozási alap a semmi se látszik és a még

levegőt se kapni, így erőfeszítést sem igényel a csendes megadás.

De addig is marad minden ahogy eddig,

a kényelmes fotelből kinéző arcokra,

mosolyt rajzolnak az üres frázisok.

Grancsa Gergely 1991-ben született Budapesten. Első, Fekete Andrással közös regénye a Tilos az Á kiadónál jelent meg Kalasnyikov és Rózsafüzér címmel 2015-ben. Jelenleg verseket ír. Írásai a Tempevölgyben, a Helikonban, a KULTer-en és a Szépirodalmi Figyelőben jelentek meg.