Grancsa Gergely versei
Mert arra lenne szükség, hogy a hasadásain át
megjelenjenek a felszínalatti viszonyok maradványai,
amik majd a rájuk ható erők nyomán gyökeret eresztve,
beszövik, mint a dióhéj falán a hajszálerek,
a különböző valóságokat, ahová már csak
a dögevőiket engedik járni, hogy hátha felzabálják
az összes fertőző részletet. De az is lehet, sikerül
olyan hazugságot találni, ami annyira hihető,
hogy a boldogságot sem érzik obszcénnak a szájon.
[…]
Deres Kornélia 2017 őszén vette át a JAK Líraműhely vezetését. A jelenleg a budapesti Négyszoba Galériában otthont kapó kezdeményezés célja a pályakezdő alkotók segítése olyan nyitott alkalmak megteremtésével, amelyek során a résztevők közösen gondolkodhatnak versekről, szövegekről. Az elmúlt közel két év alatt több mint 100 fiatal vett részt a líraműhelyen, és közben kialakult egy visszatérő kör, egy bázis, tele tehetséges költőkkel. Olyanokkal, akiket érdemes olvasni és megismerni, még időben. 2019-től Amper Műhely néven folytatják működésünket, ennek apropóján Deres Kornélia válogatásában most örömmel ajánljuk a régóta aktív műhelytagok írásait. |
Ami a futóknak marad
A távhővezetékek között tíz emelet nyomja a földbe az igazad.
Közben árkokat ásnak, és korszerűbb csöveket fektetnek
a régiek helyére. Az ablakokba kikönyököl a nyugdíjas délelőtt,
és az állványok helyet cserélnek a csontokkal a földben.
A felszálló por, meg a szétfagyó beton zaja, ami marad, és törmelék
belőlünk, a madarak torkában. Szilánkossá válnak a pupillák,
és csak a túlélhetővé tétel ráng a tudat alatt. Az veszi rá az izmokat is,
az untig ismételt mozgásaira a tenni akarásnak, elringat,
hogy van valami, túl a csak jelmezként viselt gondoskodáson,
ami az értelmetlen tátogások szorításából kiutat mutat.
A hóra kéne közhely itt
Mert arra lenne szükség, hogy a hasadásain át
megjelenjenek a felszínalatti viszonyok maradványai,
amik majd a rájuk ható erők nyomán gyökeret eresztve,
beszövik, mint a dióhéj falán a hajszálerek,
a különböző valóságokat, ahová már csak
a dögevőiket engedik járni, hogy hátha felzabálják
az összes fertőző részletet. De az is lehet, sikerül
olyan hazugságot találni, ami annyira hihető,
hogy a boldogságot sem érzik obszcénnak a szájon.
Vagy csak megtörnek, mint elszáradó ága valami fának,
növekedés helyett, a teher alatt, és csak az avarégetés viszi őket át
egyik pontról a másikra, mert a saját füstjükben állva
jó hivatkozási alap a semmi se látszik és a még
levegőt se kapni, így erőfeszítést sem igényel a csendes megadás.
De addig is marad minden ahogy eddig,
a kényelmes fotelből kinéző arcokra,
mosolyt rajzolnak az üres frázisok.