02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Meztelen igazságok
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON

350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát.

A Régi Zsinagógában a pódiumot ezúttal körbeülő közönségnek adta elő a kolozsvári Reactor Kulturális központ társulata a 99,6% című performanszát, amit kilenc román és magyar színész hozott létre Románia centenáriumához kapcsolódva. A cím arra utal, genetikailag ennyi az azonosság az Erdélyben élő románok és magyarok között, mégis a maradék 0,4% különbség az, ami úgy tűnik, szinte mindent meghatároz.

Az előadás kiscsoportos beszélgetésekkel indult: a színészek egyenként odamentek a nézők kisebb köreihez, a magyarok magyarul, a románok angolul saját gyerekkori történeteiket mesélték el az erdélyi mindennapokból, a kisebbségi vagy többségi lét, a kétnyelvűség, a másság elfogadása és a kirekesztés problémaköréből.

 

 

A megrendítő személyes vallomásokat a pódium közepéről mikrofonba mondva is folytatták. Volt, aki arról mesélt, milyen kihívást jelent számára a kétnyelvűség, milyen románul beszélni magyarul gondolkodva, a magyar mondatszerkesztés szabályait követve. Más az idegengyűlölet kialakulásának stációit járta végig az első focimeccstől az első beszólásig. Nekem egy Bákóban született román lány története tetszett a legjobban, aki Kolozsvárra került egyetemre, és csak évek múltán döbbent rá, hogy jobban is meg kellene ismernie annak a városnak históriáját, melynek kultúrája, sokszínűsége annyira magával ragadta, hogy ma már azt érzi igazi otthonának. Nemcsak a főtéri székesegyház és a nevezetes lovas szobor, hanem a Mátyás király szülőháza körüli vita is gondolkodásra késztette, és mostanra a szerelmének is köszönhetően már magyarul is megtanult néhány mondatot.

Az előadást zenei részletek is színesítették gitárral, dobbal, énekszóval. A csúcspont egyértelműen az a pillanat volt, amikor egy román fiú és egy magyar lány egyszerre kezdett el énekelni egy-egy népdalt a maga anyanyelvén. A teljesen különböző, de valahol, zenei gyökereiben mégis nagyon közeli román és a magyar dallam valami különös, hátborzongató és megható harmóniába fonódott össze. Amit nehéz szavakba foglalni elfogadásról, szolidaritásról, közösségről, azt ez az egyszerre énekelt magyar és román népdal mindennél pontosabban kifejezte. Közben Bartók Béla jutott eszembe, akinek jól ismert mondatát manapság mintha ritkábban idéznénk: „Az én igazi vezéreszmém azonban, amelynek, mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré-válásának eszméje, a testvérré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére.” A kolozsvári fiatalok sok alapkérdést felvető Halász Péter-díjas produkciója is ebben a szellemben fogant, és egy másik bartóki gondolatra is jól rímelt: „ahol a politika kezdődik, ott megszűnik a művészet és tudomány, megszűnik a jog és belátás”. A vallomásszerű személyes történeteket hallva a nézőnek óhatatlanul az jár a fejében, milyen jó lenne, ha a következő száz évben végre nem az elválasztó 0,4%, hanem a bartóki gondolat jegyében az azonos 99,6% számítana jobban Erdélyben is.

 

 

Az Évad Legjobb Magyar Drámájának választotta tavaly a Színházi Dramaturgok Céhe Szilágyi Eszter Anna amszterdami magyar roma prostituáltakról szóló könyörtelen darabját, A Nyíregyháza utcát, amit osztályvezető tanáruk, Novák Eszter rendezésében hoztak el a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói a kisszínházba. Az eredeti sztorit pontosan ismerhetjük a sajtóból, a valóságból született majd háromórás dráma feszültségét a sokkoló téma mellett elsősorban különleges költői nyelvezete adja: hiába vannak rímbe szedve, bizonyos kifejezésektől még ma is felszisszen a néző, ha a színpadról hallja. Nyolc tehetséges ifjú színésznő, Bori Réka, Czvikker Lilla, Józsa Bettina, Ladányi Júlia, Litauszky Lilla, Mentes Júlia, Nagy Bakonyi Boglárka és a Szegedről indult Széles Flóra nyolc teljesen különböző karaktert formált. Plasztikusan érzékeltették, nincs is olyan nagy különbség abban, hogy valaki Nyomorországban vagy Tulipánországban válik reménytelenül kiszolgáltatottá. Legjobban a legcsúnyább lányt alakító Nagy Bakonyi Boglárka letisztult, pontos, bevállalós játéka tetszett, ha színházam lenne, rögtön leszerződtetném. Az előadás egyik meghatározó elemét, a zenei anyagát az ugyancsak Szegedről indul Trabalka Cecília állította össze, aki a sokféle utalás közé még a Traviata Zingarella-kórusát is beemelte, amit kétségbeesésükben együtt énekelnek napjaink amszterdami magyar kurtizánjai. Novák Eszter rendezése hatásosan végigvezeti a nézőt a lecsúszás és reményvesztés stációin, de megmutatja azt is: segítőkészséggel, jó szándékkal is lehet találkozni a pokolba vezető úton. Jó lenne, ha ezt a bátor produkciót nemcsak fesztiválokon láthatná néhány száz fős közönség.

Késő este újra a Régi Zsinagógába tértünk vissza: a Hős 2.0 – Az előadások előadása című produkciót hozta el Szlovéniából a Moment – Zavod EN-KNAP két fiatal színésze. Uros Kaurin és Vito Weis már azzal meglepték a közönséget, hogy maguk álltak be jegyszedőnek, és mindenkit lelkesen üdvözöltek. Indításképpen a telefonok kikapcsolását kérték, majd kalapáccsal szét is vertek egy megcsörrenő mobilt és egy kis kompakt kamerát.

 

 

Először kissé feszélyezte, zavart kuncogásra késztette a közönséget, amikor ruhátlanul léptek a pódiumra, de néhány perc alatt könnyen hozzá lehetett szokni az üres térben reflektorfénnyel megvilágított meztelen testek látványához. Indításképpen színiakadémiai diplomadolgozatukból olvastak fel színjátszással kapcsolatos tanulságos mondatokat, majd a zseniális Vito Weis előadta a monológok monológját: egy káprázatosan virtuóz és hallatlanul humoros stílusgyakorlatot, amivel önironikusan bemutatta és rögtön le is leplezte a színészi technikákat, bevált sablonokat, a színház pontosan kiszámított hatásmechanizmusát. Miközben elképesztő dinamikai, érzelmi, fizikai szélsőségeket megmutatva játszotta az önleleplező és önelemző monológot, a nézőnek az lehetett az érzése, a fantasztikus színész ilyen felkészültséggel és tehetséggel a drámairodalom bármelyik nevezetes monológját kirázná a kisujjából. A dialógusok hatásmechanizmusának bemutatása szinte már a két színész, a főszereplő és a mellékszereplő párbajává vált, mint ahogyan az a helyzetgyakorlat is viadal jelleget kapott, amikor egymást váltva százféleképpen játszottak el egyetlen angol szót: me.

Maró humorral jellemezték, a fájó pontokra, gyengeségekre is rámutatva kivesézték a reflektorfénybe állított másikat. Uros Kaurinról megtudtuk, legfőbb vágya, hogy nagy színésszé válva egyszer majd szobra legyen Ljubljanában a róla elnevezett téren. Miután kollégája a közönség előtt látszólag lelkileg szinte megsemmisítette, nekünk is elmesélte Oscar Wilde torokszorító meséjét, A boldog herceget, amitől mindig elérzékenyül, ha a kislányának mondja el.

Bámulatos önismeret, kíméletlen önreflexió, virtuóz fizikai, beszédtechnikai, mesterségbeli felkészültség párosul náluk a bátorsággal és a vitathatatlan tehetséggel – a két fiatal szlovén színészt vastapssal ünnepelte az elbűvölt publikum.

Hollósi Zsolt

 

Fotó: thealterphoto2019


Címke: , , ,
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő