Igenek és nemek

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN

Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják.

Két produkció is érkezett Horváth Nórától a szegedi deszkákra, melyeket egymás után játszottak hétfőn a Kisszínházban. A másodikkal kezdem, azzal, amelyikre a Lábán Rudolf-díjat kapta, a Beat cíművel, mert ez a darab olyan elementáris hatást keltett, amit igen ritkán lehet megtapasztalni a kortárs tánc szcénában. Pedig az előadás célja nemesen egyszerű: ezzel a művel olyan előadást akartunk létrehozni, ami népszerűsíti a kortárs táncot – mondta az alkotó egy interjúban, melynek a tematikus kiindulópontja maga a tánc lett, pontosabban azok a mozgásformák, amelyek ma népszerűek, mint például a hip hop. Nagyon tetszett, ahogy (ugyanebben a beszélgetésben) Nóra partnere, Ivanov Gábor magyarázta a lényeget, ő úgy fogalmazott, hogy bizonyos értelemben (beleértve a néptáncot is) ezek úgynevezett „párzási táncok” vagyis van egyfajta párválasztási funkciójuk.

Nos, erre épül a darab tematikája, pontosabban arra, hogyan változik az idők folyamán a férfi-nő viszony belső dominanciája és erő-egyensúlya, mennyire determináns az illemtan, és hogyan hágja át a szabályokat a vérmérséklet. Röviden: miképp bonyolítjuk a párválasztásainkat. A színpadon mindez egymásba átforduló táncstílusokban bontakozik ki, amihez Porteleki Áron zenei szerkesztő egy iszonyú dinamikus, a nézőt is ritmizálásra késztető, a stílusváltásokat észrevétlenül átvezető zenei alapot rakott le.

Ebben a folyamatban nem csak a táncosok, de a nézők sem lanyhulnak, pedig a színpadon végig két embert látunk, akik a párkeresés tematikájának örve alatt, valójában a mozgásművészet abc-jébe vezetnek be a legtriviálisabb módon. Az egyet balra, egyet jobbra még a falábúaknak is megy, az előadás is így indul, és pillanatok alatt kiderül, hogy már ennyi is elég a teljességhez, hiszen egy apró nyújtással, észrevétlen tengelyváltással lépésről lépésre is bejárható a mindenség. Ami az alaplépésekre rakódik, illetve abból kinő, az lesz a stílus, jelen esetben a férfi és a nő közötti kapcsolat nyelve.

*

A másik, vagyis az AfterEverAfter című nyitó darab, amelyben Oberfrank Réka Horváth Nóra partnere, mindenben ellentéte a Beat-nek. Először is itt, a Beat csupasz színpadával szemben, a darab szcenírozott környezetbe ágyazódik berendezési tárgyakkal és kellékekkel, melyeknek az előadás során funkciója lesz. A felvezetés komótosságában viszont van azonosság, a hosszas, lassú indítás mintha a gondolat születésébe avatna be, s mintha a nézők hangulati akklimatizálódására hagyna időt.

Ennek megfelelően a mozgás is lassan építkező. Hosszú, mozdulatlan állóképpel kezdődik a darab: két mélázó/unatkozó lány ül egy asztalnál, és megfontoltan alkoholizálnak. Majd a női mivolt különböző létformáit sorakoztatják egymás után, melynek során például igen szellemesen jelenítik meg a konyhai robot nyűgét, bravúrosan a nemi vágyat, költőien a magányt és a reményt. A koreográfiában váltakozik a dinamika és az extrém módon lassított mozgás, ami tényleg olyan, mint egy végletekig lelassított felvétel. Mindezt sok humorral kapjuk, plusz (talán mondani sem kell) akrobatikus elemekkel megtűzdelve.

Ez a két darab a Thealter új (al)programjának, az IZP-esteknek volt az első előadása. A betűszó Imre Zoltán Programot jelent, melynek keretében fiatal, pályakezdő táncosok valósíthatják meg előadásaikat. Szegeden ennél valamivel többet jelent mindez, mivel Imre Zoltán a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte pályáját, majd ő alapította meg a szegedi kortárs balett társulatot.

Egyébként a cikk címében szereplő nemek nem a tagadás szava, hanem a gender magyar megfelelője. Az idei Thealter fesztivál a női témákra fókuszál, de épp ezért, elkerülhetetlen a „nemek harca”. A hétfői nap a táncé volt, a kisszínházi előadás után este, a Zsinagógában egy szlovák-cseh, férfi-nő duó fellépését vártuk ugyanebben a témában. Bár a műsorfüzet biztatott, az előadás csalódást okozott. Sajnos, az est legnagyobb érdekessége abból állt, hogy a lebetegedett női partnert férfi kolléga helyettesítette, így a hosszúra nyúlt viaskodásban kizárólag a nemi szerepek szabadsága nyert (némi) értelmet.

Ibos Éva

Fotó: thealterphoto2019