Szárnyasoltár helyett

LEGÉNDY JÁCINT
FÖLDALATTI OLTÁR CÍMŰ VERSESKÖTETÉRŐL

Semmi bajod nem eshet. Suttogta a Földalatti Oltár két sor között. Vigyázok rád, itt biztonságban vagy. Most megmutatok Neked pár dolgot. Megmutatom, hogy milyen volt a ’80-as, illetve a ’90-es években felnőni, éjjelente kiszökni, és underground klubokba, például a Fekete Lyukba járni a haverokkal, mesélni fogok számodra is a barátságról, a tinédzserkori szerelmekről és a rendszerváltás korabeli Magyarországon uralkodó szabadsághangulatról. Érzelmeket, képeket mázolok fel a költészet vásznára, gyönyörűen groteszk lesz, akár egy Bosch-mű. Olyan dolgokról fogok beszélni, amelyekről előtte nem sokan. Lehet, hogy csupán víziónak fog tűnni az egész, de ne aggódj, minden szavam véresen igaz.

„amíg a színpadon modern táltosok s szenvedő gitár
üvöltése robban”
(Fekete Lyuk)

S a könyv óhatatlanul beszélt hozzám. A szavak, pontosabban a sorok csak áramlottak a tekintetem előtt, de én videóklipeket láttam. Minden vers egy film volt valami egészen másról, valami elképesztőről, főleg az alternatív zenei szubkultúrával és társadalmi hátterével kapcsolatban. Igaz, nincsenek vesszők és nincsenek pontok, már többen megállapították, viszont a folyamatos áthajlások ellenére sem nehéz olvasni ezeket az első alkalommal talán prózaversnek tűnő, de olykor nem is egyféleképpen ritmizálható, igazi verseket. Mert a betűk úgy jutnak el hozzád, miként egy hosszú szippantás korán reggel egy illatos cigarettából. Beáramlik a szervezetedbe, és tudod, hogy ott is hagyja a nyomát, de nem érdekel, mert csak nyeled a füstöt, akár egy éhes munkás a 16 órás műszak után. Észre se veszed, mikor kiáramlik belőled szép csöndesen, mintha ott se lett volna. De már ott van veled örökre. Egy kis részlet, ámbár létfontosságú a nagy kép kirakásához. Valami, amiről sose tudtad, hogy hiányzott belőled és szükséged van rá. Kiegészít teljesen. S kényszert érzel, hogy beszélj magadról, hiszen Legéndy Jácint is elmond mindent, szóval Te jössz. Nem kell félned, a Földalatti Oltárnál meggyónhatod az összes bűnödet.

„míg az underground tükörfolyósokon át látja isten szemükben
az összetartozás jelét látja isten csuklójukon a zsilettpengék
nyomát”
(Összenyirbált hajú)

Szerintem a Földalatti Oltár manapság a legizgalmasabb kötet mindazok számára, akik úgy érzik, nem illenek bele a hétköznapok megszokott rendjébe. Már a borítója is különleges. Széthajtva, az önarcképpel és a kollázsokkal, mintha egy underground szárnyasoltárra emékeztetne. Nagyon jól passzol a címhez. Vöröses, fekete és ciános színei pedig gyönyörűek. Már a könyvesboltban is kiugrott a többi, szerintem elég középszerű burkolatú könyv közül. Némi túlzással olyan verseskötet, amelyet akkor is megvennék, ha nem beszélnék magyarul, mert könyvtárgyként annyira szép. Bizonyára nem véletlen, hogy a nemzetközi színpadok esztétikai elvárásaihoz szokott külföldi zenekarok (Ash Code, Black Nail Cabaret, Dystopian Society) is ajánlják. Ez a kötet a lázadóknak szól, s egyúttal a lázadókról. A fiataloknak, akik tudni szeretnék, milyen társadalmi és családi viszonyok által befolyásolva nőttek fel szüleik a posztkádárista Magyarországon, a szülőknek pedig, hogy emlékezhessenek. Tehát az idősebbeknek emlékeztető, hogy eszükbe jusson: még fiatalok. Szól azokhoz, akik manapság is a szabadságról álmodoznak. Azoknak, akik szeretik a kritikus hangvételű underground, illetve experimentális zenéket, és koncertekre járnak. Valamiképp mindannyiuknak ad egy kicsit magából, amit továbbvihetnek. Nem érdekli, honnan jöttél, és ki vagy, lapjai árnyékában megpihenhetsz, kifújhatod magad és erőt kapsz, hogy továbbmenj.

„most kellene MEGHALNOM hiszen a forradalom lecsengése előtt
már büntetendők a kalandor tendenciák”
(Most kellene)

Ahogy megszereztem a könyvet, nyomban elolvastam, s mintha azt üzente volna: írj, írd le, amit olvastál, és terjeszd az igét, mert visszatért a szerző korábbi verseiből ismert Száműzött Jézus. S itt vagyok hogy elmondjam: Legéndy Jácint visszatért egy nagyszerű verseskötettel, a Földalatti Oltárral, amely újra csak tágítja a költészetről alkotott elképzeléseinket. Sajátos módon keveredik benne a tárgyias és az alanyi költészet, illetve az avantgárd és a klasszikus esztétika, de közben mindvégig átjárja valamiféle egyetemesség. Szóval a könyv engem is teljesen magával sodort. Egyetértek azokkal, akik rajonganak érte. Hogy utaljak egy nemrég a Kalligram folyóiratban megjelent kritikára: makacs avantgárd, rituális, olykor ön- és közveszélyes, de voltaképp merő érzékenységből és szabadságvágyból épülő pogólíra. Igazából nem érzem szükségét, hogy részletesen elemezzem a költő verseit, vagy éppen világképelemző recenziót írjak a kötetről. Ezúttal csupán egy olvasó szeretnék lenni a sok közül, aki elmondja az őszinte véleményét.

„míg a gyóntatószékből az ördög vihorászna s pajszerral
betört ablak szilánkjai hevernek a térdek csiszolta
padlón”
(Száműzött Jézus)

Olvasás előtt voltak pillanatok, amikor szkeptikusan álltam a könyvhöz, féltem, hogy a jól megtervezett borító kevésbé nyerő szövegeket foglal magába. De elolvastam a Földalatti Oltárt, s ha egészen pontos akarok lenni: inkább átiramlott rajtam. A versekből egy rendkívül egyedi, összetéveszthetetlen költői világ bontakozott ki számomra: izgalmas képekkel, amelyek folyamatosan szépség és torzultság, illetve érzékenység és agresszió határterületein lebegnek, s egészen váratlan pillanatokban nyitják meg a tudatot a transzcendens felé. A sorok jöttek és jöttek, mígnem egy teljes vízió jelent meg előttem, én pedig csak hátradőltem és néztem. Néha olyan érzésem támadt, hogy elképzelhető, be vagyok tépve, aztán rájöttem, hogy nem, ez csak a meztelen igazság. Csak próbálom kifejezni magam, és elmondani körítés nélkül, mennyire tetszett, de szép szavak ide vagy oda, a lényeg ugyanaz marad: imádtam a Földalatti Oltárt, s úgy érzem, hogy Neked is bejönne.

„mielőtt az univerzum legtávolabbi pontjai zsinór két végeként
visszahurkolódnak szemgolyód fókuszterében”
(Varázsgombát rágtál)

 Fehér N. Virág

Legéndy Jácint: Földalatti Oltár

Kalligram Kiadó, Budapest, 2019

72 oldal, 2500 Ft

Szerkesztő: Mészáros Sándor. Fülszöveg: Csehy Zoltán

Borítóterv, könyvterv és illusztrációk: Legéndy Jácint