Tiszatájonline | 2019. július 16.

„Tenyerén hordoz az Isten”

ÁDÁM ZSUZSANNA ÉNEKLI AIDÁT A DÓM TÉREN
Meglepetést keltve idén bátor döntéssel egy pályája elején járó ifjú szopránra, a több külföldi és hazai énekversenyen már szép sikert aratott Ádám Zsuzsannára bízta Aida szerepét a Szegedi Szabadtéri Játékok. A népszerű Verdi-hősnőt olyan legendás énekesek keltették már életre a Dóm téren, mint Németh Mária, Margaret Tynes, Maria Biesu, Misura Zsuzsa, Tokody Ilona, Temesi Mária, Sümegi Eszter. Az impozáns névsor miatt is érthető: a szakma és a közönség is nagy várakozással tekint Ádám Zsuzsanna július 26-i debütálására, ami akár egy nemzetközi karrier kezdete is lehet… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

ÁDÁM ZSUZSANNA ÉNEKLI AIDÁT A DÓM TÉREN

Meglepetést keltve idén bátor döntéssel egy pályája elején járó ifjú szopránra, a több külföldi és hazai énekversenyen már szép sikert aratott Ádám Zsuzsannára bízta Aida szerepét a Szegedi Szabadtéri Játékok. A népszerű Verdi-hősnőt olyan legendás énekesek keltették már életre a Dóm téren, mint Németh Mária, Margaret Tynes, Maria Biesu, Misura Zsuzsa, Tokody Ilona, Temesi Mária, Sümegi Eszter. Az impozáns névsor miatt is érthető: a szakma és a közönség is nagy várakozással tekint Ádám Zsuzsanna július 26-i debütálására, ami akár egy nemzetközi karrier kezdete is lehet.

– Végigfutott a magyar sajtón, amikor másfél éve két hét alatt három rangos nemzetközi énekversenyen, Bécsben, Düsseldorfban és Milánóban is nagy sikerrel szerepelt, tavaly ősszel pedig az erős mezőnyben második lett a Marton Éváról elnevezett budapesti viadalon. Mennyire indult be a pályája ezek után?

– A versenyek óta szinte folyamatosan főszerepeket énekeltem, a 2018 tavaszán bemutatott nagy sikerű szegedi Ernani-produkció óta tizennégy előadáson léptem fel Szilágyi Erzsébetként a miskolci Hunyadi Lászlóban, nemrég debütáltam az Erkel Színház Puccini Fesztiválján egy ritkán játszott opera, A fecske Magdájaként. Így mire eljutottam az Aidáig, három komoly főszerep, és erős technikai, pszichikai tréning áll mögöttem. Tavaly ősszel jelezte Pál Tamás karmester úr, akivel együtt építettünk fel első Verdi-főszerepemet, az Ernani Elviráját, hogy gondolkodnak bennem Aidaként. Ez akkor még nem konkrét felkérés volt, de elkezdtem foglalkozni a szereppel. Decemberben a produkció rendezője, Kesselyák Gergely Pál Tamással és a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójával, Herczeg Tamással meghallgatást tartott nekem az Erkel Színházban. Mindent beleadtam, úgy éreztem, nagyon jól sikerült. Levegőhöz sem jutottam, amikor utána telefonon értesített Herczeg Tamás: én énekelhetem majd Aidát. Magyarországon ma egy fiatal opera-énekesnőnek nagyon kevés lehetőség jut a méltó bemutatkozásra, ezért a Dóm téren, négyezer néző előtt egy rangos fesztiválon Aidaként debütálni szinte felfoghatatlan öröm. Meghatott az a bizalom is, amivel mellém álltak és segítenek Szegeden. Most úgy érzem, tenyerén hordoz az Isten.

– Azt is tudja már, milyen a szegedi szabadtéri hatalmas színpadán énekelni, tavaly a Rigoletto Maddalenáját alakította itt.

– Amikor a szegedi zeneművészeti karon tanultam, tanárom rögtön mondta, igazi, sűrű Verdi-hangom van, de ő először arra gondolt, inkább mezzoszoprán lehetnék. Ebből adódott Maddalena szerepe, amit pályakezdőként jó lehetőségnek, remek karakternek tartottam, ezért örömmel elvállaltam, de Elvira után többeket megleptem vele. Ugyanakkor fontos tapasztalat volt a hatalmas nézőtér pulzálását, hatalmas energiáját, különleges atmoszféráját megérezni, így legalább tudom, mi vár rám most.

– Az Ernani után most az Aidának is Pál Tamás a zenei vezetője, milyen a közös munka? Mit lehet tőle tanulni?

– Ő az első számú zenei mester számomra. Fantasztikus lehetőség vele felkészülni. Tőle kaptam először nagy bizalmat, amikor kiválasztott Elvira szerepére és rengeteget foglalkozott velem. Az Amnerist éneklő Gál Erikával beszélgettünk róla a próbákon, hogy minden szava aranyat ér, mindig a zenét szolgálva instruál bennünket, rögtön pontosan megértjük, milyen karaktert kér. Az énekes ilyenkor nyugodtan hátradőlhet, mert biztos lehet abban, hogy szakmailag a legjobb kezekben van, és minden azt a célt szolgálja, hogy csodálatos előadás születhessen.

– Kertesi Ingridtől Marton Éváig neves tanárai voltak Pécsett, Szegeden, majd Budapesten. Több nagy énekes mesterkurzusán is részt vett, kié volt a legmeghatározóbb?

– Amikor Szegeden voltam master szakos, Rost Andrea tartott nekünk mesterkurzust. Emlékszem, tizennégy évesen, amikor a kecskeméti Kodály iskolában tanultam, elvittek bennünket megnézni a Bánk bán-operafilmet, ami Pál Tamás dirigálásával és legkiválóbb énekeseink főszereplésével teljesen magával ragadott. Amikor meghallottam Melinda szerepében az egészen éteri Rost Andreát, úgy éreztem, én is egyszer valami ilyen hatást szeretnék kiváltani az éneklésemmel. Azóta többször is megnéztem ezt a filmet, és mindig újra elbűvöl. Talán ezért is volt akkora élmény a gyerekkori példaképemmel találkozni egy mesterkurzuson. Rost Andrea kedvesen és türelmesen magyarázott, ő is arra biztatott, szerinte felfelé nyíló, ritka színű Verdi-szoprán a hangom, ezért induljak el a mezzoszoprán repertoártól először inkább a Figaro házassága Grófnéja, valamint Donna Anna és Donna Elvira szerepe felé. Később, amikor Erasmus-ösztöndíjjal kijutottam Olaszországba, passzív hallgatóként részt vettem a legendás szoprán, Mirella Freni mesterkurzusán. Végül találkoztunk is egy meghallgatáson, ami után ő is azt tanácsolta, szopránként lenne érdemes folytatnom. Úgy érzem, bejött a fachváltás, rengeteg szakmai támogatást kapok korrepetitoromtól, Mazalin Wandától is, akinek hatalmas tapasztalata, kipróbált módszere technikai szempontból is sokat segített.

– Manapság már könnyebb dolguk van az énekeseknek, ha egy szerepről tájékozódni szeretnének. A YouTube-on megtalálni szinte az összes nagy Aidát, tanulságos lehet meghallgatni, hogyan énekelte például Callas, Caballé, Millo. Van kedvence?

– Sok Verdi-szopránt meghallgattam, Aidaként Leontyne Price és Aprile Millo tetszett a legjobban. A mai énekesek közül pedig Angela Meade áll hozzám a legközelebb. De épp Mazalin Wanda hívta fel rá a figyelmem: ha túl sokat hallgat egy énekes másokat, akkor könnyen átveheti a frazeálásukat, technikai megoldásaikat, ami nem biztos, hogy szerencsés. Inkább mindenkinek meg kell találnia a saját útját az éneklésben is.

– Melyik felvonást érzi a legnagyobb kihívásnak, az elsőt a híres Ritorna vincitor áriával, a másodikat az Amneris-duettel vagy inkább a harmadikat a Nílus-parti jelenettel?

– Egyértelműen a harmadik felvonást, különösen a Nílus-parti áriát, ami meglehetősen komplikált, észnél kell lennie az énekesnek, és kell hozzá az energia is. Az utolsó jelenet szinte már a jutalomjáték. Kesselyák Gergely rendezése különben akciódús, erős spiritualitással átitatva. Attól még, hogy nem megy át benne a színpadon négy elefánt és hat teve, ugyanúgy különleges az atmoszférája. Csodálatosak a kollégáim is, nagy élvezet velük énekelni, maximálisan segítjük egymást a közös nagy cél érdekében.

– Hogyan ajánlaná a műfajt kevésbé kedvelő és ismerő fiataloknak, miért érdekes ma az Aida?

– Olyan csodálatos Verdi zenéje: mindent és mindenkit túl fog élni. Nem véletlenül hívják az Aidát az operák királynőjének, annak is hallania kell legalább egyszer, aki nem a műfaj szerelmese. Szerintem az is fontos, hogy a mostani fiatal énekes gárda élethűbben tudja közvetíteni a szerelmi háromszög vagy a hatalmi játszmák problematikáját, spiritualitását is. Mindenki ki tudja választani a maga karakterét, könnyű átélni ezeket az élethelyzeteket.

– Mennyire fontos, hogy Radames és Aida között működjön a kémia, vagy Amneris a címszereplő igazi vetélytársa legyen a színpadon?

– Radames egy naiv hős, hadvezér, aki megy az ösztönei után, de a legizgalmasabb karakter számomra a Gál Erika által megformált Amneris, akinek a végén át kell élnie azt az apokaliptikus pillanatot, amikor magára marad. Gál Erikával imádjuk énekelni a közös duettünket, ami nagyon erős pillanat. Úgy érzem, azaz opera egyik csúcspontja. Néhány pillanatra valóban két egyenrangú nő feszül egymásnak. Szerintem nem véletlen, hogy Verdi épp az opera közepére komponálta ezt a grandiózus duettet.

– Az énekversenyeken aratott sikerek mennyire járulhatnak hozzá a nemzetközi karrier beindításához is?

– Ahhoz, hogy az emberrel külföldön komolyan szóba álljanak, nem elég megnyerni egy énekversenyt, hanem referenciákat is kell tudni adni, azaz fel kell tudni mutatni négy-öt elénekelt főszerepet. Ezt nem könnyű egy pályakezdőnek teljesítenie, ezért is érzem magam hihetetlenül szerencsésnek, hogy az Ernani, a Hunyadi László és A fecske után most egy ilyen igazi megaprodukcióban is énekelhetek, mint a szegedi Aida. Ettől kezdve nem jelent majd problémát megfelelő referenciát adni. Bresciában is felléptem egy nagy operagálán, ott is és később máshol is azt mondták: nagyon tetszik a hangom, de minél hamarabb színpadi gyakorlatot is kell szereznem, arra ugyanis egyszerűen nincs idő, hogy egy kinti produkcióban mindent az alapoktól kezdjünk el. Egy profi ügynök, csak kipróbált, tapasztalt énekessel áll szóba. Azt gondolom, ha jól sikerül az Aida, ennél jobb ajánlólevél nem kell, utána már csak a szerencsén múlhat a külföldi bemutatkozás.

– Hogyan kapcsolódik ki két próbaidőszak között?

– A családommal, barátaimmal szervezek közös programokat, koncertekre megyünk. Imádok biciklizni, Szegedre is lehoztam a kerékpáromat. Nagyon szeretek színházba járni, prózai előadásokat nézni, mert jó impulzusokat kaphat az ember. Fontos ezen a pályán a nyelvismeret is, most intenzíven tanulok németül. Édesanyámnak köszönhetően egész életünket áthatotta az orosz kultúra, irodalom, zene szeretete. Nagy vágyam megtanulni oroszul is, egyszer majd Tatjana szerepét is szeretném elénekelni az Anyeginben. Amikor a gimnáziumban kötelező olvasmányként megkaptuk a nagy orosz klasszikusokat, nem voltam oda értük. Anyukám pár évvel ezelőtt újra a kezembe nyomta az Ivan Iljics halálát, és csodálatosnak találtam, mint ahogy a Bűn és bűnhődéstől az Anna Karenináig az összes nagy regényt, amit újraolvastam. Kedvencemet, A Mester és Margaritát négyszer is elolvastam. Mostanában életrajzi és pszichológiai tárgyú könyvek kerültek sorra, ezek is segítenek abban, hogy pszichésen is felkészülten tudjak kiállni a színpadra.

– Milyen szerepek várják a július 26-i és 27-i két szegedi Aida-előadás után?

– Csupa Erzsébet. Ősszel debütálok Szilágyi Erzsébetként az Operaház Hunyadi László-produkciójában, utána következik Miskolcon a Don Carlosban Valois Erzsébet, Szegeden pedig a Tannhäuserben éneklem majd Erzsébet szerepét.

Hollósi Zsolt

A szerző fotói