Fellinger Károly gyermekversei

BÁRÁNYKÁK

Petike és Palika elmentek apuval

megnézni, hogyan legelésznek

a juhok a mezőn.

Hiába mondta anyu, hogy

ilyen hidegben felelőtlenség

kivinni az ikreket az Isten háta mögé.

Amikor Petike meglátta a megnyírt birkákat,

mindjárt a fejéhez kapott:

Apu, segítsünk rajtuk, fáznak szegények.

Keressük meg a pásztorokat,

szóljunk, hogy adják vissza nekik

a gyapjú pulóverüket.

Palika selypítve megszólalt:

Biztosan kimosták azokat a pásztorok feleségei,

s úgy összementek, hogy most már

kicsik a juhoknak.

A báránykákkal együtt kellett volna

kimosni a sáros pulóvereket,

akkor most azok is kisebbek lennének.

BÁNATOS

Bánatos a fekete cicánk,

ha kéményseprőt lát, mert

nincs gombja, amit megfoghatna.

Ezért aztán, hogy mégis

jó napja legyen,

átszalad a babonás

kéményseprő előtt,

aki rögtön visszafordul

és még egyszer kitisztítja

a kéményünket.

CSOBBANÁS

A halnak

azért nincs haja,

mert a rák úgyis

levágná neki az összeset

az ollójával.

Azért nyírná kopaszra,

mert minek neki a haj,

úgysem lenne hol

megszárítania a fürtjeit.

A szerencsemalac

bánatos,

mert az új év

első napján mindig

hozzánk kell

túrnia a szerencsét,

miközben a rokonai

húsát fogyasztjuk.