Közel a tökéleteshez

ELĪNA GARANČA: SOL Y VIDA

Talán felesleges is elmondani, hogy Elīna Garanča ma az operavilág egyik legnagyobb sztárja, és olyan sztár, akiért egyáltalán nem nehéz rajongani. Tényleg színpadra termett, remekel, ha a Metben lép fel, az évad nyitóelőadásában, de akkor sincs ok panaszra, ha éppen csak dalokat énekel az Erkel Színházban. Sokszor elmondta, hogy eredetileg prózai színész akart lenni, csak aztán rájött, hogy a hangjában van az ereje, és Lettországból hirtelen a német operaéletben, majd a világ legismertebb színpadjain találta magát.

Még akár azt is lehetne mondani, hogy pihenés neki, amikor olyan lemezt vesz fel, mint amilyen a Sol y Vida, de egyhuzamban végighallgattam a korongot, és rájöttem, hogy az előbbi gondolat szinte biztosan téves. Vagyis hát lehet, hogy Elīna Garančának pihenés volt, miközben énekelte, ám a lemez ettől függetlenül közel sem tűnik igénytelen munkának, sőt.

Garanca hangjában van valami igazán drámai erő, és több ez, mint a legtöbb mezzoszoprán hangjának mélysége. Néha annyira erős ez a hang, hogy szó szerint ámulatba ejti az embert, aki már azt sem tudja lassan, hogy pontosan mit is hallgat, csupán gyönyörködik. És tulajdonképpen mindegy, hogy a Granada (ezzel indul a lemez), vagy esetleg a híres Brazil szól Ary Barrosotól, netán a mexikói La Llorona, Garanča folyamatosan remekel. Érzi, hol kell gyorsítani, hol kell lassítani, és tudja azt is, hol van nagyobb szerepe a zenekarnak, mint neki.

Persze, lemezt hallgatunk, így pont azt nem kapjuk meg, ami Garanča egyik legnagyobb erőssége, vagyis a színészi játék. Elég csak megnézni egy-egy felvételt a YouTube-on, és rögtön látni, hogy Garanča egy-egy tekintettel, mozdulattal tud felépíteni szerepeket, és ezt értelemszerűen hiába keressük, miközben a Sol y Vidát hallgatjuk. Bár jobban belegondolva, ennél nagyobb probléma tényleg nincs a lemezzel, és amikor lemegy az utolsó szám is, már azon gondolkodik az ember, hogy melyiket hallgassa újra. Újra meg újra.

Gera Márton

Elīna Garanča: Sol y Vida

Deutsche Grammophon, 2019