Pataki Ferenc: Össze/függések

MAROSI KATA ÉS SZEPESI DÓRA ANNA KIÁLLÍTÁSA ELÉ

A Károlyi utcai műteremben őrzöm már egy pár éve Marosi Kata méteres vakrámára ragasztott farostlemezét. Nem fetisizmusból teszem, hanem a lemez felületének alapozása miatt. A szilárd alap olyan barázdáltságú, mintha a hidegburkolók fogas-vasával lenne felvíve, amelyre a falicsempét illesztik. A földművelés első fázisát a szántás után a szabályos föld-barázdák alkotják, ebbe kerül a jó vetőmag, amely életnövekedése végén termést hoz.

Távoli összevetés, de a két emberi tevékenység megegyező: a földműves mindenre gondoló geometriája rokon Marosi Kata munkamódszerével. Hacsak nem egy eltervezett program, terv megvalósításáról van szó, a festő, a rajzoló előtt fekvő üres vászon, fehér papír sokszor bénító: a rossz munkakezdés, a bepiszkítás réme szentségtörésként hat.

Ezért a firka, vagy a monotípiával előnyomott, váratlan gazdagságú, szépségeket rejtő felület erjesztően hat: belemerülve az új látványba megmozdul a fantázia. Ez a fajta inspiratív munka a képszövedék rejtélyes gazdagságából kiemeli a lényeget, irányt mutat, utalásokat, lehetőségeket.

Az elhalványuló elúszó folt, a struktúrát adó alapozás, a raszter eggyé szervesül a belekarcolt vonalak élő ritmusával, a beleírt szövegekkel, fragmentumokkal. Nagyon parányi felületek kelnek életre ezáltal, kiegészülve a régi görögök által használt, hajófestésre is alkalmazott enkausztikával, viaszeljárással. Üzenetek. Kódolt üzenetek fogalmazódnak meg, humán emlékként a föld történetéből, egy tó történetéből, vagy a háborús lövészárokban íródott tábori lapra asszociálva. Ezek azok az életre keltett foltok, amelyekből számunkra is felfedezhető, képzelet varázsolta világ kerül látóterünkbe. Nem csak esztétizáló kaland-jel, belerajzolt érzésvilág, gondolat tűnik elő a lapokon. Valamilyen jelet akar hagyni az ember, kezdve a barlang falára karcolt – festett misztikus állatábrázolástól, az évekre bezárt fogoly kényszeres falrovásáig.

Valamiféle fölszabadító erő működik ebben a spontaneitásban, a pillanatnyi ötlet, a gesztus, az improvizáció által. Ez a felszabadult alkotófolyamat mentes kategóriáktól, stílusfogalmaktól: a képmező érzékeny, finom rovátkái, lavírozott foltjai, a foltokat felsebző festőkés-nyomok, s a tussal kiegészített fragmentumok Marosi Kata szívverései, életritmusa, pillanatnyi hangulata a jelen mindenhatóságát tartósítják!

A rendezés során a lézerfény által kerültek megbízható sorba az ősi idő emlékei, a Föld kataklizmái, az emléktöredékek. A lézer narancspiros vetítővonala fogta át mindezeket, meghosszabbítva jelentésüket.

Meglepő találkozásom volt Van Gogh napraforgóival a kiállítóterembe lépve. Az ismert virágcsendélet körvonalai alatt, a virágok teste helyett parkettát idéző, ritmikus mozgást sugalló fa-mozaik, kemény hullámpapír mutatkozott. Környezetünkből jól ismert anyagokat használt fel és használ Szepesi Dóra. Megállapíthatom, hogy korábbi munkáin, a „Figuravariációk” címűekben, de kis méretű festményein is a sziluett hatás érvényesül. Majdnem minden munkáján – a legutóbbiakat kivéve – emberi alak szerepel. Belépve a belső „szentélybe” szokatlan módon sorakoztak szemem előtt maszkjai.  Megismerve az alkotó merész, formabontó szándékát, látnivaló, hogy ez a szenvedélyes emberkutatás számára világlátásának, közvetlen tapasztalatainak, erős etikai és filozófiai alapállásának egyenes következménye.

A templomok falára festett elbeszélő képek a „biblia pauperum”, a szegények bibliája az írástudatlan hívők számára mondtak el követendő erkölcsi példákat. Merész összevetés, viszont nekünk írástudóknak szóló erkölcsi példázatok Szepesi Dóra munkái – bármennyire is eltérőek klasszikus hagyományainktól. Provokatívnak mondhatjuk, mert nem lehet „csak úgy” elsétálni a „Hét főbűn”, a „Pesti kéregetők”, „Nyugati meditáció” című maszkjai mellett. Dóra megtartotta a gyerekvilág játékos kreativitását, nyugodt szívvel nyúl bármilyen anyaghoz és formáláshoz, ha mondandója úgy kívánja. Az igazság könnyebben emészthető és elviselhető, ha ironikus, groteszk köntösben jelenik meg. Valójában minden mindennel összefügg. Nem volt nehéz a két alkotónak egymásra találni. A mentori és tanítványi viszonyból eredően, az együttes munkában olyan közös alkotómezőt találtak meg, amely nem a formai megjelenésekben, hanem gondolkodásukban, alkotó fantáziájukban azonos, sokrétűen átfedő.

A kölcsönös ráhatás érezhető még a kiállítás címválasztásában is: össze – per – függések, művészi egymásratalálásuk nyilvánvalóvá tétele. Olyannyira igaz ez, hogy utóbbi munkáik, melyek egy időben, de egymástól függetlenül születtek, azonos képi és ábrázolásbeli egyezéseket mutatnak. A két, szuverén világot építő művész pályaíve pregnánsan mutatja a művészet szabadságának mindenre kiterjedő erejét, meghatározó szerepét. Az azonosságoknak és különbözőségeknek nem a külső jegyei számítanak, hanem az a belső, lényegi tűz-mag, mely a művön átsugárzik, és hitelesíti azt.

Alkotni kiválasztott feladat. A kreativitás az ember védekező, önvédelmi fegyvere, amely motiválja életét, a művész életében százszorosan: a kreativitás szabadítja meg szorongásaitól, félelmeitől és bizonyos értelemben a külvilág nyomasztó agresszivitásától, a Sors csapásaitól. Marosi Kata és Szepesi Dóra közös kiállítását ezekkel a gondolatokkal adom át Önöknek.

Újszentiván–Szeged, 2019. április 11.

Pataki Ferenc

„Össze/függések” (SZAB Székház, 2019. április 11 – május 12.)