Exit Temesvárról

REKAMIÉ FESZTIVÁL, SZEGED

Más a színpad, és más az élet – énekli Canio a Bajazzókban A Szegedi Nemzeti Színház előadásán. Közben 500 méterrel odébb, a Kisszínházban, a Temesvári Csiky Gergely Színház szegedi vendégjátékán mintha ennek éppen ez ellenkezőjét láttuk volna. A téma, a helyszín, a figurák teljesen aktuálisak, köznapiak. Mintha egy híradós riportot látnánk. Érdekes, hogy lesz ebből mégis művészet.

11 ember várakozik London kapujában. Románok, szerbek, erdélyi és magyarországi magyarok. Angliában szeretnének dolgozni. Könyvelő, pap, énekesnő, ingyenélő fiatal. Bevándorlók, vagy kivándorlók, talán nem menekültek, talán csak munkakeresők. Tele reményekkel, félelmekkel, előítéletekkel. Mintha a mindennapokat látnánk.

A szerbek szerbül, a románok románul, a magyarok magyarul, és néha románul beszélnek. Néhányan tudnak angolul, mások csak szeretnének megtanulni. A nem magyar nyelvű szövegrészeket föliratozzák. Gondolom, Romániában vagy Szerbiában a nem ottani nyelven elhangzókat. Nem véletlen, hogy a produkció Temesváron született meg, amely egy többnyelvű többnemzetiségű nagyváros. A szöveget nagyrészt a rendező, Schilling Árpád írta, de tele van improvizációval, és maguk a színészek is jelentősen beledolgoztak.

Az előadásnak nincs egy anyanyelve. Szerb, román és magyar színészek dolgoznak benne együtt, néhányan a valós életben is nehezen értenek szót. Aki több nyelven is beszél, az előnyben van, többet ért a helyzetből, tolmácskodhat.

A társaság hamar vezetőt vagy képviselőt választ magának, s aki tárgyal a kint lévőkkel, talán rendőrökkel, talán katonákkal, talán hivatalnokokkal. Közben a többiek próbálnak beszélgetni, többet megtudni egymásról.

Vannak olyan részek is, ahol nincs szövegvetítés, Ezek ugyanis épp a meg nem értésről, vagy a kommunikáció nagy nehézségeiről szólnak. A könyvelő a fiával skóciai nagybátyjához igyekszik, alig beszéli a nyelvet.

Egy másik jövevényben a lugosi papot véli felismerni, akit pedofíliával vádol. A szemüveges férfi tagad. Egy gyanúsan férfias nő kíséri, akinek később elmeséli, hogy egy sérült fiúnak segített csak fürödni és megengedte, hogy mellébújjon az ágyba, mert a gyermek nagyon félt. Jóság, bűn és perverzió keveredik, minden homályos, sokértelmű.

A magyar lány énekesnőnek mondja magát, dalol is egyet, de nyomban megvádolják, hogy prostiként akar pénzt keresni.

Legszebbek a meg nem értés részei. Amikor a szerb és a román nő próbál beszélgetni. Ahogy közös nyelv nélkül is kialakul közöttük valami megértés, kézzel, lábbal, mimikával, néhány nemzetközi kifejezéssel mégiscsak csevegnek, mégiscsak hidat építenek.

A színészek hangsúlyaiban, mimikájában hiába keresnénk az igazságot, elfeledni akarják inkább magukat, semmint kifejezni. És nem is őszinték. A helyzet nem az igaz beszédet kívánja, hanem épp a szerepjátszást. Azt, hogy mindenki olyannak mutatkozzon, ami a leghasznosabb. Persze, hogy mi is az elvárás, azt mindenki csak sejti.

A darab a játszó személyektől különleges technikát igényel. A rendező azt kérte, a hagyományos értelemben ne játsszanak, csak létezzenek a színpadon. Eszköztelen civilekként, eltévedt vándorokként bizonytalankodjanak. Az előadás szobaszínházi közegben, a színpadon játszódik, minden közel van, a közönség nagyon jól látja, hogy mit nem lát.

Ez az előadás igazi értéke: a minimálszínészet. Ahogy az aliggesztusokból, szintehangsúlyokból mégiscsak kibontakoznak a vágyak, a félelmek, a lélek mélyére szorított brutalitás. Mindenkinek van csomagja. Bőröndök, szatyrok vagy csak egy hátizsák. Valamit magával akar hozni, amire szüksége lehet, amihez kötődik, vagy ami egyszer hasznos lehet. A szerb pár két liter szilvapálinkát, a férfi maga főzte. Nagyon büszke rá, de elismerést alig kap érte. Egyszer barátságra isznak, máskor ijedtségre, van, akinek jól esik, másikra tukmálni kell.

A pap rőzsét visz magával, a darab végén tüzet készül rakni. Az ember aggódik is, hogy a színpadi deszkákon meg is gyújtja majd, de amikor kihúzza a gyufát, a szín lassan elsötétül. Ki tudja mit hoz a jövő?

Eddigre néhányan már kitörtek az épületből. Talán átjutottak az örökön, talán elfogták és megbilincselték őket, talán néhányukat le is lőtték.

Majd szóljanak, ha történik valami, kéri a könyvelő elalvás lőtt. De nem tudja, fog-e egyáltalán valaha?

Márok Tamás

EXIT

Rendező:
Schilling Árpád