04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Egy néplelkű européer emlékezete
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN

Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt. A dédapát és ükapát, a halasi református líceum tanárát, a tisztes polgárt, a festőművészt, akinek a Magyar Tudományos Akadémia is őrzi több portré-alkotását.

Az úgy történt, hogy bár az utódok tudtak a jeles nagyapa, dédapa érdemeiről, személyével akkor kezdtek komolyabban foglalkozni, mikor egyik Biczó-unoka hagyatékában megbújó dokumentumok, művek hozzáférhetővé váltak.  A levelekből, iratokból egy érdekes alkotó ember személyisége világlott fel és a kor is, amelyben élt. A rekvizitumok üzenetek az aranykorból, a múlt század fordulóján, a Kiegyezés utáni Magyarországról. A tehetséges ifjú a mai képzőművészeti egyetem ősintézményében szerzett diplomát, az 1870-es évek elején alapított Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde hallgatói között. Az intézmény élére Keleti Gusztávot nevezték ki, akit a magyar nemzeti rajzoktatás megszervezésével báró Eötvös József közoktatási miniszter bízott meg. A nemzeti program beindítása előtt az igazgatót elküldték Franciaországba, Belgiumba, Németországba tanulmányútra, hogy az európai művészeti oktatásról gyűjtsön ismereteket. A nemzeti oktatás Európára figyelt akkoriban Biczó Géza, később maga is Bécsben és Münchenben folytatta tanulmányait, magas képzettsége azonban nem lett akadálya annak, hogy a vidéki református líceumot és a halasi embereket szeresse és első sikerei is ebből a szeretetből fakadjanak. Hangulatos zsánerképekben rögzítette a halasi emberek életének mozzanatait, a rajzokat az akkor népszerű Vasárnapi Újság jelentette meg. A vidéki rajztanár így lett egyszerre sikeres „tudósítója”, illusztrátora egy prominens fővárosi lapnak. A néplélek nagy ismerője volt, országos sikereit az egyszerű emberek bemutatásával aratta, a fejkendős asszonyokat és a pipázó parasztokat „kortársainak” tekintette. Mikszáth Kálmánt 1886-ban ezt a történetet jegyezte le róla:

„Egy rövidre nyírt hajú, kellemes arcú, szőke, zömök fiatalember nyitott be a minap a szobámba.
– Én Bitzó Géza vagyok.
Nagyon megörültem neki.
– Igen, igen – mondám – ön rajzolta azt a parasztot, akit nekem most le kell írni.
– Épp az ő érdekében jöttem. Azt hallottam, hogy ön tót parasztnak deklarálta.
Rehabilitálni jöttem a parasztomat. Valóságos halasi ember.”

Biczó a halasi évek után a fővárosba költözött, 1886-tól a Barcsay utcai állami főreál-gimnázium tanáraként működött. Jelentős rang lehetett ez, hiszen az iskola alapítója Trefort Ágoston akkoriban ezt nyilatkozta: „Azt akarom, hogy a tanintézetnél az új tanárképzés legjobb erői legyenek alkalmazva.”Biczó tehát ilyen tanerőnek számíthatott, ezt bizonyítandó rajzpedagógiai munkáját a párizsi világkiállításon bronzéremmel jutalmazták. A művész-tanár a portréfestészet terén is jeleskedett, Arany János alakját Arany László felkérésére örökítette meg. Trefort Ágostonról egész alakos festményt készített és számos fővárosi és halasi előkelőség köszönhette neki arcmását. Az alkotó rajzai, festményei a történelem viharaiban sajnos szétszóródtak, számos művét csupán fénykép őrzi, sok Biczó-kép bujkálhat még a nagyvilágban. A Vasárnapi Újságban megjelent illusztrációk szerencsére a lap archívumában megőrződtek, most rendre bekerültek abba a könyvbe, melyet a lemenő családtagok állítottak össze, s mely a napokban látott napvilágot Kiskunhalason.

A könyv megírására, dokumentumokból való összeállítására a két dédunoka, a rajztanári diplomával is rendelkező Szígyártó Gyöngyi és Fábián Dénes Zoltán festőművész-tanár vállalta magára. Kettejük kitartó szervező – kutató- gyűjtőmunkája és a széles család anyagi segítsége (húsz családtag hozzájárulása), valamint a Thorma János Múzeum és Alapítványa kellett a megjelenéshez. A múzeum igazgatója éppen abban az időben kereste meg a családot Biczó Géza életművének megismertetése céljából, mikor az említett hagyaték kutathatóvá vált. A kötet nem született volna meg Szakál Aurél elkötelezettsége nélkül, aki a szerkesztést is vállalta és a kiadványt beillesztette saját múzeumi könyveinek sorozatába.

Szerencsére az „ősnemes” Biczó családban már az elődök is törődtek a családtörténettel, így aztán a felmenők visszavezethetők egészen a tizenötödik századig. A család még a századelőn létrehozott egy szövetséget, mely alapszabályban rögzítve vállalta a közösség történetének gondozását. A mostani könyvpremierrel párhuzamosan egy kiállítás is nyílt a múzeumban, ahol a képzőművészeti alkotások mellett családi rekvizitumok is sorjáznak. Látható itt többek között a család nemesi címere, egy 400 leveles családfa, melyet Biczó András grafikusművész készített 1931-ben. A képzőművészet felé való elkötelezettség tovább öröklődött, a családban számos művész és rajztanár működött, működik. A kiállításon külön helyet kaptak Biczó Géza lánya, Biczó Ilona (1886-1970) – szintén főiskolát végzett képzőművész – rajzai, grafikái és úgy tűnik, a szépunokák között is találunk ígéretes rajztehetséget.

A kötet és a tárlat tanulságai túl mutatnak egy család, egy művész élettörténetén, életmű töredékének felmutatásán. A személyes értékek felvillantása mellett ízelítőt kapunk egy történelmi korról is. Egy éra pozitív életérzéséről is. A könyv és a tárlat „jelentés” a kiegyezés utáni reményteljes hangulatról is. Mintha az egykori, az éppen virágzásnak induló (vidéki) Magyarország szelleme is ott lebegne a képek és tárgyak aurájában. S a halasi européer magatartásán is elmélázhatunk: azon a jelenségen, ahogyan a pantallós művész-tanár össze tudta gombolni saját művészetét a kiskunhalasi mindennapok szereplőivel, s ahogy tudott szellemi táplálékot és sikerforrást találni a halasiak életeseményeiben (!). Biczó Géza láthatóan jól érezte magát a halasiak körében, miközben nem feledkezett meg arról sem, amit az európai városokban, Bécsben, vagy Münchenben tanult. Irigylésre méltó „boldog békeidőket” fogott ki (1853-1907), amikor megélhető volt e kettős identitás? Kellenek, nagyon kellenek manapság ezek a gyökér-megerősítő akciók, „leiratok”, melyek a helyi identitást adó értékeket ünneplik, de egy közös európai kultúrához is visszacsatolnak bennünket. A Biczó Gézáról és családjáról szóló könyv és tárlat ilyen.

A Thorma János Múzeum pedig európai intézmény Kiskunhalas szívében, érdemes meglátogatni. A múlt értékeit páratlan gyűjteményekben őrzi, jelenkori igényességét hightech felszereltsége is fémjelzi, jövője a munkatársakban és azok vállalásaiban rejlik. Az intézménynek most egy européer emlékét sikerült megfényesítenie, hiszem, hogy egy egész város lett több ezáltal.

Pacsika Emília

 

Biczó Géza festőművész-rajztanár
Szerző: Fábián Dénes Zoltán
Kiadó: Thorma János Múzeum, Halasi Alapítvány
Szerkesztő: Szakál Aurél
Szerkesztő munkatársa: Szígyártó Gyöngyi
Borítóterv, nyomdai előkészítés: Friebert Tibor

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő