Tiszatájonline | 2019. április 16.

Arcokon lejátszódó tévedések

PARASZTBECSÜLET / BAJAZZÓK
Régi (téves) ötlet, hogy a két darabot össze kell kapcsolni, az úgymond „verista ikrek”-nek közös apát és anyát kell találni. Persze ebből akár jó is kisülhetne. Halasi Imre Szegeden azt találta ki, hogy játszódjanak ugyanott, ugyanabban a faluban. A Parasztbecsület valamikor áprilisban, Húsvét mozgó ünnepén, a Bajazzók meg augusztusban. Utóbbi darabban a csepűrágók ki is mondják, hogy jártak már ebben a faluban… – MÁROK TAMÁS

PARASZTBECSÜLET / BAJAZZÓK

Nem sok mindent akart kezdeni Halasi Imre a Parasztbecsülettel és a Bajazzókkal Szegeden, de amit kezdett, jobb lett volna, ha úgy hagyja. Érdemeiről később.

Régi (téves) ötlet, hogy a két darabot össze kell kapcsolni, az úgymond „verista ikrek”-nek közös apát és anyát kell találni. Persze ebből akár jó is kisülhetne. Halasi azt találta ki, hogy játszódjanak ugyanott, ugyanabban a faluban. A Parasztbecsület valamikor áprilisban, Húsvét mozgó ünnepén, a Bajazzók meg augusztusban. Utóbbi darabban a csepűrágók ki is mondják, hogy jártak már ebben a faluban. A korelmozdítás jegyében vándorszínészek nem szamaras kordén érkeznek, hanem egy ócska Volkswagen mikrobusszal, amely már a Parasztbecsületben ott parkol a színpad hátterében. Ráadásul a társulat (a rendező által kitalált) mindenes néma bohóca az ominózus üstdobot is már ekkor lepakolja róla. Ha Halasi következetes és elég bátor volna, akkor viszont Neddának és Silviónak kellene föltűnni és eljátszani első találkozásukat, szerelmük kialakulását. Hasonló ötletet rendezett meg Marian Chudovsky Pozsonyban. Ő azonban komolyabban vette a saját ötletét: a Bajazzók esti előadásán kéz a kézben jelent meg Lola és Alfio, akik a késpárbaj után boldogan éltek tovább (míg meg nem haltak), és a falu is napirendre tért a tragédia fölött.

A közös helyszínhez közös díszlet dukál, ami viszont komoly térproblémákat vet föl. A Parasztbecsület kötelező temploma a Bajazzókban fölösleges, viszont elfoglalja és beszűkíti a színpadi színpad terét. A Parasztbecsület rendezői jobbján gyümölcs-, zöldség-, és virágáruda –  kofa viszont sehol. Ráadásul hangulatos, csíkos napernyője alá a falra az van írva: I.N.R.I. , azaz Jesus Nazarenus Rex Iudeorum. Ezt a keresztre szokták írni, hogy kerül ide? A rendezői balon Lucia mama kocsmája, amely a Bajazzókban is ivóként működik. Csakhogy ez ellentmond a szövegnek és dramaturgiának. Caniót a parasztok a „keresztútnál lévő” kocsmába hívják, ami nyilván odébb van. Ha tér túloldalán lenne, ugyan hogy merne összeborulni felesége ugyanitt a szerelmesével?

Halasi beiktat egy néma szereplőt is, a magas, szikár kopasz férfit sorsfivérnek nevezhetnénk, ha konkrétabbak akarunk lenni, mintha a végzetet jelenítené meg. Nem tolakodó, (a táncos Bujtor Krisztián mértéktartó szuggesztióval van jelen) de fölöslegesnek tűnik. A Parasztbecsület világában meghatározó Isten és a hit szelleme, nem illik bele. A Bajazzók hőseinek életét pedig teljesen saját elsődleges vágyik, félelmeik, szenvedélyeik irányítják, a tragédia a végzet segítő közreműködése nélkül is jól lejátszódik.

Ezzel szemben a rendezés múlhatatlan érdeme, hogy a sok helyen vitatható keretek között is szabatosan eljátszatja a drámát. Énekeseinek jól használható gesztusokat és mozgásokat ad a cselekmény szemléletes megjelenítéséhez, ugyanakkor elég légáramot, hogy saját személyiségük fölszárnyaljon. Ez az előadás nagyon kedvez a tehetségnek és valódi művészi szándéknak. Még operaszínpadon is ritkán látni ennyi jó énekművésztől ilyen különbözően kitűnő alakítást. Mindkét tenor egy este énekli a két tenorfőszerepet. László Boldizsár 9 éve Miskolcon ugyanebben a rendezésben volt először Turiddu. A hang ma, pályája csúcsán teljesen egységes, gyönyörű színben, férfias tónusban szól. A Sicilianában líraian ábrándos, Santuzzával énekelt kettősben változatosan követi a drámai szituáció hullámzását, anyjától való búcsúja a szívünkbe markol. A tónus mindig koncentrált, a hangadás ebben a verista műben is artisztikus, a formálás mélyen zenei, magas hangok szárnyalnak. Egy középkorú férfi minden megszenvedett élettapasztalata, személyes csalódása benne van ebben az alakításban. Ez a Turiddu nem felelőtlen, hanem mélyen ki van szolgáltatva érzékeinek, szenvedélyeinek, amelyek legyűrik. Lászlónak félbemaradt gesztusai a legkifejezőbbek. Alig lehet elviselni ezt az operát, mert minden pillanatban emlékeztet bennünket férfilétünk súlyos értetlenségeire, elborzasztó esendőségünkre, és megoldásként a tragédiát kínálja. Turpinszky Gippert Béla fiatalosabb szélsőségekkel állítja elénk ezt a vérbő legényt. A hang erőteljes, átható, de zabolátlanabb, kiegyenlítetlenebb, miként a személyiség is kamaszosabb, széttartóbb.

Máthé Beáta lenyűgözően teljes Santuzza. Ritkán fedezhet föl az ember igazi drámai szopránt, márpedig az ő hangja kétségtelenül ebbe a kategóriába tartozik. A bíborszín középregiszter, az átütő magasság és a telt mélység mellé a személyiség sötét ragyogása is társul. Első operai főszerepében lefegyverez az alakítás világos vonalvezetése és tragikai ereje. Ez a Santuzza vissza akarja szerezni Turiddut, akivel egymásba szerettek, s akitől gyereket vár. (A rendező bravúrosan tudatja velünk ezt a tényt: duettjük közepén a lány a hasára teszi a fiú kezét. László igazi drámai megoldással reagál: egy sikoltással kapja el a kezét és ugrik odébb.) Érvel, kérlel, csábít, s amikor semmi nem vezet eredményre, teljes meggyőződéssel és iszonyú elszánással átkozza meg a fiú Húsvétját. A fiatal énekesnő Santuzzája görög tragika, aki küzd a sorsa ellen, amikor viszont elbukik, teljes erejével az ellen fordul, akit legjobban szeret. Máté Beáta és László Boldizsár kettőse a bemutató drámai csúcspontja volt, az igazi operai hangok ünnepe.. Dobrotka Szilvia esendőbbnek képzeli hősnőnket. Nem hisz benne, hogy szerelmét visszaszerezhetné, felelősségére, sajnálatára épít. Hangja is puhább. Ereje megfelelő, de kevesebb benne az elszánás. Santuzzáját mélyen sajnáljuk. Máthénak meg drukkolunk, hátha sikerül neki. Sok nagyszerűen éneklő, termetes asszonyságot láttunk már ebben a szerepben, de ha valóban fiatal lány jelenik meg, minden nyomban vérre megy, szerelemnek, megcsalásnak, terhességnek, kiközösítésnek halálos tétje támad. Alfiót sose tartottam jó szerepnek. Ennek ellenkezőjéről a mostani előadás sem győzött meg. Altorjay Tamás sok apró pontatlansággal énekli a szólamot, amitől a fuvaros harsány életkedve, magabiztossága elvész. Basszus létére biztosan éri el magasabb hangokat, de a matéria színe nem illik a szólamhoz, az egyéniség pedig visszafogottabb, rezerváltabb. A robosztus Cseh Antalról könnyebb elhinni, hogy kitépi ellensége szívét. Erőben hangja is megfelel, de ezúttal valahogy préseltnek hat, színe is világos marad. Laczák Boglárkától igazán nem áll távol a csábítás, de most sikerült neki egyáltalán nem kihívó ruhát tervezni. Nagyon magassarkú piros szandálját sem értem: miért kell magasabbá tenni mindkét tenornál? A Parasztbecsület női főszerepi gyakran énekli három mély női hang, most ő az egyetlen mezzo. Lucia mama Vajda Julinak jutott. Szopránként is győzi a mélységeket, jelenléte meggyőző, de még most sem hat mamásnak.

Fotó: SZNSZ

A Bajazzók Tonio nagyszabású áriájával kezdődik. A gyönyörű Prológ mintha független lenne attól a bamba, csúnya embertől, akit aztán darabban kell megformálni a baritonistának. Régóta izgat, miért ő énekli el a verizmus himnuszát? Talán azért, mert utána ő mozgatja a szálakat, az ő sértettsége, bosszúvágya vezet a tragédiához. Réti Attila a bemutatón hallhatóan betegen ment neki a szerepnek, s állapota az előadás során egyre romlott. Nem volt meglepő, hogy a következő előadást le is mondta, váltótársának kellett két nap alatt háromszor énekelni a szerepet. Kelemen Zoltán élvezettel vetette bele magát a nyitóária széles dallamaiba, hősi tónusa formátumot ad a figurának, akit darabbéli rangja, toprongyos ruhája alapján hajlamosak vagyunk lebecsülni. Egy diadalmas magas asz, és egy erőteljes g koronázta meg a számot. Nem véletlen, hogy a vasárnapi operabérlet közönsége elragadtatottan bele is tapsolt a szólóba. Kelemen előadásról előadásra több színnel, árnyalattal dalolt, a komédiában időnként megénekelte azt a kottában egyébként szereplő mély D-t, amely a basszusoknak is feladja a leckét.

Ha már a XX. század elejére tesszük a történetet, akkor a kisbusz miért csak ott áll? Miért nem azzal jönnek be a vándorkomédiások? Egyébként az igazgató hamarabb megjelenik, mint kellene, első frázisait a színfalak mögött kellene énekelnie. Caniót énekelni Turiddu után tenorpróbáló feladat. László Boldizsár rutinos erőbeosztással megy neki a második főszerepnek, tónusa végig friss és fényes marad. Lelkének bohócos oldalát kordában tartja, a becsapott idősödő férj fájdalmát átérezzük. Alakításának kulcsa második, „No, Pagliacco non son” kezdetű áriája: semmi harsányság, semmi őrjöngés, szigorú zenei formálás. igazi, mély férfifájdalom. Turpinszky Gippert Béla szélsőségesebb, zabolátlanabb csepűrágó, indulatai színpadiasabbak. Az első áriát („Recitar…Ridi Pagliacco!”) harsogóan szólaltatja meg. Szenvedélye meggyőző, bár nála még formaidőzítés nem sikerül maradéktalanul, a Bajazzók második részében magas hangjainak vége kiegyenesedik, ami a fáradás jele. Három teljesen eltérő karakterű Nedda győz meg bennünket a saját igazáról. Horti Lilla akár holnap már Santuzzát is énekelhetne, nagyszabású szopránja érzékien közvetíti a nagy melódiákat. Neddája tele van szabadságvággyal, lekesedéssel. A szubrettes Kovács Éva a legnőcisebb, legcsinosabb. Könnyű hangjával, törékeny alkatával természetesen válik áldozattá. Ferenczy Orsolya érzelmektől túlcsorduló nőt formál, aki nagyonis tudja, hogy mit akar. Erőteljes lírai hangja néha még picit éles, de megvan benne a szerep legfontosabb kelléke: egy csepp méz. Sajnos a rendezés kiveszi Nedda kezéből a korbácsot. A vele erőszakoskodó Toniót arcon karmolja, majd egy késsel védekezik. Leoncavallo eredti megoldása sokkal megalázóbb, fájdalmasabb, ütősebb. A Szegeden először föllépő aradi David Buzgau nemes hanghordozása, lovagias hangszíne megadja Silvio szerepének igazi értelmét. Elegáns, komoly fiatalembert formál és énekel, aki valóban akarja Neddát. Az egyetemista Koczka Tamás is jó baritonnak mutatkozik, s a szerelmi kettős csúcspontján igazi művészi erőt mutat. Szélpál Szilveszter próbálja a verizmus stíljéhez idomítani tenoros baritonját, ám Silvio alól minduntalan Papagenót és Bob herceget halljuk ki. A szerelmi kettős bizonyos részein az az érzésünk támadhat, mintha Santuzza férfi tükörképét látnánk-hallanánk Silvióban: hát miért csábítottál el, ha most nem akarsz velem jönni? Bocskai István daliás tenorjában már most Canio színei csillognak, s ezek a színek nem mindig illenek Beppo áttetsző, lenge alakjához. Raáb Gyulának előnytelen alkata mellett van játékkedve, ám hangszíne inkább a mi kedvünket veszi el, hogy végighallgassuk őt.

Kitűnő a kórus. Mindkét darabban legalább három nagy kartétel van, s az ellentétes hangulatú számokat nagyszerűen adják elő. A Parasztbecsületben inkább egységesen hatnak, a Bajazzókban sok kis egyedi karaktert villantanak föl. Az amúgy szépen beállított Húsvéti kórus minden este megérdemelten kapott nagy tapsot.

Pál Tamás különösen a Parasztbecsület költészetéhez talált bensőséges hangot. Hatalmas szimfóniaként tárja elénk a művet. A darab első harmadát élénk tempóval, minden érzelgősség nélkül vezényli. Gondolom, az a véleménye, hogy ez egy boldog történetnek indul: tavasz van, napfény, Húsvét ünnepe. Igazán akkor kezdődik a baj, amikor Santuzza elbeszélget Turidduval. Gyüdi Sándort inkább a nagy hatások érdeklik, ezekre építi föl interpretációját. Az ő estéjén kisebb szétcsúszások is előfordultak. Talán a próbaidőszak fáradtsága jött ki, talán nem az.

Az előadás hozadéka nem kevés. Nem áll a mű és a közönség közé, ami manapság olyan gyakran előfordul, sőt egészen közel hozza elénk ezt az arcokon lejátszódó történetet, amely az eseménysor mögött, a zene mélyén él.

Márok Tamás

Fotó: SZNSZ