04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Változó könyvtár
2019.04.13 - tiszatáj

A mai napig nincs rend a könyveim között.

Amikor öt évvel ezelőtt elköltöztem az első feleségemtől, a könyveim a kolozsvári lakásunkban maradtak. Ott is lapultak a következő év tavaszáig, amikor elkezdtem bedobozolni őket, míg augusztus végén ötven dobozzal be nem költöztünk a második feleségemmel Zilahról Marosvásárhelyre.

Kolozsváron négyszobás lakásunk volt. Nem emlékszem a négyzetméterekre, az azonban biztos, hogy ott több falas, magas polcon sorakoztak, és már ott is zsákokban vittem a Heltai könyvtárba, mert túl sok volt belőlük. Ott viszont még meglehetősen rendszeresen-logikusan válogattam. Kiszelektáltam azokat, amelyekben csalódtam, amelyek valamilyen speciális igényt elégítettek ki, amit ellenben már nem vágytam kielégíteni többé, amelyek első pillantásra remekműveknek tűntek, másodikra már sokkal kevésbé, amelyekről azt hittem, rögtön elolvasom őket, ám addig a pillanatig le se vettem a polcról.

Márta rendszerető asszony volt, de már korábban, édesanyám mellett is ahhoz szoktam, hogy a Jókaik a Jókaik mellett, a Téka sorozat darabjai egymás mellett, és így tovább. Ezt a rendszert kénytelen voltam felborítani a gyarapodás miatt, hiszen a struktúra az első, amelyet a mennyiség felborít, de nagyjából mégis tartottam magam hozzá.

Nos, Noémi viszont bohém: olykor keresztbe fekszik az ágyon, rapszodikusan eszik és alszik, ha éppen rájön az ihlet, éjszaka fest, és hajnalban jön be a hálószobába. A könyvtár is így alakult, noha mint mindig minden, most és ez sem kizárólag egyetlen okból.

A vagyonelosztás úgy alakult, hogy abból a pénzből meg tudtuk vásárolni a marosvásárhelyi lakást, mely jóval kisebb, mint a kolozsvári, és a három szobából kettőben berendezkedtünk. Az előző tulajdonosok rendezett állapotban hagyták ránk, volt benne hőszigetelés, hőközpont, új ajtók és kilincsek vártak és friss festés. Ám az egyénítés mindig pénzbe kerül: a konyhába bútort rendeltünk, megvásároltuk a háztartási gépeket, ágyakat hurcoltunk, szekrényeket cipeltünk. A harmadik szoba, mely később Noémi dolgozója lett, egy évig raktárként működött, kartondobozok és fóliazsákok álltak benne.

Amikor végre sikerült hozzálátnunk a harmadikhoz, egyértelmű volt, hogy ide is kell rendelnünk egy körbe-polcot. Üresen óriásinak tűnt, de mikor kezdtük felrakni a könyveket, hamar kevésnek bizonyult. A nagyszobában levő két polc sem fogadta be a maradékot, így hát belevágtam a válogatásba. Később irigyen hallgattam egyik barátnőmet, aki szintén elköltözött, és aki a válogatással kezdte. Soha nem voltam valami jó adminisztrátor.

Nos, ennek a fejetlenségnek a könyvtár is meglehetősen bohémre sikeredett. Amiről ma tudom, hogy hol van, arról holnap fogalmam sincs. Olyan is előfordult már, hogy egy kölcsönkért kötetet megvásároltam a bookline-on, mert nem találtam többé: mintha a föld nyelte volna el. Ez az állapot eleinte eléggé zavart, de lassan megszokom, ahogy mindent megszokik az ember, és az utóbbi időben azt veszem észre, hogy még élvezem is.

Mindennek következtében a könyvtárról való szemléletem is megváltozott, tehát az életről s a kultúráról való is. Úgy látom, hogy a könyvtáraim közötti különbség azt a különbséget is szimbolizálja, aközött, ahogy a kultúráról gondolkodtunk egykor, illetve ahogy a maiak gondolkodnak; de mert a világ változása csak az ökröket hagyja érintetlen, kicsit én is úgy gondolkodom már, mint a maiak, hiszen nem akarok egészen tegnapi lenni.

Valamikor úgy gondoltam – tulajdonképpen ezzel a szemlélettel nőttem fel –, hogy a kultúra építmény, amelynek alapja van és emeletei. Nem lehet úgy kulturált lenni, hogy az ember nem olvasta a Bibliát, Shakespeare-t, Dantét, Homéroszt, Shakespeare-t, Goethét, Balzacot, Tolsztojt, Thomas Mannt, Marquezt és a többieket, hogy a magyar irodalomról már ne is beszéljünk, melyet szintén épületként képzelt el az ember. Már én sem tartozom ehhez a több évszázadon át húzódó nemzedékhez, amennyiben bibliai ismereteim hézagosak, és a Háború és békét sem olvastam. Én is egyfajta szubjektivitásban szocializálódtam, mely korábban szóba sem jöhetett, ha kultúráról beszéltek.

Ma a kultúra – Brâncuși Végtelen oszlopa, melynek egyforma és azonos állagú kockái tetszőleges sorrendben követhetik egymást, és hogy mi van bennük, az teljesen a tulajdonosra van bízva. Vagy még jobb hasonlattal: mint azok a léggömbök, melyek révén állítólag a Google a világ minden pontján internetkapcsolatot próbál teremteni, és melyek összefüggenének, de csupán a Google révén, szabad szemmel nem látható módon. Míg az építmény nem fogadhat be mindent, addig a világegyetemben akárhány léggömb lebeghet. A kultúra sokkal kevésbé meghatározható jelenséggé vált, mint amilyennek még a nagyszüleim hitték.

A könyvtáram egyik polcán a Dosztojevszkij-, a másikon a Rejtő-regények sorakoznak. De itt van Britten élete is angolul, meg Alexandru Paleologu, a nagy román esszéíró életművének egy része is. Octavian Palertől, a másik román esszéírótól tanultam majdnem mindent, amit a képzőművészetről tudok, és az egyik sarokban ott áll Sütő András Három drámája is, gyermek- és kamaszkorom egyik bálványozott alkotójának kötete. Az egyik sarokban az Európa Diákkönyvtár, a másikban a Mérleg, a harmadikban Heller Ágnes Kizökkent idő című munkája, ez a nagyszerű Shakespeare-esszé. Bálint Tibor Zokogó majom című regénye, alatta valahol a Szilágyi István-könyvek. Hamvai Kornél remekműve, a Márton partjelző fázik, és Oe Kenzaburo regényei román fordításban. Van itt minden, csak rend nagyon kevéssé.

Egy ideig próbáltam ugyan rendet teremteni, de aztán feladtam a küzdelmet. Az irodalom minden pillanatban gyarapodik valamivel, az ember mindennap kap valakitől egy kötetet. Semmi értelme egy űzött Don Qujotévá válni csak azért, mert abban nőttünk fel, ami ma már rég nem aktuális. Ha így lett, hát legyen így.

Demény Péter


Címke: , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő