Tiszatájonline | 2019. március 18.

Családi köztörténetek

JURONICS TAMÁS: CREDO – SZEGEDI KORTÁRS BALETT (ÉRTELMEZÉSI KÍSÉRLET)
Nagyívű és hatalmas táncdrámával – na azt nem mondhatnám azért, hogy meglepett bennünket az 50 éves Juronics Tamás. Aki ismeri, követte pályafutását, az éppen ilyen formátumú alkotást sejtett tőle a jelentős jubileumra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

JURONICS TAMÁS: CREDO – SZEGEDI KORTÁRS BALETT (ÉRTELMEZÉSI KÍSÉRLET)

Nagyívű és hatalmas táncdrámával – na azt nem mondhatnám azért, hogy meglepett bennünket az 50 éves Juronics Tamás. Aki ismeri, követte pályafutását, az éppen ilyen formátumú alkotást sejtett tőle a jelentős jubileumra.

Családjának titkos levelezéséből válogat, százados intim történeteiből súg a fülünkbe néhányat. Bosszantóan illetlen és megnyugtatóan őszinte egyszerre. Négy generációt idéz meg, a 20-as, a 40-es, a 70-es éveket és a mát.

Kék farmeres, nyúlánk lány (Kovács Enikő) és fekete farmeres félmeztelen, erőteljes fiú (Aradi Zsolt) adja a keretet, hamar világos lesz, hogy ő a szerző maga. Juronics egy férfi és egy alkotó kínlódásait forgatja körbe előttünk, értelmezésében a gyötrelmek szinte azonosak. Megértést, elfogadást, összhangot hajszol a loboncos ifjú.

Generációk, korok és élethelyzetek nem időrendben követik egymást, hanem motivikusan vannak egybeszőve: bizony, éppen ilyen mozaikosan él bennünk a múlt, immár nem az idő, hanem a tér rendjében. Ami velünk történt, amit a saját szemünkkel láttunk, és amit csak a mama meséi nyomán képzeltünk el – mind egy szintre kerül.

A legtöbb történet fontos és szívbevágó, ha velünk esik meg – ám nyomban izgi vagy mosolyogtató, ha mások szenvedik el. Az eddig primér férfias alakokat táncoló Hegedűs Tamás ezúttal lenyalt fejű, nyakkendős tisztes polgáremberként talál szeretőt. Felesége, a nagyon magas Wéninger Dalma  próbál rendet tenni, izgalmas pas de deux-ben látja ez a szerető baját.

Vincze Lotárnak egy házias szemüveg és egy boldog házasság jut Szigyártó Szandrával, akinek lámpalengetős ölbeugrása az est egyik legkomplexebben megfogalmazott akciója.

A legerősebb és legkonkrétabb párosban Takács Zsófia ifjú lányként elszántan csábítgat egy középkorú katonát. Ahogy fölveszi a férfi fehér ingét, majd kék egyenruha-kabátjában és drabális csizmájában végigmasírozik a színpadon, az pontosan idézi legszebb emlékeinket fiatalabb lányok odaadó szerelméről. A közepes korú századosforma Czár Gergely sokáig finoman fogadja ezt, ám feszesen fölnyírt szőke tarkója rosszat sejtet. Az alignő odaadni azért mégsem akarta magát, s amikor a férfi derékon kapja és hevesen magáévá teszi – erőszakként éli meg. „Ha te lányoddal csinálná?” – csendül nyomban az aggodalom száz lányos anyukából. De nem, nem! Nézzék a színpadot, táncot, mozdulatokat! Juronics nem érzeleg, nem együttérez, hanem női felelősségre emlékeztet: a lány teljes erőből bűvöl és hódít. Számolnia kellene azzal, hogy – eléri célját.

Baj oldalon hátul van egy ellenfényes kétszárnyú ajtó. Azon át menekülnének hőseink sorsuk arénájából. Többször lépnek be rajta, mintha egy szobába, ám kifelé mintha a végtelenbe, a lehetetlenbe vezetne.

A család női ágon örökíti tovább a százados megrázkódtatásokat. Történelmi és személyes trauma között az érzelmi emlékezet nem tesz különbséget. Juronics szerint ezek akkor is bennünk égnek, ha konkrét tudásunk nincs róluk. És az sem segít, hogy a párkák, jóakarattal próbálják tovább fonni életük fonalát. Jogukban áll megváltoztatni az istenek akaratát, de múltak újrafonni, kiszakítani a véres fonalrészeket nem tudják.

A 73 perces önvallomáshoz Bach és Chopin húzza a talpalávalót, Födő Sándor rendezte őket egységbe. Az utolsó 12 perc viszont Arvo Pärt 1968-as Credo című darabja. Noha jó 2–300 évvel később született, emelkedettsége, miszticizmusa jól illik a két klasszikushoz.

Juronics megoldása a gyötrelmekre egyszerű. Miután a fiú kibeszélte, kialkotta magából az ősi kínokat, a rossz karma megszűnik, s a lány elfogadja ölelését. Talán új élet, talán új sorsfonal kezdődhet.

Márok Tamás

(A február 22-diki bemutató után a Credo februári előadásai Takács Zsófia betegsége miatt elmaradtak. A darab még áprilisban szerepel a Szegedi Nemzeti Színház műsorán.)

Fotó: SZNSZ / Tarnavölgyi Zoltán

Szegedi Kortárs Balett: Credo
táncjáték

Zene: Arvo Pӓrt, Johann Sebastian Bach, Frédérich Chopin, Födő Sándor
Jelmez: Bianca Imelda Jeremias
Jelmez asszisztens: Vági Holka
Díszlet: Tóth Kázmér
Díszlet kivitelezés: Scabello
Fény: Stadler Ferenc
Koreográfia: Juronics Tamás