Guerilla

KÁRPÁTI GYÖRGY MÓR FILMJE

Az úgynevezett történelmi filmekről régóta zajlik a vita nálunk – most itt van egy, nagyon szépen az ünnepre időzítve: közvetlenül március 15-e előtt mutatták be Kárpáti György Mór Guerilláját.

A Guerilla olyan időszakot dolgoz fel az 1848/49-es szabadságharc eseményeiből, amely több magyar alkotót megérintett, ez a szabadságharc bukása utáni időszak. Különös húzása van ennek a nem is rövid eseménysornak, hiszen a filmek a bukást dramaturgiai erőforrásként használták – történelemfilozófia eredt mindebből, a magyar sors többnyire általános képe. Jancsó Miklós a Szegénylegényekben (1965) a megtorlás természetrajzát mutatta be úgy, hogy a történet a mindenkori vesztesek és az időn átívelő hatalomgyakorlók harcaként bontakozik ki. Kevésbé modellszerű, de ugyancsak több síkon értelmezhető a Szirmok, virágok, koszorúk (Lugossy László, 1984), amely ugyancsak a szabadságharcosok 48 utáni sorsát dolgozza fel. Elek Judit 1983-as Mária-nap című munkája szintén a következményekkel foglalkozik, ahogy az Amerikai anzix is (Bódy Gábor, 1975) – az előbbi film azokat a családi viszonyokat mutatja be, amelyeket szétziláltak a szabadságharc utáni események, az Anzix pedig három valahai felkelő útjait kíséri végig: egy fatalistáét, és romantikus álmodozóét és egy hidegfejű katonai mérnökét.

Miről szólnak a történelmi film helye és szerepe körüli viták? – elsősorban talán arról, hogy a rendszerváltás utáni magyar filmgyártásban miért jutott nekik ilyen nagyon kevés figyelem. Nézzük csak meg a kortárs lengyel kínálatot, amelyben sorjáznak az elképesztően népszerű filmek – nem csupán kötelező olvasmányok feldolgozásairól van szó, mert ugye a Sienkiewicz-életmű ugyan rendkívül gazdag, de nem kimeríthetetlen, hanem az 1990 körül leköszönt rendszer ábrázolásáról, vagy éppen a félmúlt bemutatásáról. Lengyelországban hatalmas nézősereget és nyilvános szenvedélyeket váltanak ki ezek a filmek, és ez így van jól; nos, éppen ez hiányzik nálunk. Csupán egy a következmények közül, amelyek a történelmi filmek hiánya okozott: nemzedékek nőttek fel úgy, hogy ismeretlen számukra az iskolamozi élménye. Kétségtelen, hogy a Szabadság, szerelem kalandfilmes hangolása, a Kincsem újszerű látásmódja vagy a Viszkis nagyon sokat lendített a magyar film ismertségén, és tagadhatatlan a szerepük az úgynevezett történelmi film újragondolásában. Újabb kérdés kívánkozik ide: miért a folyamatos, eposzi „úgynevezett” – azért, mert jó lenne a múltfilmeket nem múzeumként és nem képeskönyvként elképzelni, az iskolamozi ugyanis egyáltalán nem arra való, hogy kulisszákat hasogassunk az előadásokra vezényelt gimnazisták szeme láttára. A mindenféle régi korokat feldolgozó filmek legyenek frissek, a vonatkozó korokat a maguk ellentmondásos jellegükben mutassák be, adhatnánk ki a jelszót, de szerencsére ilyen használati útmutatókra ma már nincs szükség – bőven elég volna, ha a filmek egészen egyszerűen jók lennének, a többit a közösség szépen megtárgyalná magával.

A címében némileg indokolatlan írásmódot alkalmazó Guerilla azért zavarbaejtő, mert alig felel meg mindannak, ami a fentiekben a történelmi filmek társadalmi küldetésével kapcsolatban áll. Mert nincs itt túlzás, az volna jó, ha ilyenje lenne a filmnek: szembenézésre késztetne, indulatokat hozna felszínre, megújítaná mindazt, amit 48-ról és a következményeiről gondolunk. Amit látunk, nem több valamiféle zárt közegben végigjátszott kalandfilmnél, amely egy kis szerelmi szállal van gazdagítva: a főszereplő hosszas gyaloglás után egy erdei szabadságharcos táborban megtalálja a testvérét, akivel érzelmi vetélkedésbe keveredik. A zilált külsejű valahai harcosok morconán néznek, az őket ápoló lányok a patakparton vonzzák magukra az elvadulófélben levő férfiak figyelmét – sajnos innen nem jutunk el a szabadságharc bukásának metafizikájáig, késői utódként nem látjuk meg magunkat eleink sorsában. Egyáltalán, túl szimpla és problémamentes itt minden még akkor is, ha a szereplők úton-útfélen labanccal és muszkával kell hogy megküzdjenek, és ez elvileg előhívhatna néhányat a nemzeti sorskérdések közül. De az osztrák gyanútlan kriplinek mutatkozik, a muszka pedig érthetetlen módon, mert katonailag alig igazolhatóan egyesével kószál az erdőben – ezzel a kevéssé átgondolt térkezeléssel és szereplőépítéssel alig tud mit kezdeni a néző. A Guerilla a rendező első nagyjátékfilmje, és ehhez képest meglepő, hogy ilyenként milyen kevéssé nagyravágyó, milyen nagyon rutinszerű.

Szíjártó Imre

Guerilla – magyar film (2019)

Rendezte és írta: Kárpáti György Mór

Producer: Sós Judit, Petrányi Viktória. Zene: Asher Goldschmidt. Vágó: Duszka Péter Gábor

Szereplők: Váradi Gergely, Mészáros Blanka, Vilmányi Benett, Radetzky Anna, Orbán Levente, Baráth Attila, Géczi Zoltán, Hajdú Tibor, Kafár Erik, Timkó Imre