Tiszatájonline | 2019. január 24.

A graffititől a street artig

STREET ART – HÍRES MŰVÉSZEK BESZÉLNEK VÍZIÓIKRÓL
A riportkönyv bevezet e Magyarországon kevésbé ismert műfaj sokszínűségébe. Alessandra Mattanza kötete nem tudományos mű, hanem a nemzetközi street art kiválóságaival történő beszélgetéseinek olyan kiválóan illusztrált lenyomata, mely bemutatja e megosztó műfaj kérdésfelvetéseit, dilemmáit és a művészetben történő helykeresését… – GALAMBOS ÁDÁM KRITIKÁJA

STREET ART – HÍRES MŰVÉSZEK BESZÉLNEK VÍZIÓIKRÓL

A Street art – Híres művészek beszélnek vízióikról című riportkönyv bevezet e Magyarországon kevésbé ismert műfaj sokszínűségébe. Alessandra Mattanza kötete nem tudományos mű, hanem a nemzetközi street art kiválóságaival történő beszélgetéseinek olyan kiválóan illusztrált lenyomata, mely bemutatja e megosztó műfaj kérdésfelvetéseit, dilemmáit és a művészetben történő helykeresését.

„Folyamatosan a szabadságot kerestem, így elkerültem a konvencionális alapokat, mint amilyen a vászon vagy a papír” – olvasható C215 művész ars poeticája Alessandra Mattanza Street Art – Híres művészek beszélnek vízióikról című könyvében. De hol kezdődik a street art és hogyan viszonyulunk hozzá? Szabad-e köztéren alkotni és ha igen, akkor van-e annak feltétele? Miért jó a művésznek, ha az utcán és nem galériák számára alkot? Ki dönti el, hogy egy köztéri alkotás csupán a teret rongáló festékfolt tömege, vagy maradandó művészi alkotás? A Gabo Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált könyv lehetőséget ad ilyen és hasonló kérdésfeltevések körüljárására. A kötet nagy erénye, hogy nem igazságok kinyilatkoztatásával, hanem különböző művészek nem egyszer eltérő látásmódjával ismerteti meg az olvasót. A szerző a street art nemzetközi feltérképezéséhez húsz meghatározó művészt keresett fel és azonos kérdések mentén kutatta, hogy mi a viszonyuk a művészeti irányzatokhoz, miként indult el köztéri művészeti pályájuk, milyen alkotás közbeni izgalmas kalandjaik voltak, valamint milyen jövőt vizionálnak.

Az interjúk arra is fényt derítenek, hogy a megkérdezett, mára már világhírű street art művészek – többek között Bansky, Ben Eine, Fauxreel, Aryz, Specter és Alex Vau – meglehetősen különböző módokon húzzák meg a street art határát. Van, aki számára természetes, hogy műveik galériákban és múzeumokban is szerepelnek, mások azt mondják, hogy amennyiben egy street art alkotás bekerül egy kiállítótérbe, onnantól megszűnik az lenni. A riportkönyv ugyanakkor azt is bemutatja, hogy a street art nem csak a társadalmi igazságtalanság kérdését karolja fel, hanem a szép keresésének, ugyanakkor az önérvényesítésnek is egy lehetséges útja.

Alábbiakban három művész néhány gondolatán keresztül mutatunk rá az egyre elismertebb szubkultúra sajátosságaira, valamint a street art valóban változatos forma- és megjelenésvilágára.

„Szeretek maradék anyagokat használni, és gyengéim a nyers vázlatok és jelek. Ha találok egy darab kartonpapírt, annak a jellegzetességeivel dolgozom, felhasználva a gyűrődéseit és a rá nyomtatott szöveget” – mondja az alapvetően városi térben talált utcai berendezésekre alkotó Evol, aki hangsúlyozza, hogy „nem vagyok nagy rajongója az »üzeneteknek«, nem szeretem, amikor valaki elmondja, mit kellene, hogy gondoljak valamiről.” Evol egyik legkülönlegesebb, már-már a land arthoz sorolható alkotását Matthias Hünber és Brad Downey együttműködésével a hamburgi Dockville Fesztiválra 2011-ben készítette. A Nordkreuz egy földbe ásott installáció, melynek készüléséről a művész a riporterrel megosztja, hogy „kezdetben úgy tűnt, semmi nincs, ami érdekessé tenné a helyszínt, nincs semmi, amit használhatnék: csak zöld legelők és a kék ég. Szóval úgy döntöttem, hogy »felvágom az idillt«, hogy megmutassam a mélyben rejtőző mocskot.” Az így létrejövő „föld alatti város” ma is bejárható.

A városi tér másik megközelítése a miniatűr szobrok kihelyezésével és azok fotózásával híressé vált Slinkachu művészete. Az előre gondosan eltervezett beállítások 1:87-es arányban mutatnak be egy városi térben elhelyezett történetet. Az alapvetően Londonban alkotó művész a könnyed történetektől sem riad meg – mint a 2011-es The last resort (Az utolsó esély) vagy a 2009-es Taxi! –, azonban számos társadalmi kérdésre is reflektál. 2014-ben a londoni Bank of England épülete előtt felállított Tug of War (Huzakodás) installációja – egy már-már elszakadt bankjegyet üzletemberek, míg másik oldalról fiatalok húznak – a gazdasági rendszerek párbajára reflektál.

Végezetül a kötetben szereplő húsz alkotó közül a portugál származású, de Londonban élő alkotóra, Vhils művészetére hívjuk fel a figyelmet. A málló tűzfalak, vagy bontásra ítélt épületek vakolatának mesteri visszabontása által portrékat ábrázoló művész olyan eldugott városrészekben alkot, ahol korábban a művészetnek nem volt nyoma. „A munkáimban jelenlévő legfontosabb témák összefüggésben vannak a próbálkozással, hogy a minket körülvevő városi terek komplex valóságára és az általunk követett globalizált fejlődési modellre reflektálja: hogyan veszítjük el a kapcsolatot emberi természetünkkel egy olyan utat követve, amely a profit és a kihasználás reményében a pusztulásba vezet” – vallja.

Alessandra Mattanza képes riportkönyvéből számos példát lehetne még kiemelni, melyek illusztrálnák, hogy megannyi megközelítési mód megtalálható a street art műfaján belül. Ez a könyv bevezeti a magyar olvasót e szubkultúrába, az idegenségtől a párbeszédre hív. Aki el szeretne mélyedni a kortárs street artban, annak kiindulópontként kiválóan használható a Gabo Kiadó szép kiállításban megjelent igényes kötete. Bízzunk benne, hogy a közeljövőben készül majd egy olyan kötet is, mely – akár e könyv párjaként – a közép-európai street art feltérképezésével fog foglalkozni.

Galambos Ádám

Alessandra Mattanza: Street Art – Híres művészek beszélnek vízióikról

Gabo Kiadó

Budapest, 2018

256 oldal, 6990 Ft