Radnai István versei

Új vihar új pohár vízben

                                                       Lédáknak

karácsony elmúlt héjaszárnyak

lecsapnak kéjvad ragadozók

mindig beteget zsákmányoknak

mindig sántákat zsákmányolnak

gyomorgörcs vár új éjszakákat

karvaly repül a kiscsibékre

földi pokol nem földi béke

földi pokol a földi béke

a korral hormonpokol éget

minden halk szóra pisszegésre

asszony kedvének fordulása

asszony nyelvének suhogása

nem lök elmém alchejmer ágyba

míg írom keserű a tinta

magam a sorsba beleártom

magam a sorsba belemártom

mindig sántákat zsákmányolnak

földi pokol a földi béke

asszony nyelvének suhogása

magam a sorsba belemártom

Húshagyókedd Párizs

Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.

Ady Endre: Lédával a bálban

a bálban meghajol felkér a bűn

szán cseng a holt nászéjszakába

szélkazlakat szálaz a lángszérűn

farsang nyári flörtök halála

fagytestek torz nászéjszakája

keringő perdül csont-lábujjhegye

szemmel marják egymást a párok

futkosó kék láz a gerincekbe

marnak sok lázongó vad átkot

fagyvirágos érc-mátkapárok

hajlongó lakájok ajtót nyitnak

kriptabogár-éj a víg pokol

rettenet napján bűnöket iktat

új vétek szennye táncba sodor

csalóka ajtón leng a pokol

parfümös kertbe szerelmet izzad

ördögtrapéz hal a porondon

elmúlás füstje borzadó illat

tornyaiban vihar kolompol

vérhomok száll szitaporondon

szerelem ellik könnyelmű kócot

vágy gerjed nappali gyűlölet

páros táncba ránt ittas bohócot

kéjbe old hajnali bűnöket

kárhozott vágyelegy gyűlölet