Juhász Zsuzsanna versei
Törökülésben a tenger előtt,
ember-ős-mosoly, eukaliptusz-
madrigálok, gót gondolat,
kaviárpattogás a szájpadlásomon.
Döglött giliszták szaga az esőben.
Hitler Wagnert hallgat, egy
pszichopata takaróján
prérikutya szoptatja kölykeit.
[…]
Szombat van
Törökülésben a tenger előtt,
ember-ős-mosoly, eukaliptusz-
madrigálok, gót gondolat,
kaviárpattogás a szájpadlásomon.
Döglött giliszták szaga az esőben.
Hitler Wagnert hallgat, egy
pszichopata takaróján
prérikutya szoptatja kölykeit.
Az építőmester, a Névtelen,
megvakítja magát,
hogy gótabbak legyenek a gon-
dolatai.
Mamám munkásruhái
a radiátoron, vaspor dűnéi a
mosógép alján: szombat van,
valamikor gyerekkoromban.
Akkor
Sok volt az ember. Összepréselődött
tulipánok, mint a vakok ujjai
alatt a könyvpapír. A villamos
sárga vigyora egy papírsárkány
szélköpött arcában. A trafikok
kisurranó egyenszaga. Szépek
voltak, uram, a teremtménye-
id. Szépek és akaratosak.