Tiszatájonline | 2019. január 7.

Böndör Pál versei

Babakorodban kezdődik,
a faszodra azt mondják, hogy kukac
vagy pisilő. A szart
kakinak becézik. Nehogy az erős szavak
megártsanak.

Így készítenek fel a felnőttkorra,
mikor az értelmező kéziféket
mindig a kellő időben behúzzák.
[…]

Értelmező kézifék

Babakorodban kezdődik,

a faszodra azt mondják, hogy kukac

vagy pisilő. A szart

kakinak becézik. Nehogy az erős szavak

megártsanak.

Így készítenek fel a felnőttkorra,

mikor az értelmező kéziféket

mindig a kellő időben behúzzák.

Meg sem lepődünk,

hogy vallási vérengzés helyett

etnikai tisztogatásról beszélnek.

Ha jobban belegondolunk,

a kisbabáknak és az ártatlan áldozatoknak sem

ártanak a gagyi eufemizmusok,

csak nekünk, akik szavak nélkül is,

hol értjük, hol nem értjük egymást.

Divatok követője

Aminek semmi értelme sem volt,

az a korzó. Fura szórakozás volt le-fel sétálni

a gyógyszertártól a Duna-parkig és vissza,

a végkimerülésig. Kegyetlen egy hely volt,

különösképpen, ha tizenöt éves vagy,

és nincs se hegyes orrú cipőd,

se farmerod. De azok az elkapott pillantások,

alig észrevehető mosolyok,

ünneplőbe öltöztették

még az ilyen balfékeket is.

Díjmentes hívás

Kalapács, harapófogó, kézi satu.

Hokedlin ülve, a garázs falának

támaszkodva, az újrahasznosítás

jegyében, görbült szögekkel bajlódom,

igyekszem kiegyenesíteni őket.

A szomszédban hangosan szól a rádió.

Egy Nobel-díjas író kopp, kopp,

kopogtat éppen a Mennyország kapuján.

A kurva szögek pedig ellenállnak,

görbék szeretnének maradni.

Szociális hálózatok

Aligha futtok velem össze

a szociális hálózatokon.

Mit is keresnék én ott

ezzel a nyűtt szatyorral a kezemben?

Zacskós tej, joghurt,

rozskenyér, szardínia,

Magyar Szó,

képek a félmúltból

és két doboz cigaretta.

Ha lenne Isten,

látná, hogy állok a félárnyékban,

míg zöldre nem vált a lámpa.

(Megjelent a Tiszatáj 2018/3. számában)