Menni az ismeretlennel

INTERJÚ SZABÓ VERONIKÁVAL
A Queendom a kortárs színház, a fizikai színház és a dragshowk metszéspontján egyensúlyoz. Improvizációkra épül előre lefektetett játékszabályok mentén, így minden este új előadás születik, amelynek a nézői jelenlét fontos alkotója. Női és férfi ábrázolásokat vonultat fel a reneszánsztól a mai popkultúráig. Szerepeket mutat be és vetít egymásra, amíg a határvonalak elmosódnak, és a néző tekintete rajzolhatja őket újra. Szabó Veronika szabadúszó rendező, színész és közösségi színházi szakember… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

INTERJÚ SZABÓ VERONIKÁVAL, A QUEENDOM C. DARAB RENDEZŐJÉVEL

A Queendom a kortárs színház, a fizikai színház és a dragshowk metszéspontján egyensúlyoz. Improvizációkra épül előre lefektetett játékszabályok mentén, így minden este új előadás születik, amelynek a nézői jelenlét fontos alkotója. Női és férfi ábrázolásokat vonultat fel a reneszánsztól a mai popkultúráig. Szerepeket mutat be és vetít egymásra, amíg a határvonalak elmosódnak, és a néző tekintete rajzolhatja őket újra. Szabó Veronika szabadúszó rendező, színész és közösségi színházi szakember. A londoni Royal Central School of Speech and Drama konzervatóriumban végzett fizikai- és kortárs színház szakon, a Goldsmiths Egyetemen tanult alkalmazott színházat. Két évig a London Clown School tagja volt. Előadásait a játékosság, humor, zsigeri hatások, groteszk és a negyedik fal lebontása jellemzi. A nézőknek gyakran aktív részvételi lehetőséget kínál, kísérletezik a fikció és valóság határával. Színházi tereken kívül is készít előadásokat. Munkái többségében a női testtel, az identitás és közösség témákkal valamint társadalmi nemi szerepek különbözőségével foglalkozik

– Bizonyos társadalmi gyakorlatok a társadalmi emlékezetet – például a megemlékezés és az emlékműépítés –, és ennél általánosabb kulturális konstrukciók – mint például hagyomány, mítosz és identitás – együtteseként fogják föl. Ehhez képest, hogyan képzeljük el a test emlékezetének materializálódását, illetve konstruálódását?

– Egy adott társadalmi berendezkedés, politika, nők megítélése a társadalmon belül nyilvánvalóan befolyásolja a női testről alkotott képet hétköznapi szinten is, amelyet sokan internalizálunk és ez alól nehéz kibújni. A személyes hangok, narratívák sokszor kimaradnak a történelemből. A XX. században azonban a női természet biológiai determináltsága megkérdőjeleződött. Egyre többen kérdőjelezték meg azt, hogy a női test pusztán gyengeségre van determinálva, szexre vagy termékenységre.

– A Queendom magját a feminizmus második hullámának keményvonalas elméletei képezik?

– A Queendom magját nem elméletek, hanem sokkal inkább hétköznapi tapasztalások képezik. Persze, ha elméleteket keresünk hozzá, akkor mind a második, mind a harmadik hullám elemei megjelennek az előadásban. Bár Magyarországon szokás azt mondani, hogy a harmadik hullám nem valósult meg, mégis szerintem vannak ezirányba mutató, sokszor nem látható törekvések.

– Az előadás terében milyen viszonyrendszer alapján kapcsolódik egymáshoz improvizáció és kiszolgáltatottság?

– A kettő azt hiszem szorosan együtt jár a Queendomban. Hiszen onnantól kezdve, hogy az előadóknak nemcsak begyakorolt, fixált helyzeteket kell megmutatnia, hanem menniük kell az ismeretlennel is, az okoz egyfajta kiszolgáltatottságot. Ráadásul meztelenség is van az előadásban. Ugyanakkor a test egy tárgyiasított pozícióból visszatekint a nézőre és ez erőt is ad.

– Hogyan tudja a tánc nyelve megfogalmazni és/illetve megragadni azt a valós időn és téren túli kivételes tapasztalást, azt az elementáris határhelyzetet, ami a Queendom c. előadás esetében a korszakok váltakozása, vagy éppen a nemi identitás cseréje?

– Szerintem a mozgás és szövegnélküliség nagyon sokat segít abban, hogy érzeteket, projekciós felületeket és szabadságot adjunk az értelmezésben. A gesztusok, pózok segítenek átérezni és akár újraértelmezni azokat a reprezentációkat, amiket a nők testével kapcsolatban tudunk, észlelünk. Ezt a témát nagyon könnyű megragadni teoretikusan is, hiszen már nagyon sokat hallhatunk a feminizmus különböző ágairól, nők helyzetéről stb. Ami ebben az előadásban jobban érdekelt, hogy milyen zsigeri érzeteken keresztül gondolkodtatni a nézőket a témáról. Azt hiszem ez sikerült is. Nagyon sok néző felismeri magát a játékunkban és büszke arra, hogy nő lehet.

– A tombolás alkalomadtán abból fakad, hogy nőként, férfiként, emberként nem tudunk a sebezhetőségünkbe belenyugodni?

– Izgalmas értelmezés ez is. A tombolás lehet pusztán zsigeri válasz azokra az elvárásokra, amik a női szerepekkel, testekkel kapcsolatban jelen vannak a társadalmunkban. Ugyanakkor, ez is lehet tulajdonképpen egy sztereotípia, felvett póz.

– Mi minden a test?

– Biológiai adottság, amelyhez rengeteg társadalmi konstrukció tapad. A testben minden egyszerre természeti és kulturális. Koronként, kultúránként változik a megítélése. Szép és undorító, érez és emlékezik. Jelez. Irányít és követ. Hatalmi viszonyok elsődleges jelölője. Öröm és megvetés tárgya. Női testek sajnos sokszor tárgyak. Egy határ.

– A Queendom reflektál arra is, hogy a női test látvánnyá degradálása továbbra sem szűnt meg a tömegmédiában?

– Szerintem nagyon is. Több olyan jelenetünk van, ami a női test szexualizáltságáról szól és arról, hogy annak mind a médiában, mind egyébként a képzőművészetekben is még mindig sokszor férfinézőpontú megmutatása történik.

– Mi a fontosabb számodra, a szarkazmus, vagy az iróniába csomagolt humor? A kritikai él, vagy a nevettetés? Vagy ha hierarchia nincs (is) ezek között, milyen összefüggéseket képeznek rendezés során?

– Nálam a kritika és humor szorosan együtt jár. Azt hiszem ez érdekel a leginkább a színházban. Hogyan lehet társadalmi elnyomásokat, elvárásokat úgy megmutatni, hogy abban a humornak nagyon fontos szerepe van. Egyszerre lehet nyomasztó érzetet adni, miközben nevettetünk és akár lázadásra, felszabadultságra is buzdítunk.

– Létezik kiút testünk és társadalmilag ránk rótt magatartásmintáink fogságából?

– Szerintem nagyon nehéz, szinte lehetetlen. De az előadás talán erre is kicsit rámutat. Ha kiforgatjuk ezeket a mintákat, eltúlozzuk, játsszunk velük és tudatosítjuk, az nagyon felszabadítóan tud hatni. Legalábbis én így élem meg. Sokan kísérleteznek már ezzel, főleg a queer mozgalom tagjai között.

– A Queendom szereplői vállaltan kiszolgáltatottak, vagy eljátsszák a kiszolgáltatottságot?

– Mind a kettő. Abból a szempontból vállaltam kiszolgáltatottak, hogy hol szerepen belül, hol azon kívül is vannak, hiszen nincs az előadásban offstage, minden átalakulás a színpadon történik. Másrészt a szerepek, amelyeket játszunk nem minden esetben nagyon részletesen kidogozott karakterek. Olyan félszerepekről van szó, amelynek megformálásában nagyon nagy hangsúly van azon, hogy az adott személy hogyan teszi sajátjává az adott szerepet. Másrészt nagyon sok sztereotipikus női szerep, amit megmutatunk a színpadon önmagában hordozza a kiszolgáltatottságot. Hiszen onnantól kezdve, hogy megmutatod a meztelen, adott esetben szexuálisan tárgyiasított női testedet nemcsak a színpadon, vagy bármilyen publikus helyzetben, hanem a magánéletedben is nőként sokszor kerülsz kiszolgáltatott helyzetbe.

Sirbik Attila