A gonosz banalitása

INTERJÚ PEROVICS ZOLTÁN RENDEZŐVEL
A magától értetődő egyetemes nagyon is emberit zsigerig kikezdő méreg ellenmérge abban van, aki azt önmagában ugyancsak zsigerig átvilágítja és állásfoglalásával azt az örökbe helyezi. Ahol és akiben ez nem történik meg, ott nincsen valódi szembenézés, szembesülés, ott félrebeszélés, elkenés, homály, félelem, mulasztás van… – SIRBIK ATTILA INTERJÚJA

INTERJÚ PEROVICS ZOLTÁN RENDEZŐVEL

Az előadás kifejezetten azzal a szándékkal jött létre, hogy érzékennyé tegye a mai fiatal generációkat a náci gyűlöletbeszéd veszélyeire, illetve megtanítsa felismerni annak elemeit a mai közbeszédben.

Az előadás a Holokauszt esztétikai reprezentációjának szokatlanabb módját választja azáltal, hogy az áldozatok perspektívája helyett az elkövetőkre koncentrál, pontosabban az elkövetők nyelvhasználatát és gondolkodásmódját állítja a fókuszba, azt a Victor Klemperer, az irodalomtudós drezdai túlélő és szemtanú által LTI-nek (Lingua Tertii Imperii – a Harmadik Birodalom Nyelve) nevezett nyelvi propagandát, amely képes volt tömegméretekben mételyezni a hétköznapi emberek tudatát is, és gyilkosokká vagy a gyilkosok kollaboránsaivá tenni őket.

Az előadás szövegkönyve a szélesen értelmezett kordokumentumok sajátos kollázsa: szerepelnek benne idézetek a túlélők emlékirataiból (dr. Nyiszli Miklós, Victor Klemperer, Ovics Perla) is, de zömmel az elkövetőknek, a népirtás német és magyar felelőseinek (Hitler, Himmler, Eichmann, Endre László, Horthy Miklós) beszédeire, nyilatkozataira alapoz, illetve a ’30-as, ’40-es évek náci szövegei mellé, közé helyezi napjaink szélsőjobboldali megnyilvánulásait, a blogok, internetes fórumok névtelen szereplőinek kommentjeit és egyes mai közszereplők nyilatkozatait

– Mennyiben szövegközpontú a Jég-doktrínák?

– A Metanoia Artopédia: Jég-doktrínák – variációk a náci retorikára című előadásait – alcímével összhangban – az elkövetők gondolkozásmódjának, nyelvhasználatának, tehát nyelvi propagandájának és mutáns variációinak – archív és jelenkori demagóg/mutáns-náci/fasiszta/rasszista nyilatkozatok, szövegek – koncentrált sűrítésével és átvilágításával valósítja meg. Az egyes variációkban a mindenkori – ismert és névtelen/személytelen – rétor(ok) alakjának/alaktalanságának hatásmechanizmusai a náci propaganda performatív mozzanataival, archív és modern (új)náci zenék, indulók, szövegek montázsával és a nézők által kitöltött – előadásról-előadásra kiértékelt – szociológiai kérdőívek eredményeivel egészülnek ki.

(Megjegyzés: a Victor Klemperer, irodalomtudós – drezdai túlélő és szemtanú – által LTI‐nek [Lingua Tertii Imperii – a Harmadik Birodalom Nyelve] nevezett nyelvi propagandának és gondolkodásmódnak a szimbolikus elnevezése a Jég-doktrínák, amely még a nemzetiszocializmust megelőző korszakból származik. Hans Hörbiger a szerzője a tudományos alapokat is nélkülöző Világjég-elméletnek [Welteislehre, WEL], amelyet 1912-ben tett közzé Philipp Fauth német amatőr csillagász és felsőiskolai tanár együttműködésével a Hörbigers Glacial-Kosmogonie című könyvében. A Heinrich Himmler irányítása alatt álló Ahnenerbe 1938-ban Philipp Fauth is belépett és professzori címet kapott. A Jég-doktrínákat a Harmadik Birodalom „hivatalos kozmológiájának” tekintette, mely szerint a csillagászati jelenségek magyarázata a jég felsőbbrendűségében rejlik.)

A szövegkönyv tehát kordokumentumokból – a túlélők emlékirataiból (Dr. Nyiszli Miklós, Victor Klemperer, Ovics Perla), – de nagyobb részt a népirtás német és magyar felelőseinek (Hitler, Himmler, Eichmann, Endre László, Horthy Miklós, Szálasi Ferenc) beszédeiből, nyilatkozataiból, (beleértve a Horthy-korszakban 1920-ban elfogadott numerus clausust, ill. az 1938–1944 között, tehát a Nemzetgyűlés, ill. a Képviselő-ház által megszavazott huszonkét zsidótörvényt) – valamint napjaink szélsőjobboldali megnyilvánulásainak mutáns elhajlásaiból, blogok, internetes fórumok névtelen szereplőinek kommentjeiből és mai közszereplők stb. nyilatkozataiból készül(t).

– Milyen viszonyban áll egymással az előadás terében a biztos, a bizonyos, a véletlen, a valósznű és az ismeretlen?

– Néhány évvel ezelőtt más összefüggésben azt mondtam, hogy: Az a valami érdekel, ami a jelen történéseiből kiindulva, vagy azokhoz társulva az időtlenből, ismeretlenből átsugárzó lehetőségeket is bevonzza és egy képben, írásban, meditációs objektumban, vagy egy színházi előadásban annak a valaminek ősi katartikus revelációjaként felragyog.

A Jég-doktrínák előadás nem lineáris paradoxona az ismert és a szőnyeg alá söpört tartalmakkal való szembesülésben, a magától értetődő állásfoglalás mellett a létezés eredendő közös bázisában, alapállásában van elgondolva. Függetlenül attól, hogy „Az őrületnek nincs alkonya…” – ahogy azt Hamvas Béla: Karnevál c. regényének végén írja.

Az előadás közreműködőit az a nyitott, perfekcionista hozzáállás jellemzi, amely nélkül ez a nem lineáris építkezés, sem annak nyitott dramaturgiája nem működhetne, nem épülhetne tovább variációról-variációra. A Metanoia Artopédia majdnem három évtizedes történetében a Jég-doktrínákban valósulhatott meg igazán az az Antonin Artaud szellemiségében fogalmazó jelenlét, amely elsősorban Erdély Perovics Andrea kimagasló színészi és emberi teljesítményének köszönhető, mert teszem hozzá, hogy az előadás előkészületeiben és utóéletében vállalt kutatói, szerkesztői és egyéb feladatainak jelentősége ugyanennyire fontosak. Ám most, hogy már több mint harminc variáción is túl vagyunk, hatványozottan állíthatom, hogy az a jelenlét amelyből Andrea fogalmaz, egy olyan archaikus/ősi tudásból/elementaritásból van, amely estéről estére képessé teszi őt arra, hogy szinte elviselhetetlenül végletes létállapotok közvetítőjévé, médiumává válhasson. Ez a legsötétebb bugyrokat is átvilágító, egyáltalán nem kockázatmentes, – ám önmagát maximálisan kontrolláló – delejes vitalitás nagyon ritka, kivételes adomány, pláne, hogy ezt közben átitatja azzal a nőiségéből is adódó szenzibilis tudással, amelyről a másik nem többnyire csak emocionális-racionális újrahangoltsággal szerezhetne némi tapasztalatot. Andrea tehát zsigerig hatóan, nagyon eltérő, vagy szélsőséges érzelmi/hangulati tartalmakat képes döbbenetes árnyaltsággal olvashatóvá/lefordíthatóvá tenni a színház terében. Részéről mindezekhez kivételes szorgalom és alázat társul. Kérdésedet az abban forszírozott “viszony” tekintetében igyekeztem kimerítően megválaszolni, ti. valószínűleg semmilyen reveláció nem ragyoghat fel áldozat nélkül még a képzelet terében sem. Ha úgy tetszik le kellett mondanunk a színházról, az azzal kapcsolatos összes beidegződésről, mert itt nem lehet arról szó, mert soha nem arról van szó, még a színházban sem.

– Az előadást több országban is bemutattátok, a befogadás szempontjából számodra mit jelentenek az országhatárok, országonként változik/változhat a befogadás felületének dőlésszöge?

– Minden józan gondolkodású ember elítéli azt, ami történt. Ugyanakkor a múlt feldolgozása, a történelmi bűnökkel való szembenézés/szembesülés és a jóvátétel mértéke országonként más és más. Ezek elmulasztása a katarzis nélküli ködösítés, felejtés és tagadás melegágyát tartja. Előadásunkat kivétel nélkül mindenütt értő közönség fogadta, példaértékűnek, és fontosnak tartják, ahogy ez az előadás fogalmaz.

– Lehetséges egy társadalom tudatát a nyelven, a szóhasználaton keresztül megszállni?

– Európa és a világ társadalmai számára Auschwitz a válasz. Ti. az önmagát semlegesnek elgondoló magatartás, ill. az aki korának valóságát elmulasztotta, egyik pillanatról a másikra azon kapta magát, hogy valami olyasmit szolgál, amit valószínűleg nem akar(t), mert az addig kisebbségben tevékenykedő aktív mérgek szolgálójaként röviddel később maga is méreggé lett. Ez a sokká lett, csak látszólag előjeltelen magatartás később hiába is szerette volna áldozatként exponálni magát, mert nem volt az. Nem én voltam! Csak parancsot teljesítettem – a közvetett/közvetlen méreg primitív definíciója ennyi lehetne. A valódi áldozatok nem gyilkoltak semmiféle parancsot osztva, vagy teljesítve, mert ők a legyilkolt gyerekek, öregek, asszonyok, ártatlan emberek…

Tudomásul kell venni, hogy a Horthy-rendszer hozta Európa egyik első zsidóellenes törvényét a numerus clausust. Amelyhez a megrágalmazott, a mai napig nem rehabilitált világhírű botanikus tudós, polihisztor és egykori szegedi neológ főrabbi, Löw Immánuel házi őrizetbe záratása és meghurcoltatása is ürügyként szolgálhatott. A numerus clausus már több mint két évtizeddel a német megszállás előtt legalizálta, erősítette az antiszemitizmust az országban, és az azt követő zsidótörvényekkel, rendeletekkel lépésről-lépésre készítette elő a „végső megoldást”. Ezek a törvények az egyetemes emberi jogokat nem csak, hogy sértették, de azokkal gyökeresen szemben álltak. Ezeket a törvényeket olyan intézkedések követték, amelyek az élet minden területére kiterjedtek. Utána lehet nézni. A morális akadályok elhárítása a hitleri német országban egy nevetséges okkultista/darvinista fajelmélettel átitatott überhit jegyében a szív középpontjába a világuralmi ambíció igéit helyezte. A náci Németország által elindított háborúra szövetségeseik és kollaboránsaik igent mondtak, a zsidótörvények, rendeletek és intézkedések egyenes következménye a megszállást követő katasztrófa lett. Az elkülönítéseket, gettósításokat és deportálásokat a magyar hatóság és karhatalmi apparátus nem, hogy nem tagadta meg, de olyan gyorsasággal segítette elő, hogy ez a holokauszt történetében is egyedülálló „ügybuzgalom” még Eichmannt és „kollégáit” is meglepte.

– És ha ismerjük ennek módszereit, könnyebben védekezhetünk ellene?

– Ti. a magától értetődő egyetemes nagyon is emberit zsigerig kikezdő méreg ellenmérge abban van, aki azt önmagában ugyancsak zsigerig átvilágítja és állásfoglalásával azt az örökbe helyezi. Ahol és akiben ez nem történik meg, ott nincsen valódi szembenézés, szembesülés, ott félrebeszélés, elkenés, homály, félelem, mulasztás, hogyne mondjam a hallgató „bölcs” (csak nem beavatkozni, csak nem bele szólni) rossz lelkiismeret van. Az új mutáció potenciális szolgálója hiába hallja meg álmában, hogy: „A szónokokban felsiketül(t) a gyász.”

– Ha a náci retorikáról, akkor egyben a mindenkori tömegek manipulálására szolgáló propagandagépezetről is beszélünk?

– A mindenkori diktatúrák propagandája azt, amiért őket illetné kritika, éppen az őket kritizálókra hárítva fogalmazzák meg, a felismerő érzék megbénításához valakinek ennyi is elég. Ha nem, akkor jön a vélemény nyilvánítás, ill. a szabadság korlátozása, stb. Mindez törvényes úton történik ott, ahol a törvényeket a diktatúra szolgálatában hozzák. Eichmann törvénytisztelő ember volt, a Harmadik Birodalom törvényeit tisztelte, be is tartotta, aszerint cselekedett. Ez a gonosz banalitása.

– Milyen módon befolyásolja az előadás menetét az előadások előtt a közönséggel kitöltetett szociológiai kérdőív, amely a társadalmi kisebbségekhez és az agresszióhoz való viszonyunkat vizsgálja?

– A Jég-doktrínák nyitott dramaturgiája és a kérdőívek eredményei lehetővé teszik az aktuális történések, információk beemelését az előadás soron következő újabb variációiba. A kérdőívet kitöltő is a történetet írja, amelyben mindannyian benne vagyunk. A közös történetünket írjuk.

– Képes vagy szarkazmussal szemlélni a mérhetetlen emberi tudatlanságot? Szükséged van egyfajta eltartásra?

– Ha szarkazmus csúszott volna az előző válaszomba, szükségem is lenne egyfajta eltartásra. A humor csak addig ellenméreg, amíg nem teszi súlytalanná a katasztrófát, amit a hülyeség, a tudatlanság és a középszerű tehetség szentháromsága előidézhet.

Sirbik Attila