Nagy Zopán: Jónás

GHYCZY GYÖRGY KIÁLLÍTÁSÁHOZ

A 80 éve született Jónás Könyve emlékére

Ima. Bab. Gólya. Babafa. Kalif…

Filosz. Imafa. Michael. Ark. Falatka…

Alef. Szeráf. Fárosz. Fény. Angyalfa…

Személyiség-megosztás és vallomás

(Jónás, a Gólya és a Kalifa találkozása a képzőművész énjeivel, a költővel,

a nyomdaművészettel és a többiekkel):

vallomás az emberi elkötelezettségről, a szenvedésre való belső készenlétről…

Mintha életem s talán minden költő életének (egy-egy) szimbóluma volna (ez az érzés-folyamat), mely külsőleg simán foly’ és csak belül gyötrődik, álmaiban… – Babits Mihály.

Fa. Napszirom. Seb. Kifakadás…

Szélhárfa. Kacs. Óbor-csobogás…

Szeráf szárnya cet bordája,

nyest bundája, jós szakálla:

összeér, most összeér,

mert minden összeér, mert mindig minden összeér,

össze, összeee, össze-ééér…

Merülő (réteges) papírlapokba mártott éjjel leffentyűk és szívókák,

mitikus leplek alatti rituális mozdulatok: arany és mélysötét…

Képzeleti rajzolatok, szellem-ízű lenyomatok, íve, dárdák, hullámok, romok, aranykori leletek, rezgések, belső tervek – és termek, (k)asztrális boltívek…

A cet-teszt is tetszhet, nemde? Teszt-cet, teszt-cet: tetszegethet…

Kifordult látomások, belső csápok, legbelső (elmerült) világok föltárása, visszafordítása. A vissza-visszatérő eljövetel-jelenések, mint ragyogás-töredékek: ittlétünk csönd-áramlatai…

Monotípiák, színesszenciák mögött kavargó-örvénylő, monochrom palimpszesztek, balladák és imák… Isten(eke)t idéző versezetek, lírikus-szenzibilis papírmetszetek!

Jónási (Jónáson onnani, Jónásokon túli) kiáltások:

mélységek gyomrából, koporsók torkából recsegő könyörök és káromlások…

Alvilági szférákból fölszakadó émelygések-ájulások, zúzódott üvöltések,

bűzös sötétből fakadó öklendezések, negyednapi partra-vetések:

epét, zsírt, vért okádó újjászületések… Újjászületések, újjászületések…

—————————————————————————————————-

A könyvtárat közben ellepték:

a réz-rókák, a fény-fókák, a kék kecskék,

és a csodálatos méhecskék…

A költő ült. Ült, „boldog-keddben” megDicsőült!

Zsolt lett. Dicső! Dicsőült tehát, felállt s levitált…

Kisvártatva pedig (már a plafon alatt lebegve),

Ím-ígyen szólt Orphikus, részleges versezete:

Jónás-gyónás

Kelj fel és menj. NINI! VÉBE repülnél,

szállnál ha jóra, mint tolvaj hóhér.

Deszka nem maradt. Hű, nehéz az ólom

súlyú bűn, nyom és tetszhalott cethal ott

benyelé vederszám, s fél-ébren csusszan

vak /b/ringások három éjjel három nap.

NÁSpáng használata tilos, fölös szó,

valamint cethalhasban a tűzrakás.

Felelős kiadó lelkek

nyomdája és betűtípus,

esetleg festményélmény a

falon, nyomot hagyó nyomat

és kötelező olvasmány,

Jónás-gyónás, halványuló…

(Szekszárd, Illyés Gyula Könyvtár, 2018. 11. 14 – 12. 11.)