02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A 65. Vásárhelyi Őszi Tárlatról
2018.11.14 - tiszatáj

 

 

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS

 

65. Vásárhelyi Őszi Tárlat

2018. 10. 07 – 2018. 12. 02.

Alföldi Galéria – 6800 Hódmezővásárhely, Kossuth tér 8.

 

Abafáy-Deák Csillag: Nem rozsdázó emlékezet

Még mielőtt beléptem az Alföldi Galériába, azon gondolkodtam, vajon ki lehet az idei Tornyai plakettes fődíjas. Ahogy próbáltam számba venni a korábbi résztvevőket, akiket esetleg esélyesnek tartottam, a fejemben állandóan a tavalyi nyertes, Keserű Ilona triptichonja jelent meg, a szín kavalkád és az a kellemes meglepetés, hogy az őszi tárlat az absztrakt művészetet is kitüntette. Mi jöhet ezután? Átvettem a katalógust, de nem néztem bele, hagytam magam meglepni. Beléptem a nagyterembe és a főfalra néztem, fejemben még mindig Keserű Ilona színeivel, formáival, amelyeket valósággal a hófehér falra, mert szín ott nem volt. Szobrok álltak a fal előtt, hófehérek, mintha gipszbe-gézbe burkolták volna a traumatológián egy baleset áldozatait, és néhol már ez sem segíthetett. Anyaguk valóban gipsz és még a Victim (Áldozat) című szobor, amely márványból készült, az is kapott kötést. A kiállított szobor együttes, mintha egy történetet mesélne el, képregényszerűen, a még sima arcú Áldozattól, a Madonnán át a dekonstruált Judit és Holofernész alkotásig. A három plasztika így erősítette hatását, és a puszta formát szemlélve, megsejthettük, mi van a gipsz mögött, a fájdalom, minden érzelgősség nélkül tört át ezen a burkon, ami még úgy-ahogy összetartotta a formát, nem hagyta teljességében összeomolni.

Aztán jött a következő meglepetés. Az első alkalommal kiosztásra kerülő életműdíjat Fehér László kapta. Hármasa sem a színekkel kápráztatott el (Kavicsok és gyerekek, Szürke cserepek, Önarckép táci kanálissal). Szelleme, szellemképei a gyerektől a felnőtten át az önarcképig, számomra egy életutat idéztek meg. Az ismert nagy kavicsok, a gyerekek azon állnak, átugornának a másikra, a kisebbre, az ismeretlenre, a nagy feketeségben. A hófehér kavicsok akár selyemhernyógubók is lehetnének, amelyekből majd kikel a pillangó, a jövő. Időkapszulák.

A VÖT kortárs seregszemle, nyitott és befogadó, országos rangja vitathatatlan, ezt igazolják a visszatérők és az újonnan megjelentek is. Patinás nevek, feltörekvő művészek egyaránt jelen vannak. A kiállított művek minősége jelzi, a zsűri válogatott, és jól, teret adva a művészeti trendeknek és hagyományoknak is. Esterházyt idézve: Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá (Termelési regény). A grémium, Pogány Gábor művészettörténész, a VÖT címzetes kurátora és a tárlat rendezője, Hegedűsné Dékány Magdolna művészeti tanácsadó, Fehér Dávid művészettörténész, Verebes György Munkácsy-díjas festőművész, és a grémium munkáját segítő Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatója háromnapos tanácskozás után hozta meg 241 művész 530 alkotásáról bátran vállalható döntését. 135 művész 205 művét találta bemutathatónak, 114 festményt (75 művésztől), 38 grafikát (27 alkotótól), 47 plasztikát (30 szobrásztól), valamint 6 egyéb, műfajilag be nem sorolható művet (5 alkotótól).

A kiállításon látható alkotásokat a mély humanizmus, pajkos, játékos és sziporkázó humor, irónia, frappáns táj- és emberábrázolás, kivételes megfigyelőkészség, gyengéd érzelmesség, a kreativitás és szabadságfelfogás, a művészeti stílusok sokoldalúsága, művészeti filozófiák, egészen a groteszkig elmenő vonulata jellemzi. A jó és szép jelentésének újra gondolását és kifejezését bemutató, az élet napos oldala mellett az árnyas oldalát is hangsúlyozó művek között járhatunk. Nincs kultusz, kritikai diskurzussal közelíthető meg a nagy ívű tárlat. Még mindig sok a művész és sok az alkotás.

Önbizalmat sugároznak a művek, az élet szeretetét, az arcra terelődik a figyelem, a személyiség karakterére, vonására, jellegzetességére. Az emberre, mondhatnám. Miként is van jelen a mai ember, kinézetével, vágyaival, gondolataival, emlékeivel. Kik vagyunk és kik szeretnénk lenni? Milyen identitást hordozunk, hogy önmagunk maradhassunk, lehessünk. Minden változásban van. És látjuk, ami örök, ami nem változik.

Püspöky István Corpus című műve akár egy épület oszlopa is lehetne, még van annyi ereje, hogy megtartson valamit. Támasz. Életjel a halálból, Stefanovits Péter (Elhagyott oltár I., IV.) grafikája a szentséget jeleníti meg, a titkos gyülekezetet. Egyszerre kint és bent is, szétvágott piramis, mint talapzat. Háromszög, talán szentháromság a három figura, a másik kép is lehetne sírkamra, nyitott ajtóval. Szabó Ábel is a szentséget járja körül, a tájkép szentségét (Dunapart, Parkoló, Táj híddal), a szokatlan perspektíva, és a mindennapi látvány, a szépség (tájkép) új formáit hozva létre. A szándékosan össze- és átfestett formák a tünékenységet hangsúlyozzák, a közhelyet, nincs is már tájkép, csak egy vastraverz. Mintha összefestett ablaküvegen keresztül néznénk a tájat, nem vagyunk benne a tájban, szinte légszomjunk keletkezik, a vastraverz ledőlt, áramszünet van, kommunikáció sincs.

A természet világát, benne az embert és az állatot jeleníti meg Pinczés József Az élők szigete című tájképe. Itt az ember alkotta világ fölé nőtt zsiráf. Mintha valami kővé változtatta volna az embert. Vagy mint Hölderlin, magába fordult. A kompozíciós rend elbűvöl, a kép közepén a zöld, onnan haladva mindkét irányban fehéredik a mű, a tenger tükre a zöld színt veri vissza, sejtelmes, titokzatos a mélység. Odüsszeusz pihent meg Kyrkénél?

A régi polgári világra utal Takáts Márton Régi titkok – Vendégségben című triptichonja. A három szereplő képviseli a múltat, az emlékeket. Van mit őrizni. A meleg barna színek ellenére valami hidegséget érzek. Talán a meg nem értett, a fel nem tárt titkot? Kutya, család, csendélet, más szóval nature morte. Vendégségben vagyunk a saját otthonunkban? Vidovits Iván A történelem nagy alakjai 43. című műve gyufaszálakat ábrázol, át vannak kötve. Mircea Cantor Kétfejű gyufa című alkotása jut eszembe. A gyár, az őrület, a groteszk lehetetlenség. Valami létezhet, miközben nem is létezik talán. Mikádó, pálcikajáték, gyufaszállal kiegészítve. Kihúzta valaki a gyufát? Vagy valakik? Zoltai Attila monokrómjai (Kék gesztus, Sárga ritmus) festői tanulmányok, Csernus Tibor nyomdokain.

Szőnyi Borbála alkotása (Ablak) deszkákból áll. Jön a hurrikán? Vagy mindenki elköltözött a faluból? Bedeszkázza, háromszor tagadja meg az ablakot, a be és kilátást. Gresa Márton Dan és a Motívumok – A fáradt arcú srác című műve a hiperrealista, színgazdag megoldással. A figura háttere csendes, virágos, nem Coca Cola doboz a falon hanem kőbányai sör, az aljzat a kapcsolatokat jelképezi, globalizmus. Ázbej Kristóf A műtárgykereskedő című műve fuzionista alkotás, izgalmas kirándulás, ebben a műben is a művészettörténetből kölcsönzött motívumok harmonikus egységgé, új mondanivalóvá kovácsolása látható.

Papageorgiu Andrea Vigyázz rám című műve is két szereplős, a figurák mintha az űrben lebegnének, a felfordított világot látjuk – szerelmesek pillanata, az összetartozásé, az egymásba feledkezésé. Fölfele igyekszünk, miközben csak fekszünk a padlón. Padlót fogtunk, de hogy! Bíró Botond B.N.I.  című műve – miként a szobrok egy része – a passzivitást jeleníti meg, a befelé fordulást. Műve halotti maszkra hasonlít, talán az is. Lehet egy épp restaurált régi szoborfej. Pompeji emlék.

Különös alkotásaival hívta fel magára a figyelmet Donka Gergely. A Miben hordod ki? című műve raklap, középen szépen kidolgozott ívekkel.  Az alkotás iróniája? Kell a forma, a vasfegyelem, a minta. A tátongó lyukak miatt kis tárgyak kihordására nem alkalmas szerkezet, miközben a lyukak funkcióját nem értjük. Hullám? Az Aranyozott lánctalp negatív a bankban őrzött aranytömböket idézi fel. Az aranyozás csak egy sérülékeny bevonat, még groteszkebbé teszi a lánctalpat. Aranyrög, röghöz köt, hiába fénylik, nem rozsdásodik, ahogy az emlékezet sem, A lánctalp. A hernyó. Nem 56-os emlékmű, annál általánosabb. A harcról, a háborúról szól és a Tienanmen térről A lánctalpak eltaposnak…minek is kell fegyvert veretni/ belőled, arany öntudat! – írta József Attila Eszmélet című versciklusában. Az idők változása, hogy Szentjóby Tamás téglája híres lett, 1968 okán.

A VÖT65 ízig-vérig kortárskiállítás, üzenet a mának és holnapnak, a művészet él, örök és mégis változik.

 

Kölüs Lajos: Újragombolt hagyomány

Nyitottság és sokszínűség jellemzi a tárlatot…a képzőművészet legmélyebb hagyományai kerülnek itt újra gondolásra és megfogalmazásra – hangsúlyozta Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatója. Nyitottság a világ felé, sokszínűség az alkotók által képviselt művészi elgondolásokban.

Ámmer Gergő szobrász (Kő Pál tanítványa) kapta a Tornyai-plakettet. Victim című szoborportréja márvány, szakrális mű, a lélek találkozása istennel, de lehetne egy sebesült vagy álmodó ember utolsó lehelete is. Az idő előttiséget sugározza, amely leginkább az emberi áldozatokat jellemzi, idő előtt lépnek a halálba, az életen túlra. Kényszerből. Az arc fiatal, redőtlen, lehunyt szemű, már-már kortalan. Elfogadja sorsát, beletörődik sorsába? Nem  tudhatom. Csak azt, hogy Ámmer az áldozatban nem a kényszert, a tragikumot jeleníti meg, hanem a helytállást, a belső tartást.

Érdekes párhuzam Kotormán Ábel egész alakos szobra (Pihenő ember), a tükör előtt ülő izmos, kigyúrt testű meztelen férfi, korunk ikonja, Arnold Alois Schwarzeneggere. A kissé narcisztikus jelenetben is ott a magabiztosság, a nyugalom, a visszafogott erő. Erőszakmentes a figura beállítása is. Ám itt önmagának nem tud ellenállni a figura, horizontja saját énje, míg Ámmer épp az énvesztésben, a védtelenségben mutatja meg az én vitalitását, legyőzhetetlenségét. Ámmer Gergő Judit és Holofernész című műve számomra áthallásos mű, Dalit idézi fel bennem (S. Dali Pilietinio karo nuojauta). Madonna szoborportréja szintén csukott szemű figura, a test- és fejtartásban ott a női leleményesség, kitartás és hűség gesztusa. A várakozás időtlensége, nyugalma jelenik meg. Czigándy Varga Sándor Viktória című fejszobra is a női szépség belső erejét hangsúlyozza.

Szabó Tamás Újrahasznosítva I. című szobra a feje tetejére állt világot mutatja be, groteszk eszközökkel ábrázolva figuráit. Humor és önirónia hatja át a művet, a hulladék váratlan feltámadása, a szobor ledöntések, szobor megtagadások látványát idézi meg, valami múlhatatlan, és változó. Czinder Antal Kék szemű lány című szobra az igéző, boszorkány erővel bíró nőt ábrázolja. Mozdulata kihívó, nyugalmat áraszt.

Kotormán Norbert Anonimusz-ában is megjelenik az áldozat, bárány formájában. Ember és állat egyesül, természetes mozdulattal, békességben. Egy fából faragva. A halál az élet velejárója, tapasztalata, ebben nincs semmi megrendítő. Az arctalanságban is az idő végtelensége, ill. a hagyomány mozdulatlansága jelenik meg.

Székó Gábor Csend című egész alakos szobra a keleti világot jellemző filozófiát és ezt a filozófiát képviselő emberi magatartást, testtartást ábrázolja. Itt is a végtelenség az, ami áthatja a figura testtartását, a végtelen nyugalomé, sorsáért, helyzetéért nem aggódik, bátran és büszkén tekint maga elé és talán a jövőbe is. Rendíthetetlen. Gálhidy Péter (Életdér, Fenyőfa, Támasz) művei a mesterséget dicsérik és a fát, a formát. Görbe Adrien (Délután kettőkor) kőszobra a lenyomatot, az anyag redőzetét, tömörségét és átláthatóságát (sebezhetőségét) hangsúlyozza. Kutas László (Daniella) női fejportréja érett, klasszikus alkotás. Szkok Iván Az idős Görgei és Görgei tábornok kettős portréja az ereje teljében és az idős tábornokot ábrázolja, kéztartásuk jelzi az időt, a belső feszültséget, kételyt és magabiztosságot. A szobor festett felülete számomra elidegenítő, díszletszerű.

Tóth Sándor pálcikaszobrai Alberto Giacometti világát idézik fel, játékosan, humorosan (Prof. Dr. Blazovich László, Edit Stein filozófus). Varga-Amár László egyénien közelít a hagyományhoz, az elődökhöz. Motívum Rodin-től című alkotása eltünteti a testet, mintha múmia lenne. Érdekes jelenség, hogy a kötés, a fásli Ámmer művében is megjelenik. Itt kizárólagos eszköz és látvány lesz, figura nélkül. Fekete László Ördögi szerelem című kerámiaszobra az egyesülés örömét és kínját (iszamos voltát) egyaránt felidézi, a szobor színe a tűzre, a lángra, a szeretkezés hevére is utal.

Mindig is irigyeltem a képzőművészeket, mert üzeneteik közvetítéséhez nem kellett tolmács, fordító – mondta a 65. Vásárhelyi Őszi Tárlatot megnyitó beszédében Szentmártoni János író, a Magyar Írószövetség elnöke az Alföldi Galériában. A legfontosabb közös jegy a különböző – zene, tánc, képzőművészet, írás – alkotások között a látás, a láttatás. Sokáig nem értettem az Alföld misztikumát, de egy kiskocsma ablakánál ülve azt vettem észre, már nem is a tájat nézem, hanem a saját gondolataimat.

Ifjúkoromban, 1967-ben és azt követő évtizedben Hézső Ferenc festményeit kedveltem. Öröm volt látni ismét, hogy jelen van a művész, sőt nyolcvanon túl is követi a világ változásait (Turisták a Csomorkány Templomromnál), stilizált, elmosódó figurái a gyorsan futó időt, perceket idézi fel a nézőben, mintha egy filmrészletet látnánk. A tárlaton a festmények túlsúlya jelzi, a figuralitás itt nem divat, hanem hagyomány. Nem elvárás, csak annak kifejeződése, hogy az ember és az emberi test képezi a művészi eszmény tárgyát, az általa megragadható világot és jelent.

Fehér László életműdíjat kapott. Önarckép táci kanálissal című műve is a hely szellemét, hagyományos kinézetét ragadja meg.  Ez a műve – címe ellenére – lehetne vásárhelyi is. Zártság, kötődés. A zsidó hagyomány vállalható hagyomány. Itt is. Kaliczka Patrícia A víz horizontális és vertikális formái című műve is az emlékezést jeleníti meg, az emlékezés hiányosságát, homályosságát, álomszerűségét, szürrealitását. Mintha azt kérdezné: Aztán mi végre az egész teremtés? (Hubay Miklós, Jegyzetek az Úr és Madách Imre műveinek margójára). Kéri Imre Kísérteteim I.,II., A Biblia éjszakái III. is a kételyt, a magában töprengő embert jelképezi. Kéri László Vita, Egy csomó jó tanács II. mozgalmassága, sejtelmes bizonytalansága is a teremtés és a világ (benne a jelen) értelmezéséről tesz vallomást, mintha a görög agorán lennénk.

Lőrincz Tamás Repülő 2. című alkotása egy repülőgép (egymotoros) piros orrát mutatja, bohócorr? Ikarusz óta a repülni vágyást kifejező pillanatát látjuk, a vágyat és az élményt, most szakadunk el a földtől, vagy már a levegőben vagyunk? Hard-edge alkotás, nekem feLugossy IL-22-es repülőgépe, installációja (Levitáció, Művészetmalom, 2017) ugrik be. Rózsa Luca Sára indokoltan kapta meg a Fiatal Festők Nívódíját. Alkotása, a Piéta, (Hommage a Boris Mikhailov) a földről való felemelkedést, a lebegést mutatja. Humorosnak ható mű (mintha egyik szereplő sem lenne magánál, arcuk szinte felismerhetetlenségig elmosódott, a közrefogott személy női idomokat hord. Ez már blaszfémia is lehetne. Máshol talán igen, de itt művészet.

Kondor Attila Vizualizáció II., Németh László Rahal című művei formajátékok is, Kondor leszállópályát épít, míg Németh az élet sűrűjébe, vízbe vezeti a néző tekintetét, semmi sem azonosítható, minden csak homályos forma. Basa Anikó Székek című objektje a jelenlét, a jelen nem lét kettősségét ragadja meg, mire is emlékszünk, és mire nem, a hiányt és a hiányzót foglalja formába, mintha középen egy szellemalak állna. Végh Júlia Elrejtett műemlék a Moszkva téri nosztalgiából épít emlékművet, egy szputnyikkal a kép középpontjában, mintha mindenki ide zarándokolna, ám az arra járók ügyet sem vetnek a csodára.

Bodor Zoltán Július délelőtt a Halmi utcában című műve minimalista, dokumentarista alkotás, ismerős benyomást kelt. Serban Savu lakótelepeinek, tereinek, placcainak szürkeségét, egyhangúságát idézi fel.  Az Őszi este a Halmi utcában Mészöly Géza világába vezethető vissza. Mészöly előszeretettel festette a tájat, az ott élő embereket, halászkunyhókat. Képeit nagy gonddal és aprólékos kidolgozással alkotta. Regős István meseszerűen formázza meg egy nyári lak világát (Örök nyár). Bauhaust megidézve, a formák tiszták és átláthatók, arányosak, összeillenek, mintha egy zenei kompozíciót festett volna meg, egy fúgát. A rend ember nélkül. Incze Mózes Új kert-je az alkotó, a teremtő kertje. Nincs neve, csak keze látszik, ahogy fest vagy ír. A mocsárból nő ki a test sziluettje, az ismeretlenből, a fel nem foghatóból. Jagicza Patrícia Linda Beauty című műve az idealizált szépségeszményt figurázza ki, annak ürességét, rózsaszín ködét.

Király Gábor festményei könnyen felismerhetőek. A fekete-szürke színekkel való játék izgalmas figurákat hoz létre, egyszerre túlvilágiak, idegenek. Valójában ismerősek, naponta találkozunk velük, csak nem vesszük észre. Király Gábor igen. Kovács Johanna grafikus a képi felület felbontásával, felhasításával teremti meg egy nyírfatörzs képzetét (Sodrások). Torzója a valóságot idézi fel, szálkásan, töredezetten, semmi abszurd, semmi képtelenség. Mintha Pilinszky János Apokrifjából hallanám: Nem értem én az emberi beszédet, és nem beszélem a te nyelvedet./ Hazátlanabb az én szavam a szónál!/ Az ember helyett a természet jelenik meg, az emberi nyelv helyett a természet nyelve szólal meg.

A VÖT is egy metszet, a kortárs képzőművészet metszete. A napos oldalt mutatja, a festészet megújuló hagyományát, az inspirációkat, a kapcsolódásokat elődökhöz, kortársakhoz. A VÖT története jövőre is folytatódni fog. Nem is az eddig múlt jogán, hanem inkább a mindenkori kortárs képviselete miatt. Hogy képben legyünk. Vásárhelyen is. A világ itt sem ér véget, igaz, hogy nem is itt kezdődik. Csak folytatódik. Sodrásban.

 


Címke: , , , , , ,
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.25 - tiszatáj

SZLUKOVÉNYI KATALIN: ÁLOMKONYHA
Szlukovényi Katalin 2020-ban, a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Álomkonyha című könyve hét év versanyagát gyűjti össze, a kötetben is reflektáltan alanyi líraként működő versek elbeszélője pedig az elmúlt hét évben ledoktorált, negyvenéves lett, családot alapított, részt vett két országgyűlési választáson és rendületlenül írt. Ezek az állapotok és változások adják az Álomkonyha hétköznapi élethelyzetek jeleneteire épített versvilágát, melyet az elbeszélő életközépi válságának létösszegző gyakorlatával szembeni iróniája szervez leginkább egységgé… – VESZPRÉMI SZILVESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk a Magyar Írószövetség Arany János alapítványa és a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) programját: Hansági Ágnes irodalomtörténésszel, Jókai-kutatóval Kiss A. Kriszta irodalmár készített interjút.

Tovább olvasom >>>
2021.02.23 - tiszatáj

GURUBI ÁGNES: SZÍV UTCA
„Szétcincálom, apró darabokra szedem, elemzem, megmagyarázom, bizonyítékokkal alátámasztom” (132) – elemzi a párkapcsolati konfliktusban a másik felé tett gesztusait Anna, a Szív utca énelbeszélője, az analitikus szemlélet pedig nem csupán tematikai, de metanarratív szinten is központi kérdéssé válik a regényben. A negyvenes, kétgyermekes nő az életén át- meg áthömpölygő problémák eredőit kutatja: azt, hogy hogyan váltak időről időre működésképtelenné a párkapcsolatai, mi okozhatja kamasz lánya, Zsófi autoimmun betegségét, mivel magyarázhatók a szüleiről alkotott sztereotípiái, vagy hogy milyen titkok húzódtak megtört nagyanyja, Bergman Bella konok hallgatása mögött… – FERENCZ-FEHÉR DOROTTYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő