06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Ingatlanmaffia alulnézetből
2018.10.28 - tiszatáj

SPIRÓ GYÖRGY SZÉLJEGY CÍMŰ DARABJA A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN

Megérne egy átfogó esszét, hogy a budapesti Katona József Színház repertoárszerkesztése milyen átalakuláson ment keresztül az utóbbi esztendők során. A főváros vezető művészszínháza egy olyan, saját identitását továbbra is magabiztosan sugárzó intézmény, amely egyfajta világítótorony-szerepet betöltve igyekszik reflektálni a hazai társadalmi problémákra, amiket aztán színpadi anyaggá gyúrva tár a nézőközönség elé az ötödik kerületben található teátrum falai között. Ezzel önmagában egyáltalán nincs probléma, azzal viszont olyankor már jócskán akad, hogy egy művészszínház milyen esztétikai rendet képvisel konkrét társadalmi kérdések színrevitelekor, s hogy az általa használt színházi nyelv alkalmazásakor milyen mértékben reflektál önnön intézményi pozíciójára.

Spiró György Széljegy című, Katonában bemutatott darabja ugyanis szintén nem mentes attól a törekvéstől, hogy teatralizálja a mindennapi valóságot, hovatovább a színház segítségével leplezze le a hétköznapokat átszövő haszonlesés gátlástalan működését. Az előadás – ahogy azt már több kritikus is megjegyezte – valóban egy közhelyes ötletre épül, ami önmagában még nem feltétlenül problematikus (hiszen számos korszakos mű kiindulópontja közhely), ám a Széljegy ábrázolta mindennapi posvány az egyéni sorsdráma és a fájdalmasan egyszerű általánosság között lebeg.

A darab rendezője Zsámbéki Gábor, aki a Kamra szűk terébe applikálja az egyébként korántsem bonyolult cselekményt, a nézőtér a színpad körül helyezkedik el, a középpontba telepített színpad pedig egy szintúgy aprócska terrénum, amit egy ízléstelenül nagy fényerővel bíró lámpasereg világít meg. A díszlet meglehetősen minimalista, átlátszó design-asztal foglalja el a tér közepét, amit azonos stílusú székek vesznek körül.

 

 

A Széljegy négy színészt foglalkoztat, a helyszín mindvégig az Ügyvédnő (Rezes Judit) irodája, ahol egy véletlen folytán találkozik két egykori osztálytárs: Ügyvédnő és Nő (Fullajtár Andrea). Az alaptörténet szerint Nő eladná belvárosi kislakását és kertes házat vásárolna a természet közeli agglomerációban. Ennek hatására a rég elmúlt iskolai évekről folytatott kedélyes nosztalgiázás közben az Ügyvédnő fejéből kipattan egy mesterterv: elhinti, hogy éppen van egy eladó ház a főváros peremén, ami nagyon jó vételnek ígérkezik. A vétel egyetlen szépséghibája, hogy tulajdoni lapja az öröklési procedúra befejezéséig széljegyet rejt, mivel a végrendelet szerinti örököst a vér szerinti leszármazottak beperelték, így a bírósági döntésig az ingatlan tulajdoni háttere meghatározatlan. A ház tulajdonosa ugyanis Ingatlanos (Bányai Kelemen Barna), akiről kiderül, hogy az idős nők az esetei, akik elhalálozásuk előtt az általuk tett „önzetlen” szolgálataiért ráhagyják ingatlanukat. Ettől a ponttól kezdve a történet folyása kívülről szemlélve igencsak kiszámítható. Ügyvédnő ügyes praktikákat vet be, azaz először fellelkesíti Nőt, majd visszafogottan ecseteli a vásárlás kockázatait. Amikor Nő elbizonytalanodik, ismét a vétel előnyeit hangsúlyozza, a jogi háttér ecsetelésekor pedig olyan nyelvi formulákat használ, aminek homályosságából fakadó magasröptűsége egy sajátos hatalmi klímát teremt meg, amiben Nő csakis alárendelt szereplőként vehet részt. Spiró darabja úgy ábrázolja a Nő becsapásának folyamatát, hogy azt a közte és Ügyvédnő közti kommunikációs eszközkészlet eltérésében mutatja fel, így kettejük alá-fölérendeltsége egyben a köztük uralkodó világértelmezési kompetenciakülönbségből fakad. Azaz Nő naivsága egyben a nyelv birtoklásának és használatának deficitjében jelentkezik, ami egyenes következménye annak, hogy Nő egy ilyen nyelvi-hatalmi közegben nem mondhat nemet (csak amikor már késő). Nő lépre csalásának folyamatát, azaz a foglaló címén tőle kicsalt hárommillió forint elvesztéséből fakadó egyéni sorstragédiát az előadás megindító módon képes artikulálni, azonban globálisabb szinten a másfél órás mű jelentésköre már fájó általánosságokba csap át.

 

 

Spiró reflektáltanul dichotomikus keretek közé illeszti a hétköznapok mocskát ábrázoló cselekményt, miközben az alaptörténet a névadáson keresztül a Spiró-drámák által követett általános példázatszerűséget erősíti. Nincsenek identifikáló nevek, ám az általánosból kiinduló történet nem képes elrugaszkodni a sematizmustól. Ezt hűen kiütközik a karakterrajzok: Ügyvédnő gazdag és gátlástalan, míg Nő, aki foglalkozását tekintve műszaki fordító, meglehetősen szerény körülmények között tengődik. A kiváló Rezes Judit otthonosan mozog Ügyvédnő szerepében: azonban annak tipikus jellemvonásait, így anyagi egzisztenciájából fakadó önhitt kivagyiságát olykor túlzott gesztusjátékkal teszi természetellenessé. Ügyvédnő kirívóan csinos öltözködése, illetve magasságából fakadó tekintélyt parancsoló megjelenése tökéletes ellentéte Nő meggyötört, gondterhelt küllemének. Fullajtár Andrea mély és akkurátus alakítása átfogóan jeleníti meg a karakter kiszolgáltatott vergődését, el lehet hinni róla a napi teendők jármából fakadó szenvedést, és a hétköznapi robot nyomasztó terhét. A Szombathelyről nyáron a Katonába igazolt Bányai Kelemen Barna Ingatlanosa szintúgy profizmust tükröz: mesteri alakítása kitűnően hozza a minden hájjal megkent nagydumás macsó prototípusát, aki rábeszélőgépként működve csalja ki gyanútlan áldozatai pénzét. Bányai Kelemen minimális eszközökhöz folyamodik szerepformálásánál, harsány mozdulatai és gondosan felépített mondandójának lehengerlő beszédstílusa rögvest megteremti a mindenkori ingatlanmaffiózó karakterét, aki mindig tudja, hogy mit kell mondani a naiv ügyfélnek. Ez pontosan lekövethető abban a jelenetben, amikor Nő édesanyja is színre lép Takács Kati alakításában: ekkor adják át mindennemű okirat nélkül a hárommillió forintnyi foglalót. Amikor is Mama nemhogy nem veszi észre a csalás megtörténtét, hanem még ki is fejezi Ingatlanossal szembeni szimpátiáját. Takács Kati önironikus karakterrajza remekül hozza felszínre a sematikus idősnéni-figurát. Rendkívül sokat fecseg, folytonosan lekezelő tónusban kommunikál lányával, miközben felfele, a magasok felé hízeleg. Mindez idő alatt lassítja az ügy intézését, az éledező vétel kockázataiból pedig semmit sem észlel. Őt is és lányát is megkérdőjelezhetetlenül alárendelt kisember-szereplőként ábrázolja az előadás, ami végül a kisember pénzügyi kisemmizésére felesküdött haszonleső karvalyok működésének sablonos ábrázolási rendjét követi.

 

 

Az előadás által sugallt képlet szerint ugyanis adott volt két osztálytárs, akik azonos helyzetből indultak, mindketten kitűnően tanultak, ám az élet, s főként a kapitalizmus győztest és a vesztest kreált belőlük. Így az előadás képlete szerint aki gonosz és haszonleső volt, az bizonyosan az is marad, a kisember pedig (aki keményen dolgozik?) minduntalan áldozatul esik a haszonleső nagyvadak fondorlatainak, így alárendelt szerepe szintúgy állandó. Az utolsó előtti jelenet ezt tovább erősíti, hiszen a vételtől való visszalépés bejelentésével ismét megjelenő Nőt nemcsak megalázzák és elzavarják, hanem Ügyvédnő és Ingatlanos önhitt módon már következő áldozatukat keresik. Mert nekik csak a pénz számít. Hogy ez a kliséhalmozás mennyire illik a Katona színpadára, az már nézői ízlés kérdése.

Kettős érzéseket vált ki a Széljegy, hiszen nehezen tagadható, hogy megérintő előadás, az összkép mégis sekélyes, hiszen megerősíti dichotomikus gondolkodási mintáinkat. Amiktől inkább szabadulni kellene.

Fritz Gergely

 

Fotók: katonajozsefszinhaz.hu


Címke: , , , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)