04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Lélek nélkül is tud mozogni a test”
2018.10.17 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ KÖNYVBEMUTATÓJA

Jelölj ki egy dátumot: október 10. Keress hozzá helyszínt, mondjuk a Grand Café mozitermét. A székek most maradnak, az emberek ülni szeretnének, valamit inni, és hallgatni valamit – egy beszélgetést. Kell még valaki, aki kérdez, és más, aki felel, de hogy mégse legyen iskolai hangulata, cseréld meg a szerepeket: egy hallgató, Klajkó Dániel kérdez, egy tanár, Szilasi László pedig felel, szigorúan elutasítva a tanár úri megszólítást. Miről beszélgessenek? Az „élet nyersanyagáról”. A testről, és ami benne van – vagy olykor nincs: Luther kutyáiról.

2015-ben diagnosztizáltak Szilasi Lászlónál agydaganatot, idén megjelent kötete a betegségét, és ezen tapasztalat tükrében az életet és a halált dolgozza fel. A szerző meglátása szerint ez a három téma patetikus színezetet ad a szövegnek, ellenben kritikai szempontból nem kell vele másképp bánni. Mégis úgy érzi, az eddigi visszhangok inkább meghatódottak, de rendesen még nem olvasták el a könyvet. A fogadtatás után Klajkó rátért a magyar irodalom betegséget tematizáló könyveire a tekintetben, hogy milyen irodalmi hagyományokhoz lehet visszanyúlni. Karinthy, Esterházy és Nádas neve hangzik el; a szerző különbségeket próbált találni köztük és a saját történetében: Karinthynál, az Utazás a koponyám körülben nagyon határozottak az előjelek, míg nála nem volt semmi. Bár szerinte nem is lehet követni a három írót; Nádasra felülmúlhatatlanként tekint: szövegeiben az irodalom az maga a nyelvhasználat.

 

 

A nemrég elhunyt Esterházyval kapcsolatban a követhetetlenség egy másik kérdést is magában hordoz: vajon mennyire lesz meghatározó a későbbi szerepe? Válaszként Szilasi a Magvető 2018-ban kiadott naptárát említette meg, ami Esterházy-idézeteket tartalmaz. Esterházy maga is idézetekből állt, mondta, de reméli nem aranyköpésgyűjteményként marad fenn.

A Luther kutyáihoz visszatérve, Klajkóban felmerült, hogy nem egyértelmű, naplóként vagy regényként tekinthetünk-e rá, ugyanis – a nagy egészbe beépülő történetek ellenére is – az előbbit napról-napra írják, ami ez esetben nem történt meg. Szilasi korrigált, hiszen egy naplót nem kell napról napra írni. Arról is beszélt, hogy a rosszulléte után nem funkcionált jól az agyvelője, és bár érzékelte a világot maga körül, ki volt taszítva, így az emlékek, az emlékezés lett a fő kiindulópontja. Nádas szerint asszociatív alapon gondolunk vissza dolgokra, Szilasi pedig ezt fejlesztette tovább a szövegében. A társításnak ezt a módját egy, a testre hozott példán keresztül mutatta be:

 

a testi ütés hatására minden más ütés felidéződik.

 

Később hozzátette, hogy az is lehet, elrontotta az eredeti Nádas-elgondolást.

A műfajra vonatkozóan hallgatólagosan, de megegyeztek a regény besorolásban, sőt, Klajkó tovább is ment, és önéletrajzi regényként hivatkozott a szövegre, mire Szilasi megjegyezte, ahhoz még sok spenótot kell ennie, hogy önéletrajzi regényt írjon.

 

 

Ezt követően az ars poetica kérdése bukkant fel egy olyan részlettel kapcsolatban, ahol egy hétéves kori agyhártyagyulladás íródik össze Az elbeszélés nehézségei (Ottlik olvasókönyv) egyik kommentárjával, értelmezésével. Klajkó szerint ez a belső, kicsinyített tükre lehet a nagy egésznek. Szilasi szerint éppen ezért kell vigyázni az ars poeticának hangzó dolgokkal, mert azt hiszik, az a regény lelke – még ha ő nem is annak szánta.

Szóba került az Ottlik-vita is, mi lehet az élet anyaga. Az ő elképzelése az volt, hogy egy olyan nyersanyag, ami a nyelv által létrehozva mindig van. Szilasi ezzel szembehelyezkedik: amit megír, azt korábban nem látja, nyelvileg nincs tárolódva, így a nyelvi alak is csak később jön létre. A nyelven túl, ami van, oda nem lehetett bejutni, csak speciális alakzatokkal beférkőzni.

Ezzel kapcsolatban Klajkó kitért arra is, hogy az emlékezés konstrukció, egy értelmezési feladat, éppen ezért nem lehet a színtiszta nyersanyaghoz hozzájutni, a regény pedig éppen ezt az értelmezésvesztést dolgozza fel, illetve azt, hogy a rosszulléttel elvesztett 48 órát felkutassa, és összerakja – akár egy krimiben. Szilasi szerint nehéz nem nyomozni, még ha a Szentek hárfája kötet után meg is fogadta, hogy többet nem foglalkozik ezzel a műfajjal.

 

 

„Az üdvösség az interpretáción túl lakik” – hangzik el a könyvből vett idézet, ami két dolgot céloz meg: a már említett értelmezést és a depressziót. Szilasi úgy látja, onnan lehet tudni, hogy valaki nem depressziós, ha ezekre rákérdez, ugyanis amennyiben nem interpretálsz semmit, tök csönd van. De reagálva a felvetésre, a Szentírást említette példaként:

 

hiába túráztatod magad az olvasásával, máshol terem az üdvösség, bármit is jelentsen.

 

Ezért tekint a kötet megírására értelmezésként, és nem gyógyulásként. Az agya bizonyos területen az átlagosnál gyorsabban bomlik, egy anyag pedig hiányzik belőle. A depressziót, ami régebbről kíséri, ez csak fokozza. Nincsenek gondolatok, sem érzelmek. Bár a gyógyszerek helyreteszik, olyan betegség ez, amiben mindenkinek igaza van.

Hogyan írható le az érzés, amikor eluralkodik a betegség? – kérdezte Klajkó. Először a lélek szűnik meg, és az ahhoz kapcsolódó dolgok. Olyan lesz az ember, mint egy tuskó. Csinosabb formájú, de tuskó. Majd a szellem veszik el, rájössz, hogy nem tudsz olvasni, sem beszélni. Csak a test marad, és fölkavaró, hogy ezek nélkül is képes működni. Szilasi szerint ezért menő a zombitéma, mert lélek nélkül is tud mozogni a test.

 

 

Mindezek ellenére a humor fontos eleme a szövegnek, amit Szilasi azzal az ambícióval magyarázott, hogy méltóságteljes maradjon, és ehhez a dark változatot alkalmazta, ami reméli, nem lett izzadtságszagú. Ennek kapcsán rátértek egy interjúra, amiben azt vetették a szemére, hogy sokszor etikátlan, ahogy megírta a történetét.

 

Az őszinteség mindent visz.

 

– kommentálta Szilasi. Ezért is tartja szemétségnek, hogy a poétikai céljai felülírják az etikát, egyúttal pedig azt is, hogy úriember lehessen íróként.

Klajkó felidézte órai élményét beszélgetőtársával, ahol az írás célkitűzéseként azt jelölték meg, hogy valakik valamit megértsenek. A kérdés adott volt: Ő mit értett meg? Szilasi elmondta, annak ellenére, hogy valamit kiírhatunk magunkból, ezt az egészet – a kórházban eltöltött időről – emlékképek formájában továbbra is magával cipeli. Kint volt a világ, bent meg két nyomorult hülye, aki néz ki a fejéből. Amit megértett, folytatta, hogy a halál mindig ott van. Olyannyira, hogy a borítón is a saját MRI képe látható. Értéket ad számára ez a tudat.

Zárásképp egy kis jövőbetekintés következett. Klajkó a Németh Gáborral való közös munkáról kérdezte, a Kész regény 2.0-ról, esetleg újraírásáról. Szilasi elmondta, hogy már kész van – majd mosolyogva hozzátette, hogy másvalamin dolgoznak, de azt nem mondhatja el.

 

Földesi Csenge

Fotó: Török Rozália

 

 


Címke: , , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő