02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A hősben bujkáló ösztönlény
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 

Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát.

A zsinagóga széles terméből egy kisebb rész le van csípve – két oldalán három-három sorban ülünk mi, a nézők. Oldalt nagy vetítővásznon pörög Orfeusz (Grecsó Zoltán) és Eurüdiké (Simkó Beatrix) Balaton környéki idilli nyaralása. A film néma, csendben nézzük a képkockákat, ahol a harmonikus képsorokat néha megtöri egy-egy olyan bevágás, elkapott tekintet és kamerába bámulás, ami érezteti: ez az idill nem fog örökké tartani. Majd sötét…

 

 

Éles, sípoló hang, testek mozognak a fekete térben. Aztán kigyúlnak a fények. Egyik oldalon Orfeusz, a másikon Eurüdiké. Halk, sejtelmes zene és mély csönd váltakozása kíséri lassú és kimért mozdulataikat. Sok idő telik el az első érintésig, amiből tangó bontakozik ki: ugyanolyan finoman és óvatosan, mint ahogyan az eddig látott mozdulatok is. A tangóban a férfi vezet, a nő követ, a testek ilyenkor nem állnak ellent egymásnak, hanem szenvedéllyel megtöltve együtt mozognak. Itt azonban ennek az ellenkezője történik: Orfeusz próbál vezetni, amiből végül egymásnak feszülés, majd hosszan tartó macska-egér játék, agresszív tánc veszi kezdetét. Visszatérő motívum, hogy az aktív szerepének megfelelni akaró Orfeusz újra és újra megragadja Eurüdiké csuklóját, és saját magát, a szemeit ütteti vele.

 

 

Eddig egy inget viselő férfit és egy selyembe öltözött nőt láthattunk, akik levetkőzik addigi megfontolt, talán gyengéd mivoltukat – szó szerint. Félmeztelenül, hangtalanul ordítanak már egymással. Eltűnnek a hősök, helyükbe ösztönlények lépnek. A küzdelem folytatódik, mígnem Eurüdiké valóban passzívvá válik: összecsuklik, rongybaba, halott lesz. Orfeusz most már bármit megtehet vele.

De mit tud kezdeni valakivel, akiben nincs élet?

Próbálja visszaidézni az idilli állapotot, de végül csak elengedni tudja a mozdulatlan testet.

Az őrület percei következnek. Az eddig hullámzó, folytonos és mélyről jövő táncot felváltja egy darabos, ismétlődő mozgássor, előidézve azt a világképet, amivel később azonosulnia kell a szeretett nőért.

 „Eurüdiké most kortárs világunk poklába száműzetik.” – írja az ajánló, és valóban: Eurüdiké visszatér, a letisztult, szenvedélyes nő helyét átveszi egy, a már ütemes zenére ránduló póz. Korábban félmeztelenül láttuk, mégis most érezzük erotikától túlfűtöttnek, felismerjük benne napjaink címlapfotóit és a magát kellető nő imázsát.

 

 

Orfeusz próbál közel férkőzni hozzá, de kettejük valamikori lassú, kimért és gyengéd közös léte nem létezik többé, rég megszakadt a vetítéssel együtt. Újabb feszültség alakul ki köztük, de a történet nem ismétli önmagát: az egymásnak feszülésből csók lesz, a csókból csókolózás a vörös reflektor fénye alatt. Majd csettintő hang kíséretében ütemes, egymástól távolodó, majd közeledő, földön kúszó mozgás – talán szexuális aktus –, amiből egyszerre mozdulnak és állnak föl, és új mozgáskultúra veszi kezdetét, amit a sokszor ismétlődő, rövid ütemek, a hangos elektronikus zene határoz meg. A két, kezdetben hősi teremtmény furcsa, felhúzható babákra emlékeztető mozgásba kezd – megérkeztek a jelenbe.

Végre Orfeusz meg tud felelni Eurüdikének, aki egyszer csak abbahagyja a közös mozgást, de elérve a vágyott összhangot, nincs megállás: Orfeusz karjaiban folytatni kell, egészen addig, míg ki nem alszanak a fények.

 

 

A színházi előadásokat, főleg antik darabokat látva, mindaz, amit tapasztalunk, velünk történik, bennünk történik. Nincs ez máshogy ebben a mozgásszínházi előadásban sem. A nagyívű történet ellenére a fókuszpont az #Orfeusz #Eurüdiké esetében a két ember közötti kapcsolatra helyezi a hangsúlyt. Arra, hogy a legszebb, legidillibb emlékek ellenére is, amik filmszerűen pörögnek az ember fejében, a külső történések, a változások hatást és nyomást gyakorolnak a két félre. Önkéntelenül is konfliktusok jönnek létre, amelyek a megfelelési kényszerből indulnak ki, és ha nem vigyáznak, agresszív, bántó viszonyként teljesednek be. Az addig hitt szerepek felborulnak, a józanság helyét folytonos dominanciaharcok veszik át. Így a tiszta, kölcsönös szereteten alapuló kapcsolat végül átalakul, vaddá és ösztönszerűvé válik. Ha kínlódva is, de a vége csak happy end lesz: helyreállt a rend, még ha egy újfajta is. Mégis – mint ahogy Eurüdiké is megállt egy pillanatra – adott a kérdés: Biztos jól van ez így?

Földesi Csenge

 

    

Fotó: Révész Róbert


Címke: , , , , , ,
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő