04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„A csoport jó kapcsolatot ápol az idővel, miközben folyamatosan egyensúlyozik a hagyománnyal”
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
ANDREI ROSETTIVEL,
A NOIMA15 KORTÁRS ROMÁN MŰVÉSZETI CSOPORT EGYIK ALAPÍTÓTAGJÁVAL

Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A társulat egyik alapítótagjával, Andrei Rosettivel beszélgettünk, aki összefoglalta NOIMA ars poeticáját. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik (színválaszték, térstruktúra, anyagválasztás, alapozás) felhasználására is kiterjed. Képzőművészeti nyelvezetük a médiaművészetre, a performance-ra is reflektál, és előszeretettel kísérleteznek az üres tér kihasználásával saját esztétikai igényük feldolgozása érdekében.

A Malonyai Dezső által tervezett Izsó utcai szecessziós villának három kiállító terme egy egyedi expónak nyújt otthont. A 2003-ban született kortárs román képzőművészeti csoport nemcsak helyszíni, hanem bécsi, karlsruhei, római és belgrádi galériákban is nagy sikert aratott. Hamarosan visszatérnek Bécsbe, hogy a császárváros egyik kortárs galériájában állítsanak ki egy performansszal együtt, viszont szeptember vége felé újra visszatérnek a budapesti Román Kulturális Intézetbe a kiállításuk finisszázsa miatt.

A műtárgyak koncepciózus és átgondolt elrendezése összhangba hozható a termek kivilágítása révén érvényesülő színek teljes spektrumával. A kiállított művek az egyes alkotók legerősebb és legfrissebb időszakaiból származnak. Sorin Scurtulescu festőművész jelenleg egy posztgraduális képzésen vesz részt a velencei akadémián, a Roma corpo urbano, Roma corpo urbano notturno, és az It Light Pantone V című olajfestmények szinte lírai érzékiséggel mutatják be az olasz színvilág mágikus mivoltját. Ezzel szemben Dan Germannak a We all like sheep című ready made-je egy pink színnel befestett, becsomagolt bárányt helyez a térbe, mely cinizmussal kritizálja az ókeresztény szimbólumok beolvadását a globalizált világunkba. A többfajta kiállított mű mellett kitűnik a Bringing light című akrillal festett tárgy, mely egy egyedi performansz alkotás.

A csoport egyik alapítójával, Andrei Rosettivel folytatott beszélgetés egy új világításban mutatja be a csoportot és céljait. Itt nem egy átlagos kortársművészeti csapatról van szó, hanem egy fejlődő és szárnyait dinamikusan bontogató társulatról, mely sikert sikerre halmoz.

– 2003-ban született meg a NOIMA15-ös csoport. Az alapítótagok ismerték már egymást? Mikor gondoltátok úgy, hogy saját programot hirdettek?

A csoport alapítói az 1990-es évek végén végezték el tanulmányaikat a temesvári Școala de Arte‑ban Constantin Flondor festőművész műhelyében. Eredetileg a csoport a baráti szolidaritás jegyében kezdett el festészettel foglalkozni. Olyannak láttuk a NOIMA-t, mint ami lehetővé teszi az elszigetelődés, egyfajta kulturális autizmus elkerülését. A jövő még ismeretlen volt számunkra, viszont ugyanazt a nyelvet beszéltük, és csak a munka ösztönzött minket. Nem úgy indultunk útnak, hogy kiáltványokat irtunk, hanem először a természetet választottuk. Ezért az első nyilvános bemutatkozás a „plein-air” festészethez kötődött. Ettől eltekintve a vizualitás tanulmányozása továbbra is részét képezi a modus operandinak, annak ellenére, hogy a festészetünk a figuratív és a non-figuratív határait egyaránt súrolja. Ezért a NOIMA eleinte egyfajta kollektív festészeti műhelyként indult el, mely csak később kezdett el nyitni más médiumok felé.

Ti egy interdiszciplináris csoportosulás vagytok, de emellett – különösen Constantin Flondor és a te művészetedben – érzékelhető egy erős kötődés a régi mesterek iránt.

Valaki 2007-ben azt mondta, hogy a NOIMA csoport jó kapcsolatot ápol az idővel, miközben folyamatosan egyensúlyozik a hagyománnyal. Van egy múlt, mely nem hajlandó elmúlni. Gyakran merészkedtem, félig tréfából, félig komolyan, mondani, hogy mi vagyunk a fiatalabb kollégái az altamirai barlangfestőknek, a görög Theophanesnek, Rembrandtnak, Cézanne-nak, és Ion Andreescunak. Közben valójában érdeklődéssel fedezünk fel olyan kortárs művészeket Romániában és az egész világon, akik inspirálnak bennünket és kihívást jelentenek akár a tartalomban, akár a nyelvezetben. Az effajta vonatkozások egyaránt kapcsolódnak mivoltunkhoz, döntéseinkhez és tanulmányainkhoz. Elsősorban gondolok itt Flondorra, de ne felejtsük ki Ileana Pintilie-t, Doru Tulcant, Cristian Robert Velescut, akik felnyitották szemünket és elménket az efféle perspektívák irányába.

– Volt már rá alkalom, hogy ezeket az elmélyült de szerteágazó gondolatmeneteket és összefüggéseket összefoglaltátok?

A Román Kulturális Intézet segítségével 2011-ben jelentettük meg a Megjegyzések – festészeti leckék című könyvet. Ez egy kiadói projekt volt, melyet a Noima Csoport és Constantin Flondor kezdeményezett. Ebben a ’90-es évek temesvári műhelyeinek pedagógiai tapasztalatait rögzítettük. A kötetben a tanárok és a diákok perspektívája mutatkozik meg. A szöveget tanúképek, stúdióművek és az évek során keletkezett egyéb műalkotás is kísérik. Úgy vélem, hogy ez a könyv nagymértékben dokumentálta mind a NOIMA csoport interdiszciplináris összetevőit, mind a hatalmas múlttal rendelkező festészet megértését és gyakorlását.

– Úgy tekintettél Constantin Flondorra mint a művészeti csoport törzsére, melynek ti vagytok a hajtásai?

Nem úgy éreztem őt, mint egy ilyen fát, bár a kísértés megvolt, hogy átvegyük a színkezelés maniera-ját. De ha elfogadjuk ezt az összehasonlítást, akkor Flondor az akkori években egy törzs, melynek gyökerei a kísérlet (tapasztalat) és a festészet művészetének hagyományaiból táplálkoztak. De inkább a funkcionális hajtásokat produkáló növények példát alkalmazzuk. Hiszek abban, hogy mint diákjai, azok a hajtások vagyunk, amelyeket idővel le lehet választani a törzsről és átültetni más – többé-kevésbé hasonló – földbe, mint ahol felnőttek.

– Kiállításaitok mekkora sikert érnek el? Alkotásaitokat értik, szeretik, vásárolják?

Attól is függ, hogy milyen mércével mérjük a sikert. Természetesen vannak esetek, amikor munkáinkat megvásárolják. Nem tudom, hogy ez jót jelent-e vagy sem, viszont mindig arra törekedtünk, hogy a műhely távol maradjon a műtárgypiac elvárásaitól. Mindegyikünk valahogyan talált magának egy saját jövedelemforrást a mindennapi megélhetésre. Néhányunk tanárként, mások designerként dolgoznak, azonban idővel  előjön a frusztráció, hiszen a műhelyben töltött idő helyett egyre többet vagyunk mással elfoglalva. Kívánom azoknak, akik utánunk jönnek, hogy egy stabilabb művészeti piacot és lelkes műgyűjtőket találjanak maguknak.

– Mikor tervezitek a következő kiállítást, és milyen alkotások várhatók?

Az elkövetkező időszakban Ausztriában tervezünk egy újabb kiállítást. A Bécsi Művészeti Hetek keretében leszünk jelen festményeinkkel a Galerie Schleifmühlgasse 12-14-ben. A NOIMA csoport performanszai felhívták Denise Parizek figyelmét egy Wittgensteinnak dedikált nemzetközi kurátori projekt megvalósítására. Ennek az első eseménye decemberre van bejelentve a Haus Wittgensteinben. Itt megtalálhatók lesznek az elmúlt években végrehajtott akciók dokumentumai (fotók-videók). Januárban újból a bécsi csapattal fogunk beszélni egy kiállításról, amelyen Constantin Flondor is részt fog venni mint meghívott.

Juhász Bálint

 


Címke: , , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő