Visszatérés a valóságba

BESZÁMOLÓ
A MALOMFESZTIVÁL
HARMADIK NAPJÁRÓL

Elérkezett az utolsó napjához az ötödik Malomfesztivál. Irodalmi workshop, népzenei taktusok, hajnali goa buli. Ilyennek látta a harmadik napot “elsőmalmozó” tudósítónk.

A fesztivál zárónapjára virradtunk. Ilyenkor természetesen mindenkiben ott motoszkál a terv, hogy ebbe bizony még bele kell adni apait-anyait, de a harmadik nap fáradtsága sajnos bármikor közbe szólhat.

A malom árnyékában töltött csendes pihenő után meglátogatom Décsy Eszter író és Oláh Tamás dramaturg „bicskanyitogató” irodalmi workshopját. Egy nagyjából tíz fős csapat gyűlik össze a Chill sátor szalmabáláin, bemutatkozással kezdünk. Többségben vannak a lírások, néhányukat már publikálják is, kíváncsian várom a felolvasott műveket. Egy novellával kezdünk, kétségtelenül nem a legegyszerűbben meghangosítható műfaj, majd versekkel folytatjuk. Halott rókák, bogarak, vörös festék, akasztott madarak, nem kifejezetten a legvidámabb fesztiválhangulat árad a szövegekből, viszont igazán konstruktív vita kerekedik körülöttük. A workshop végén eljátszunk a gondolattal, milyen jól jönne jövőre egy külön sátor az irodalomnak szentelve, majd beszélgetek még Eszterrel néhány percet a program alapkoncepciójáról.

Elmondja, hogy három évvel ezelőtt látogatta meg az első Malomfesztivált, mely olyan nagyregényes, első látásra szerelem volt. Évekig vezetett prózaműhelyeket a FISZ táborban, tulajdonképpen ezek koncepcióját viszi ki néhány éve fesztiválokra, idén például a Malomfesztiválon kívül a Kolorádón is megrendezésre kerültek már a workshopok. Úgy gondolja, ezeket a programokat érdemes néha kiszakítani az irodalmi közegből – erre egy zenei fesztivál tökéletes helyszínként szolgál. Alapvetően szereti, ha különböző művészeti ágak találkoznak és lépnek fúzióba egymással, többször vett már részt olyan projektekben, ahol DJ-k keze alá juttatott szövegeket. Zenén keresztül szélesebb körben közvetíthetőnek érzi az irodalmat, a fesztiválokat pedig olyan helyszínnek tartja, ahol a legkülönbözőbb érdeklődési körrel rendelkező emberek is bevonzhatók a műhelymunkába. Oláh Tamást a Malomfesztivál szervezői ajánlották, mint a műhely másik vezetőjét, így a vajdasági HÍD Kör és a Fiatal Írók Szövetsége egyszerre képviselteti magát.

A délután további része fröccsök és a Vajdaság történelmi perspektíváinak boncolgatásával telik egy frissen megismert, helyi társasággal. Közben a kétségek között tartott hazautunk is rendeződik: valakinél akad még hely Szegedre. Később szemrevételezzük a Csaknekedkislány akusztikus, lovaskocsis koncertjét a szántóföldeken. A legszórakoztatóbb az, ahogy az emberek, akik nem fértek fel a kocsira, kitartóan gyalogolnak a mozgó koncert után.

Az este ismét egy kellemes, új zenei felfedezéssel kezdődik a régi vajdasági fesztiválok nevét idéző Etnocamp színpadon. Az Aurevoir. névre hallgató, feldolgozásokat és saját eklektikus, folk szerzeményeket egyaránt játszó zenekar koncertje meghozza a hangulatom a hasonló szellemben működő bulizáshoz, innen a nagyszínpadhoz vezet az utam, ahol meghallgatom a Góbé koncertjét. Miután kitomboltam magam a népzenei taktusokra, nehezen bírom tovább. Mivel a napközben leginkább várt Fraser-buli hajnali időpontban várható –, ami  nálam már egyáltalán nem kompatibilis az utolsó nap fáradtságával –, így szomorúan visszavonulok a sátorba. Szerencsére teljesen azért nem maradok le róla: reggel fél hét körül még javában tart, és bár máshol teljesen elképzelhetetlen lenne egy napfelkeltés, pizsamás goa buli a kávé mellé, de a Malomfesztiválon nem az.

Sátorpakolás közben valaki egy remek ötlettől vezérelve Hiperkarmát hallgat, ettől pedig a fesztiváltól való búcsúzkodás is kevésbé keserű. Hazafelé természetesen nem maradhat ki a három órás kocsisor a határon. Visszatérni a valóságba soha nem kellemes. Immár az – egyébként minden fesztiválozó számára életmentő felfújható matrac helyett az ágyam kényelméből révedek vissza az elmúlt napok varázsvilágára a malom tövében, az akácfák alatt. Számos fesztivált meglátogattam már, de az a családias közösségi élmény, amit itt tapasztaltam teljesen eltért az eddigiektől. Azt hiszem, ez az, ami garantálja, hogy a következő éveim programjának részévé fog válni ez a fesztivál.

Varga Réka

Fotó: Peter Agoston [Instagram]