A háttérmunka arcai (III. rész)

BESZÉLGETÉS ZUZANA KIZÁKOVÁVAL
Ahhoz, hogy egy fesztiválon minden flottul menjen, a folyamatokat a legapróbb részletekig meg kell tervezni. A Malomfesztiválon viszont nem csak színpadot, de közösséget is építenek. A fesztivál szellemiségéről  Zuzana Kizákovával, produkciós menedzserrel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

BESZÉLGETÉS
ZUZANA KIZÁKOVÁVAL
A MALOMFESZTIVÁLRÓL

Ahhoz, hogy egy fesztiválon minden flottul menjen, a folyamatokat a legapróbb részletekig meg kell tervezni. A Malomfesztiválon viszont nem csak színpadot, de közösséget is építenek. A fesztivál szellemiségéről  Zuzana Kizákovával, produkciós menedzserrel beszélgettünk a helyszínen, Oromon. 

– Mivel foglalkozol? Mi a reszortod itt, a Malomfesztiválon?

– Minden.

– Akkor vegyük sorba. Hogy kerültél a csapatba?

– Én szlovákiai vagyok, majdnem 3 éve költöztem ide, a Vajdaságba.  Előtte sok évet dolgoztam mint marketing és PR menedzser, különböző, filmes és színházi fesztiváloknak. Amikor ideköltöztem, Kristóf, az élettársam meg az öccse a barátaival már csinálta a Malomfesztivált, nekem meg volt profi tapasztalatom a fesztiválszervezés terén. Különben újságíró vagyok, majdnem 10 évet dolgoztam szlovákiai napilapoknál, kultúra és művészet területen. Utána kezdtem el foglalkozni a PR-ral.

– Váltani akartál?

– Nem akartam váltani, de olyan lett a politikai szituáció Szlovákiában, hogy majdnem minden napilapot valamelyik politikai párt vette meg, és akkor nekem ez nem tetszett, és elmentem.  Jól van, nem piszkáltak bele a kultúrába, de ezek morális dolgok. Úgy éreztem, én nem akarok ezeknek az embereknek dolgozni, ebben a környezetben.

– Melyik évben költöztél a Vajdaságba?

– 2015-ben, amikor a harmadik fesztivál készült. Akkor még nem volt annyira tiszta, ki mit csinál. Mindenki csinált mindent.

– Rendet raktál?

– (Nevet.) Próbáltam. Legalább is úgy éreztem, kellene. Úgy kezdődött ez az egész, hogy egy baráti társaság elkezdett egy fesztivált, de ezt csak egy bizonyos határig tudod így csinálni. Addig,  amíg kicsi a fesztivál: egy baráti kör, pár száz ember. De amikor nő, és több ezer emberről van szó, az emberek biztonságáról, az infrastruktúráról, akkor már kell valami rendszer – én így tapasztaltam. Rendet rakni, persze, ha kívülről jössz, olyan emberként, aki nem ismeri az embereket –  ráadásul három évvel ezelőtt semmit nem beszéltem magyarul –, akkor az nem olyan könnyű. Hogy jövök és mondom, hogy helló, nekem van tapasztalatom, nekem ez a munkám, és elmondom, ezt hogy kell csinálni.  De láttam, mi hiányzik, és hogy kéne úgy koordinálni egy kicsit az embereket, hogy mindenki tudja, ki mit csinál, kié a felelősség. Úgy rendbe rakni a dolgokat, hogy könnyebb legyen mindenkinek.

Ezekben az utolsó években próbáltam átvenni, ami másoknak teher volt. Szóval nehéz pontosan elmondani, mit csinálok. Kristóf szervezi az építési részt, az építő tábort. Neki is kell egy asszisztens, mert nagyon sok feladat van mindennap – most hívd ezt, most hívd azt, kell egy fuvar, oké, intézem. Igazából ez az, amit csinálok: kisegítek mindenkinek. Lehet ezt úgy is hívni, hogy production manager, mert van millióegyezer dolog egy ilyen fesztiválon. Millióegyezer apró kis hülyeség: oda kell az, ide kell ez, rendelni kell kaját, venni kell 200 szöget, zöldség-, gyümölcs-, kajaadományokat kell előkészíteni, el kell juttatni Zentáról a Malomfesztiválra 30 kg paprikát, és egyebek. Persze komolyabb dolgokat is el kell intézni, de az előbbiekből nagyon sok van.

Ezeket csinálom, de közben vannak ötleteim, mit lehetne jobban csinálni, milyen irányba bővüljön a fesztivál. Mi tizennégyen-öten vagyunk, akik ezt csapatként szervezzük, de közöttünk is van öt-hat hardcore ember, aki irányítja, mi hova menjen, mi legyen a programban.

Ez nem úgy működik, hogy csak olyan zenekarokat választunk ki, akiknek a zenéjét szeretjük. Ebben is filozófia van. Abban, hogy miért ezeket a zenekarokat hívjuk, és miért nekik van helyük a Malomfesztiválon.

– Mik azok a célok, mottók a válogatás kapcsán, amik szerinted fontosak?

– Részben az, hogy megtaláljuk a tehetségeket, akiket nem ismernek az emberek. Hogy mutassunk valami újat. Hogy egy olyan hely legyünk, ahol emberek felfedezhetek tehetségeket, vagy hogy mi legyünk az a fesztivál, ami felfedez bandákat más fesztiváloknak. Megtörtént már, hogy felléptek itt olyan zenekarok Szerbiából vagy Magyarországról, akik előtte nem voltak annyira híresek, de valami megtörtént, az embereknek tetszett, és utána programot szerveztek nekik Szerbiában és Magyarországon is. Erre van egy kis színpad, az Akácos színpad, amit tavaly építettek a fiúk. Ott adunk teret a fiatal, nem annyira ismert zenekaroknak.

A nagyszínpadra most próbálunk ebből a régióból válogatni, Horvátország, Macedónia, Szlovákia, Csehország, Románia, Bulgária. Nem játszhatjuk el azt, mintha nemzetközi fesztivál lennénk, mert nincs pénzünk elhívni ilyen óriási, amerikai zenekarokat. De ebből a régióból megtaláljuk, ami különleges és érdekes. Most már harmadszorra jönnek zenekarok Szlovákiából, és voltak Csehországból is.  Ebben az évben lesz horvát zenekar, tavaly volt macedón. Szóval igyekszünk megmutatni, milyen zene van itt a közeli régióban, ami nem mainstream. Megoldani, hogy legyen minden műfaj, punk, egy kis hip hop, sok világzene, etno, balkán, ska és pop is, meg rock ’n roll, de egyik se legyen nagyon kommersz. Headliner persze mindig van, azt szeretik az emberek. Ez idén Lovasi.

Szóval ebbe a részbe, a programokba is beleszólok. Ötletelünk. A konyha az én felvetésem volt. Mielőtt a fesztivál kezdődik, van építő és szépítő táborunk, utána jönnek még a művészeti táborok – ezeket az embereket is etetni kell. Szóval kitaláltuk, hogy igazából kellene egy kemencés konyha, mert nincs hol főzni.

– Az önkénteseket is te szervezed össze?

– Igen, én koordinálom az építőket, szépítőket. Idén van a legtöbb önkéntes, körülbelül 50 építő és szépítő, további 50 önkéntes a fesztivál ideje alatt, plusz szervezők. Én nagyon örülök, mert úgy érzem, az önkénteskedés itt viszonylag új dolog. Szlovákiában és Németországban ez normális: van a fesztivál, és jönnek emberek önkénteskedni. Még meg kell tanulnia az embereknek, hogy ez ugyanaz, mint az adományozás. Megtanulni, mit jelent az, hogy „sharing is caring”.  Ebben az éven nagyon sok falusi ember is segít nekünk: traktorokat, cserepeket, téglát adnak, több szálláshelyet ajánlanak föl, hoznak gyümölcsöket, lekvárokat, zöldségeket.

– Visszakapjátok ezeket az energiákat, amikor elindul a fesztivál?

– Mire elindul a fesztivál, mi Kristóffal meg Erikkel általában már egy hónapja itt vagyunk. Két, két és fél hete építünk, tehát mire jön a fesztivál eléggé ki vagyunk fáradva. (Nevet.) Nekünk igazából ez a legszebb része, az építő-szépítő táborok. Ez a kis közösség, családi kör, ahol az emberekkel együtt alkotunk. Tavaly amikor elkezdődött a fesztivál, a tarlón voltak esernyők, chill stage, mi Kristóffal már este 10kor ott aludtunk. (Nevet.)

Mindig olyan furcsa, hogy valamit építesz, valamin dolgozol egész évben, és akkor ez a millió üzenet, e-mail meg szervezés, beérik egy fesztivállá. Absztrakt az egész.

– Mondanál egy számot, hány üzenetet írtál, hány telefonhívást intéztél az elmúlt időszakban?

– Ezekben az utolsó napokban úgy működik, hogy amíg válaszolok egy üzenetre a Facebook-on, addig jön három vagy négy új. Ez most így megy. (Nevet.) Nagyon sok.

– Van időd felfogni, hogy mit csináltatok?

– Nehéz felfogni. Egész évben szervezed a fesztivált, és utána egyik óráról a másikra tele lesz emberekkel, elkezd élni meg működni, mint egy új organizmus.  Nagyon furcsa trip. Nem lehet leírni ezt az érzést.  Hát meglátjuk, hogy most mi lesz. Nekem a legszebb a harmadik év volt, az még nagyon családias volt. Körülbelül ezer ember volt a három nap alatt, mindenkit ismertél. Olyan szép volt. Tavaly már több ember volt, ott nem találtad meg mindenkivel a hangot.

– Azokhoz a szlovák fesztiválhoz képest, amikben segédkeztél, mennyiben más a Malom’?

– Én Szlovákiában nagyobb fesztiválokon dolgoztam. Azokra 10-15 000 ember érkezett. Más nagyságrend. Nem lehet összehasonlítani ezzel.

– Hogyan kamatoztattad a szlovákiai tapasztalataidat?

–Ez a fesztivál eredetileg csak péntek-szombaton volt. Én jöttem azzal, hogy csináljunk csütörtököt is. Tudtam, hogy ez működni fog. Először mindenki azt kérdezte, hogy: biztos? És ha nem jönnek? Az első évben nem jött „hú de mennyi” ember, csak 500-600-an. De most már megszokták.

– Voltak még ilyen ötleteid?

– Nálunk úgy működik, hogy havonta egyszer találkozunk, vannak malmos gyűlések, ott megy az ötletelés. Olyan, mint egy brainstorming.

Mindenről közösen döntünk, még mindig.

– Mint oromi lakosok, te és Kristóf, össze tudjátok kapcsolni a helyieket a Malom-közösséggel?

– Kristóffal mi mindig is tökéletesen működtünk együtt mint kollegák. Nekünk egyszerű megbeszélni a dolgokat. De azt, amit Kristóf szeretett volna, hogy kössük össze a falut, a falusi embereket meg a fesztivált, nem volt könnyű elérni. Természetes, hogy az emberek félnek az új dolgoktól. Más az, amikor nem is jönnek ki megnézni, meghallgatni a fesztivált, mert akkor becsomagolják valamibe. De azért érdeklődnek, mi ez a fesztivál, kik ezek a fiatalok, mit csinálnak, és lassan-lassan belátják, hogy ezek fiatalemberek, akik nem csinálnak itt semmi „nemtudommit”. Van zene és családi program is. Most már látszik, hogy többen érdeklődnek, adományoznak. Jönnek az emberek, mert segíteni akarnak. Sokkal jobb és szebb ez a kapcsolat, mint három évvel ezelőtt. Elkezdtek bennünk bízni, és ez jó érzés.

– Te hogy állsz a fesztivál bővíthetőségének a kérdéséhez?

– Még mindig nem állunk pénzileg úgy, hogy szervezzünk egy nagy fesztivált. Mindig meglepetés, hogy mi lesz a vége: mínusz, plusz vagy nulla. (Nevet). Mi nem úgy csináljuk, mint a profik – ezzel mindenki a saját szabadidejében foglalkozik, ami nem nagyon fordul elő más fesztiváloknál. Még mindig önkéntesekkel építünk, ami szerintem csodálatos. De nekünk ez a filozófiánk. Ez egy közösségi projekt. Az a célja ennek a fesztiválnak, hogy közösséget építsünk. Persze vannak olyan emberek, akik csak a koncertek miatt jönnek, de másfelől, nem vagyunk Pepsi Sziget [a Sziget Fesztivál régi elnevezése – a szerk.], ahova csak azért mész, mert ott van az Aerosmith vagy valaki. Szerintem, ha ide valaki egyszer eljön, akkor azért jön vissza, mert talál itt valamit, egy közösségi érzést. Itt mindenki mosolyog mindenkire.

Van itt azért valami magic.

Vannak olyan fesztiválok, akik elkezdenek jegyeket árulni, mikor még nincs is program, például Németországban. Ahová az emberek nem a zene miatt mennek, hanem a feeling miatt. A feelinget nem tudod megszervezni. Ami ilyenkor megtörténik – az energia, az atmoszféra, a szeretet, a szerelem –, azt nem azzal állítod elő, hogy fellép a „nemtudomki”. Vannak ilyen fesztiválok, akik erre építenek, akik ebben hisznek. Szerintem ez nekünk is filozófiánk.

– Mi tartozik még hozzá a Malomfesztivál szellemiségéhez?

– Azt próbálom elmagyarázni az embereknek, hogy meg lehet úgy is építeni egy fesztivált, hogy az recycling, reducing, envinonmental, eco.  Nem tudod elképzelni, mennyi faanyag, tégla van itt, ami nálunk volt a tanyán, a Kristóf szüleinél, vagy a faluból jött valakitől. A vas például egy nénitől. Nem megvásárolni dolgokat, hanem újrahasznosítani – ez is benne van a filozófiánkban, ezt érezni is lehet szerintem. Nekünk Kristóffal ez az életünk része.

Szutorisz Szabolcs

Fotó: Ács Péter

Malomfesztivál 2018 >>>

A háttérmunka arcai (I. rész) >>>

A háttérmunka arcai (II. rész) >>>