02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Nem omlik, hanem épül
2018.08.10 - tiszatáj

IMPULZUSMORZSÁK
A THEALTER ELSŐ NÉGY NAPJÁRÓL

Elkezdődött, s a vége felé közelít a tíznapos a 28. Thealter Szegeden. Amelynek erejét és népszerűségét jól mutatja, hogy a finoman szólva sem nézőcsalogató kánikula ellenére mind az esténként szaunává avanzsáló régi zsinagóga, mind a kellemesen befülledő Horváth Mihály utcai Kisszínház is megtelik a szegedi, vagy a fesztivál miatt Szegedre érkezett publikummal.

Ahogy az előző években is, úgy az augusztus 6-ai megnyitó sem volt formabontó a thealteres megnyitók viszonylatában. Balog József, a rendezvény művészeti vezetője egy hírTV-s mikrofon előtt beszélve, egy sajtburger elköltése közben adta meg a fesztivál alaphangját. Rövid mondandója annak a dilemmának a felvetése körül forgott, miszerint a hatalmi udvariatlanságra nem lehet udvarias válaszokat adni. Erre jól rímelt, s izgalmas történeti ívet rajzolt meg az idén húsz éve halott Paál István rendező emlékére koreografált Omlik, ami épül című performansz. A Keserű Imre vezetésével készült, s a régi zsinagóga udvarán előadott Isti-tréning a hatvanas-hetvenes évek határfeszegető, a hivatalos kultúrpolitikai irányvonalat nyíltan áthágó Paál előadásainak felidézésével igyekezett katalizálni a közönség (színházi) emlékezetét.

 

Megnyitó

 

A megnyitót követően teljes fokozatra kapcsolt a fesztivál, azaz kezdetét vette a kilencnapos mustra, elsőként rögtön egy határon túli produkcióval (Rhapsody in Glue címmel), amit szombaton a FAQ Színház Izland–Magyarország című kivándorlás-tripje, majd Urbán András Hasszán aga felesége című rendezése követett. Majd vasárnap a magyar népmesék világát színpadra álmodó Kárpáti Péter Tótferije és Szabó Réka a szülés témájáról készült intim táncelőadása volt műsoron. Ugyanezen a napon volt látható az Újvidéki Színház II. Edward című előadása is, amelyet a fesztivál keretei között workshopokat is tartó Lénárd Róbert rendezett. A politikai döntések boszorkánykonyhájába invitáló Marlowe-darab természetesen az aktualitás jegyében igyekszik hatást kiváltani, mindazonáltal jogosan. A tizenhatodik századi szöveg abszolút alkalmas egy kortárs rendezői olvasatra: határon innen Alföldi Róbert is elővette egy évvel ezelőtt (az Átriumban van műsoron), ami azért is üdítő, mivel a témában fellelhető klasszikusok közül inkább a Dürrenmatt-féle János király körözik a fővárosi és a vidéki színházak repertoárján. Marlowe darabja tehát aktuális, bár a műben olvasható alapszituációk ma már csak annyira válthatnak ki meglepetést, mint Brecht Koldusoperájában az alvilág és a rendőrség összejátszásának ténye. Az alapszituáció egyszerű: a körkörös, a háborúból a háborúba, az erőszakból az erőszakba torkolló történetben a Puskás Zoltán által alakított Edward király reménytelenül szerelmes egy alacsony rangú férfiba: Gavestonba (Mészáros Árpád). Természetesen mellette van egy nővel kötött látszatházassága, ám ideje nagy részét nem a kormányzás ügyes-bajos dolgaival, hanem a díszlet központi elemét képező zuhanyzókabin mögött Gavestonnal tölti. Erre a különböző nemesi érdekcsoportok, élükön Mortimerrel (Gombos Dániel) Gaveston kiiktatását igyekeznek elérni. Első ízben sikerül száműzni őt, majd hozzáadni a király unokahúgát, legvégül azonban gyilkossági tervük is sikerrel jár. A történet szituációi azonban ismétlődnek: Gaveston helyébe az ifjú Spencer lép (a király őt is pusztán „használja” testi igényei kielégítéséhez), majd a történet legvégén a kezdetben morálisnak tűnő trónörökös immár III. Edwardként bejelenti a békét, hogy aztán az előadás a százéves háború kitörésének bejelentésével fejeződjön be.

 

II. Edward

 

Lénárd rendezése kissé közhelyes, ám esztétikailag érdekes megoldásokkal értelmezi a történetet, ám olvasata jórészt a politika amoralitásának kinyilatkoztatása marad csupán. A játékmód szervezőelvét a tévés show-műsorok látványelemei alkotják, amelyek automatikusan voyeur-pozícióba helyezik a nézőt, hiszen a színház egy olyan közeggé avanzsál, amely képes leleplezni a politika világában mozgó szereplők amoralitását. A show-szerűség esztétikai jegyeit a rendezés egyben ízléskritika tárgyává teszi, amelynek egyenes következménye lesz, hogy a játék moralizálásba csap át: így a király szexuális orientációja, vagy az udvarban dívó erkölcsiség is (a grandiózus orgiajelenet keretében) abban erősíti meg a nézőt, hogy bizony a politika csakis ilyen lehet. Érdemesebb viszont abból az aspektusból is megvizsgálni ezt a jelenséget, hogy a politika reprezentációja nemcsak az amoralitás leleplezését, hanem a társadalomban cirkuláló politika-képeket is magában foglalja. Tehát az előadás retorikáját öntudatlanul is formálta az a Kelet-Közép-Európában pregnáns társadalmi konszenzus, miszerint a politika a mocskos üzelmek világa.

 

Dalok a földszintről

 

A fesztivál negyedik napja (hétfő) Horváth Csabáról és társulatáról szólt: a Kisszínházba költözött a Bernhard-szövegekből készült Vaterland, késő este pedig a régi zsinagógában volt látható a pesti színművészetisek Dalok a földszintről – majdnem zenés komédiák című előadása. A Horváth Csaba osztályába járó színészhallgatók produkcióját Keresztes Tamás jegyzi, maga a darab pedig Joël Pommerat alkotása (eredeti címe A két Korea újraegyesítése), s a szerelmi és párkapcsolati életkrízisek »variációk egy témára«-logikáját követve épül fel. A darab magabiztosan válogat a különböző komédiatípusok tárházából, de leginkább a véletleneken és a félreértéseken alapuló cselvígjáték hagyománya elevenedik meg, miközben a stílushullámzást a tévés szappanoperák banális szituációi és a klasszikus komédiák emelkedettsége közötti kreatív lavírozás biztosítja. A tizenkilenc jelenetből álló előadásban egyszer azt látjuk, hogy meghiúsul egy esküvő, máskor egy pap elhagyja az általa évek óta látogatott prostituáltat egy új szerelem miatt, de belepillantunk egy szakításba, illetve a boldogtalanságát vásárlási mániával kompenzáló feleség történetébe. Dramaturgiailag kifejezetten izgalmas, hogy a színészek minden jelenet kezdetén képesek tiszta lappal indítani, azaz megteremteni az adott jelenet hangulati nullpontját. Így a vihar előtti csend álnyugalmával kezdődő szekvenciák hirtelen grandiózus drámává bontakoznak ki: az esküvő elmaradásához például belép egy intrikus (a menyasszony húga), aki bevallja, hogy évekkel ezelőtt csókolózott a leendő vőlegénnyel, minekutána lassan fény derül arra is, hogy a vőlegénynek a jelenlévő összes hölggyel volt már viszonya. De a normalitás mibenlétének kutatása jegyében a különböző magatartásmintákkal kapcsolatos sztereotípiák is izgalmas pillérét képezik a játéknak. A társas magány kérdését színre vivő jelenetben a zavartan viselkedő bébiszittert egy átlagos középosztálybeli házaspár gyanúsítja meg gyermekeik elrablásával. A gyanú tehát a néző számára is megalapozottnak tűnik, ám az abszurd felé kanyarodó jelenet csattanója, hogy a gyermekek csupán a házaspár fantáziájának termékei. Ezek a humorba oltott, mélységesen emberi viszonylatok rendkívüli szeretettel, egyszerű színpadi nyelven, olykor rövid tőmondatokra épülő mikrojelenetek keretében elevenednek meg a színpadon, a tizenegy színészhallgató magabiztos, erős csapatmunkán alapuló teljesítményének gyümölcseként.

A családi drámák sorozatának azonban koránt sincs vége: az idei Thealter bővelkedik a familiáris viszonyok belső dinamikáit ábrázoló alkotásokban (is). Ezek viszont már egy következő beszámoló témáját képezik.

Fritz Gergely

 

Megnyitó Rhapsody in Glue Izland–Magyarország Hasszán aga felesége Tótferi II. Edward Vaterland Dalok a földszintről

Fotók: thealterfoto2018


Címke: , , , ,
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő