02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Sam Havadtoy három kiállítása
2018.08.01 - tiszatáj

 

 

 

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS

 

Huszárlépésben – Sam Havadtoy New Yorkban
2018. 07. 13 – 2018. 09. 02.
Ludwig Múzeum
1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

A szeretet emléke / Memory of Love
2018. 07. 14 – 2018. 09. 30.
Ferenczy Múzeum
2000 Szentendre, Kossuth L. u. 5.

Sam Havadtoy kiállítása
2018. 07. 16 – 2018. 08. 10.
Makláry Kálmán Galéria / Kálmán Makláry Fine Arts
1055 Budapest, Falk Miksa u. 10.

 

Abafáy-Deák Csillag: Disneyland díszpolgára

Nem kacsa a hír, hogy Sam Havadtoynek (Havadtőy Sámuelnek) egyszerre három helyszínen látható kiállítása Magyarországon. Nem is akármilyen helyszíneken. Az első, 2018. július 13-án nyílt meg a Ludwig Múzeumban, Huszárlépésben  – Sam Havadtoy New Yorkban címmel, Fel se ocsúdtunk a Ludwig több termében kiállított anyag látványától, máris megnyílt Szentendrén, június 14-én, a Ferenczy Múzeumban A szerelem emlékezeteThe Memory of Love című kiállítás és még ez sem volt elég. Makláry Kálmán se hagyta magát, galériája, a Makláry Fine Arts nem először állít ki a művésztől. Július 16-án nyílt meg Havadtoy legújabb kiállítása, szita nyomatokkal, grafikákkal, egyedi nyomatokkal, szobrokkal.

Méghogy nem kacsa! Bizony van kacsa, és ez tényleg nem álhír, hatalmas, szinte betölti a Ferenczi Múzeum előterét. Fölnézünk rá, mintha egy elkacsásodott Minotauroszt látnánk, miközben esendősége nem titkolható, címe Loneleness, (Egyedüllét, magányosság). Miért lenne egyedül, kancsóvá avanzsált, használati tárgy? Fülön fogják, megdöntik, tartalmát kiöntik, üressé tehetik, hogy aztán újból feltölthessék. Barokkosan aranyozott a füle, a csőre és teste hattyúszerűen fehér, valami még sincs rendben ezzel a kacsával. Fejünkre nőtt? Nem, inkább a fejünkbe, visszük látványát a retinánkon, ahogy továbbkacsázunk a kiállító terembe.

Betty Boo kacér, még a sok csipke se takarja el magamutogató énjét, és Bunny Girl sem nyúlszívű, nem szégyellős, aranyba foglalva tündököl, nem ugrál, Buddha pózban ülve néz korábbi énjére, olivazöld természetbarát (?) alteregójára, ikertestvérére, nem tudni, melyik volt előbb, de jól elvannak, vegán élnek, nem állítja senki se a falhoz őket, nem lövünk házinyúlra. A falra felkerülnek a nyuszik, portréként látjuk viszont őket, pöttyözve, messziről nézve adják ki igazi formájukat. Mindhárom helyszínen látjuk Havadtoy egyik stílusjegyét, a pöttyözést, ami esetében nem az impresszionistákra utal vissza, hanem a világhírű magyar festő, Moholy Nagy László Leu című akvarelljére, amit megvásárolt, és a rajta látható pöttyökről csak később tudta meg, hogy azok a művész halálos betegségére utalnak.

A pöttyözött képeket nézve az az érzésünk, színtévesztő teszten veszünk részt és ha nem teljesítünk jól, nem kapjuk meg gépkocsivezetői igazolványunkat. Álljuk a sarat, nézzük többféle távolságból a monokróm sorozatokat is és a szobrokat, a finom csipke bevonatokkal, amelyek mintegy megkövült rácsozatot képeznek a művek felületén. Nem csak takarnak, hanem védőhálónak is felfoghatjuk, így nem zuhannak a művek a földre, a megsemmisülésbe. A művész elmondása szerint a képek alatt a művész írott szövegei találhatóak, láthatatlan palimpszesztként, a legkisebb részlet se kivehető. Ezek a részben terápiás céllal írt önéletrajzi szövegek a számítógépről is le lettek törölve, örökös megsemmisítésre ítélve. De amit egyszer feltettünk a számítógépre, az valamilyen módon később, ha fáradtságos munkával is, előhozható. Talán majd sok idő múltán, tegyük fel a művész halála után, az életművét kutató és méltató művészettörténész megpróbálja ezeket a szövegeket újra elővarázsolni. Még arra a pikáns dologra is gondoltam, talán nincs is mindegyik kép alatt szöveg, és nem azért, mert Sam hazudik, vagy be akarna minket csapni, nem, ő játszik, velünk és főleg önmagával a leginkább.

Nevezhetjük művészetét akár gyerekesnek is, de ez nem lebecsmérlő jelző, egész lényéből sugárzik a játszó gyerek ártatlansága, tisztasága és csínytevése is, a nagyok utánzása, de nem vakon, hanem újraalkotva az utánzottat, új, izgalmas, színes, gyakran ironikus művet hozva létre. Ezt kellene megtanulnunk tőle, a derűt, ami mögött azért látni esetlenséget, abszurd helyzeteket, a talmi csillogás kétértelműségét. Bármit bevonhatunk aranyfestékkel és talapzatra helyezhetjük, de ez a bármi, az ő esetében pl. a pop art, az amerikai giccsből táplálkozik, ami a tömegkultúra része volt, különösen a hatvanas-hetvenes években és ma is elárasztja vizuális kultúránkat. Emlékszem arra, hogy a sötét romániai években (hetvenes évek Ceaușescu diktatúrája idején), még ott is megjelentek a Disney figurák. Gyerekeink nagy örömére, néztük a filmeket, és emlékszem egy fényképre, amelyen később vettem észre az abszurd látványt: kislányom egy nagy gumi Donald kacsával játszik (nem lehetett elvenni tőle!), a háttérben eredeti antik bútor és a falon egy közel száz éves festett, naiv román üvegikon. A kacsa is ikonná vált. A kacsa a Ludwig Múzeumban most nem a földön jár, a művész megbízásából hatalmas, kézzel szövött kacsamotívumos szőnyegen látható (A szeretet emléke, 2018), a tárlaton el van kordonnal kerítve, rá ne lépjenek a látogatók. Ikon.

Ezeket az ikonikus tárgyakat próbálták ledönteni a piedesztálról, hogy helyébe másokat emeljenek, nincs megállás. A pop art újjáéleszti, újraírja viszonyunkat ezekhez. Mi a nippek világát már akkoriban elviselhetetleneknek tartottuk, akárcsak később a csipkét is, és nagyrészt száműztük lakásunkból, esetleg megtartva egy-egy míves darabot, vagy amelyhez személyes emlék fűződött. Havadtoy visszahozza a csipkét, minden eldobott darabot, amihez hozzájut, felhasználja, de a kész műveket látva, mégsem az édeskésség jut eszünkbe, hanem a finom bevonat, mint egy szövevény, és a mögöttes míves munka. A horgolás kapcsolódási szemei, végeláthatatlan mintái is történetet mondanak el, mint ahogyan az ábécé betűiből milliárdnyi különböző szöveg készül, és reméljük, még készül ezentúl is, bár a betűkészlet ugyanaz. És ez így van a csipkével is. Szemei szótlanul szólnak. Finomítások, újabb kötések létrehozására adnak lehetőségeket, domborműként türemkednek. Meg lehet olvasni őket.

Nem kerülhetjük meg annak megemlítését, röviden, mely művészekkel dolgozott együtt Havadtoy, kik gyakoroltak kitörölhetetlen hatást munkásságára (Yoko Ono, Andy Warhol, Keith Haring). Yoko Onóval kapcsolatuk egyik izgalmas motívuma a sakk volt, még a húsz évi élettársi kapcsolat utáni ún. elbocsátó szép üzenetre is többek között sakk motívummal válaszolt Havadtoy. Andy Warhol beszélte rá, hogy tanulja meg a szitázást. Keith Haringgel több sorozaton együtt dolgozott.

A Ludwig Múzeum kiállításán a múzeum gyűjteményéből láthatjuk a tárlaton több korabeli amerikai alkotó művét is, pl. Keith Haring Szárnyasoltár-át, amely Havadtoy kis orosz utazó ikonjának felnagyított változatának továbbgondolása. A most kiállított Ajtók című sorozat is közös munka kapcsán indult el, későbbiekben azonban Havadtoy maga gyűjtötte az ajtókat budapesti lomtalanításkor és alkotta meg új sorozatát.

Egész életünkben ajtókkal találkozunk, bezártakkal, és nyitottakkal, mi magunk is nyitunk, vagy zárunk, bent vagy kint állunk, néha titkokat sejtünk mögöttük, néha nem merjük kinyitni, vagy intelem ellenére is megtesszük, mint a Kékszakállú herceg várában Judit. Az ajtó a lehetőséget is jelenti a továbblépésre. Az ajtók őrzik titkukat. Így van ez a kiállított ajtókkal is, néma tanúi korábbi életüknek, környezetüknek. Bennük van minden ajtóbecsapás, finom kopogtatás, és hangfalak is. Elnyelik a hangot. Nyelnek, mint a lakások lakói. Néha olyankor is, amikor nem kellene. Havadtoy a becsukott ajtót is saját magára rázárja, konzerválja, időtlenné teszi. Beborítja csipkével, plextollal, majd autóknál használatos festékkel pöttyözi is, mintha stigmát tenne rájuk, itt jártam. Pandóra szelencéjéből semmi se szállhasson ki, de azért mi, látogatók, legyünk nyitottak az ajtókra, akkor is, ha csukva vannak és lássuk meg benne saját, el nem mondott történeteinket is. Talált tárgy a négyzeten. Az ajtó és a csipke is az, mindkettő visszaemelve az enyészetből (hulladék), újrahasznosítva új jelentéshordozóvá alakítva. Az a konzerválás, amit Nemes Attila kurátor mumifikációs eljárásnak nevez figyelhető meg az életmű nagy részén.

A Makláry Galériában Havadtoy különböző korszakainak szitanyomatai mellett az új, kollázs technikával bővített egyedi nyomatok is hangsúlyt kapnak. You are here, 2007, igen itt állunk és nem csak a falakon van mit nézni. Nem csak Disney világa népesíti be a kiállítóteret, a Fiat 500 (Forever) 2016, az életnagyságú kisautó, amely Magyarországon az első luxusautó volt, a Ludwig Múzeumban fehérlik csipkebevonatával, a művész Rómában vásárolta meg a kocsit, utólag derült ki az iratokból, hogy első tulajdonosa 1967-ben Budapesten egy magyar férfi volt. Miután Havadtőy birtokába került, felújította és az autó karosszériáját teljesen befedte csipkével. A Fiat 500-as a szimbóluma az olasz-magyar kapcsolatnak, a magyar embernek az olasz kultúrára való reflektálása a két trikolor szerepeltetésében is megmutatkozik, az autó egyik oldalán a magyar piros fehér zöld, míg a másikon a zöld fehér piros, ami most már utal a néhány éve részben Milánóban élő művész életére is. A Makláry Galériában Fiat 67, 2017 címen láthatjuk kicsinyített az autó kicsinyített makettjét, itt teljesen beborítja a csipke, nem látni ki az ablakon, úgy fest, mint egy selyemhernyó gumó, arany díszítéssel.

Show ez, jutok egyfajta, talán egyoldalú konklúzióra. Világi show. Tárgykultusz. Mítoszok új köntösben. Mítoszteremtés, amerikai módra. Havadtoy ismét elhozta számunkra Walt Disney világát. Amerikát. A szabadságot, a fogyasztás szabadságát. És ez az, ami sokak ízlését zavarhatja. De ott a csipke is (Kesztyű, 2018), az eredet. Vegyük fel ezt a kesztyűt! A szentendrei kiállításon megtudhatjuk, hogy pl. a Kesztyű című alkotás milyen tragikus történetet rejt, és máris más szemmel nézünk a megtekinthető művekre, mert nem csak a könyveknek van meg a maguk sorsa (habent sua fata libelli). Kultúrák találkoznak a kiállítótermekben. Tőlünk kissé idegen, de ne feledkezzünk meg Grimmről, és a Hófehérke meséről sem. A törpékről sem. Itt vannak, velünk élnek. És még nincsenek becsomagolva.

 

 

Kölüs Lajos: A csipke transzcendenciája

Havadtőy Sámuel világhírű festőként és világpolgárként van jelen három galériában, három napon belül nyílt kiállításával. A nyugati kultúra és piac bonyolult működését láthatjuk Havadtőy művészi felemelkedésében és kiteljesedésében. Művészi érték és tehetség összekapcsolódását egy olyan világban, ahol a művészi szabadság és tehetség és védjegy (egyéni stílus) mindenek felett – attribútum. És még nem tettem említést a pénzről, a reklámról, a kapcsolati tőkéről.

Havadtőy Sámuel védjegye lett – mint Hantai Simonnak, a második legdrágábban eladható magyar származású festőnek a hajtogatásos (pliage) technika – a csipkével borított szobor és csipkefestmény (A játszma, 2006, Hommage à Keith Haring: Ludo, 2018). A látogató szembesül a Havadtőy képek és szobrok műfaji problémáival (eredet és másolat, hamisítás és utánzat, festett szobor, a csipke mint hagyaték stb.), és azzal is, hogy a műveknek sajátos kontextusai vannak (európai pointillizmus, amerikai pop-art, minimalizmus, rajzfilmfigurák, pszichológia – felejtés és emlékezés szemszög), továbbá  stílustörténeti (barokk, groteszk, giccs) kérdések is adódnak, amelyeket nem lehet megkerülni.

Havadtőy most Szentendrén alkot, ám számomra elsősorban amerikai művész. Mintha rá is vonatkoznának a több mint száz éve írt sorok: Amerika, mint mindenben, úgy a művészetben is az individuumok országa, egy már a művészetben is látható határozott amerikai zamattal. Az amerikai sikerének titka a koncentrálás arra az egy dologra, mivel foglalkozik és az önbizalom. S ezzel így van ott a művész is. Mindenkinek meg van ott a maga tárgya, iránya, ideaköre, melytől el nem tér, de amelyet minden oldalról kitanulmányozva, igyekszik abban a tökélyt elérni, így nincs is ok, hogy egymás dolgára irigykedjenek, mert az annyira eltérő munkáik egymásra üzleti szempontból sem károsak. (Lyka Károly – Az amerikai művészviszonyról, Művészet, 1910, IX. évf., 5. szám) És hol volt még ekkor Walt Disney?

Havadtőy kétségtelen, hogy Szentendrén született műveivel is az amerikai kultúrát (az amerikai ethoszt és életstílust, a pontosságot, a szorgalmat, a mértékletességet, a józan egyszerűséget, a polgári otthon rendes és szolid kényelmességét, az otthon biztonságát, a munka aszkézisét, a racionális életmódra való törekvést) közvetíti, még akkor is, ha a csipkét, mint eszközt veszi igénybe. Saját sorsa és életműve egyaránt kifejezi, hogy az emberek Amerikában a saját életükért felelősek, vagyis saját sikerükért, de a sikertelenségükért is.

Havadtőy a szépség mint eszmény, mint eredetiség groteszk voltát hangsúlyozza (Fiat 500 (Forever), 2016). A giccs világába merészkedik, megfürdik benne, de arra vigyáz, hogy ne legyen olyan vizes a tolla, hogy ne tudjon felszállni. Felszáll, lebeg. Havadtőynél is a rossz, a gonosz mint esetlen figura jelenik meg, amelynek karaktere olykor összemosódik a jóval, nem lehet eldönteni, hogy most jó vagy rossz a figura. Havadtőy pop art művész is ((Four Seasons sorozatból, 1986), vagyis megkérdőjelezi a határozott értékítélet alkotást jóról és rosszról, szépről és csúnyáról, művésziről és nem-művésziről. A jóságot keresi és mutatja fel a karakterekben (Cím nélkül (Pinocchio), 2012). Cuki, szeleburdi és szerethető figurákat alkot. Hatalom és befolyás (manipuláció) bonyolult útvesztőibe tévedünk a figurák láttán. Ma a világ brutális és pusztító, ez kimarad Havadtőy figuráiból, szitanyomataiból. Talán nem véletlenül.

Felteszem magamban a kérdést, hogy Havadtőy figurái nem unalmasak-e, nem üresek-e? Másképpen mondva, nem közhelyesek-e? A közhely sokszor a giccsel azonos, de nem minden giccsre mondható el, hogy üres, hogy semmitmondó. Havadtőy műveiben jelen van a giccs, az egyszerű érzelmi, gondolati sablon, a közhelyesség, sztereotípiák halmozása, a túlzás. Tudja, hogy milyen ízlés elvárásainak kell megfelelnie. Hogy mégis eredetinek és különösnek látjuk figuráit, festményeit, fényképeit, tárgyait, installációit? A művészi arányok és az alkotások mívessége teszik eredetivé és különössé alkotásait (Hommage à Kertész: Torzítások, 2007). Figurái nem szuperhősök, nagyon is emberiek. Emelkedettséget mutatnak a figurák, eszményiek, korhatár nélküliek. Nincs egy komor szín, fekete-sötét, csak nagyon ritkán (Önarckép, 1985, Karen és Gerard, 1986, szitanyomat). Minden színes, csábító, mint egy színes rajzfilm (Memory of Love, 2018, szőnyeg). Festettek, kifestettek, mintha egy kifestő könyvet lapoznánk, ránk van bízva, milyen színt használunk. Minden figura más és más tulajdonsággal rendelkezik. Nem csak a méretbeli különbségek számítanak, hanem a testalkat, a ruházat, az alkalmazott szín változatossága is.

Miki egér az amerikai kultúra jelképeként majdnem annyira ismert, mint az amerikai zászló. Miként is tudjuk újra és újra megnézni ezeket a figurákat? Sőt rajzfilmeket. Mickey Mouse és Donald Duck. Walt Disney hosszú ideig, 1928 és 1946 között saját hangját kölcsönözte Miki egér figurájának. Havadtőy Sámuel esetében a saját hang a csipke, mint védjegy. Igaz, hogy az ő esetében élete végéig szól ez a védjegy, a saját hangja. Még akkor is, ha tudjuk, Miki egér kezdetben erőszakos volt a nőkkel és az állatokkal, kínozta őket. Havadtőy megszelídítette Miki egeret. Havadtőy otthonosan érzi magát New Yorkban, Londonban, Milánóban, Szentendrén és Budapesten. A világban. Városlakó. Urbánus. És a városhoz hozzátartoznak az üzletek, a kirakatok, a kiállítótermek, a mozik. És az ötvenes évektől a tévék is. Továbbá a külcsín és a kinézet. A forma. Az ikon. Disney figurái ikonok. Havadtőy a városi embert szelídíti. Finoman és nagy toleranciával. Sőt eleganciával. Ezeket nagyon irigylem tőle. Beleszületett ebbe a világba. Nobody sees me the way I do. Senki sem lát engem úgy, ahogy én. Ez az önéletrajzom. – mondja magáról (http://nol.hu/kultura/csipketemeto-es-boldogsagpottyok-1615455). És látjuk a művet: Nobody knows, 2008.

A világ illúzió és kísérteties voltát hangsúlyozza (Love is hell, 2007, John Lennon, 2018), amelyet próbál megfosztani mindenfajta természetes érzéki jelentéstől. Fétist teremt, amely független bármilyen értékítélettől, egyben paradox módon megfosztja a csipkét a transzcendens vágytól, a titoktól, a rejtélytől, miközben szándéka szerint titkolni, elfedni és eltakarni akar (Sam, 1986, Uncle Sam, 2018, Betty Boop, 2016, 2018). Sőt lírai és pedáns, varázslatos víziói a világ értelmezésének igényét kérdőjelezik meg. Hiperbolikus díszek (Roget Caillois), amelyeket a formák és szubsztanciák eszméje hat át (Bronzkor, 1990, A.V. J. Series, 2007, You are here, 2017). Mintha Havadtőynél a műtárgy tiszta technikává és mesterségbeli tudássá, gépies műveletté válna, mintha a művek mögül eltűnne a valódi univerzum, és csak a művek rejtelmessége maradna meg (Geisha, 2007, Regret Nothing, 2016, Mickeys, 2016-2018). Akármilyen paradoxul hangzik is, csak a világgal szembeni közömbösségüket megőrizve tartják meg a képek hatékonyságukat és intenzitásukat (Jean Baudrillard: Gépies sznobizmus, Gondolat-Jel 1993/III-IV.).

Hogy Havadtőynél a csipke egyben egyetemes giccs is, a modern világ metafizikai állapota (Betty, Bunny, Bugs Bunny, Fiat 500, 2018)? Az. Meg halotti lepel. Leplezi igazi mondandóját, fejtse meg a néző, mire gondolt a művész. Ez is részese a művész és művészet szabadságának. A tolerancia. Hogy létezik másik vélemény, másik nézőpont is (Modigliani, 2017). Havadtőy szavai a csipkéről: A képeimen új életet adok neki. S a látványa, ha eljönnek a kiállításaimra, a legmacsóbb férfiakban is megindít valamilyen érzelmeket.” (https://archivum.vasarnap.ujszo.com/vasarnap/201117/a-vasarnap-temaja/a-biztonsag-csipkei).

Havadtőy is vidámságot csempész be életünkbe. Ezt a vidámságot kellene meghonosítani. Hogy ne az legyen a szlogenünk: Hogy sírva (búsulva) vigad a magyar. Balsors, akit régen tép. Tudjuk, de lehet, hogy nem jól tudjuk. Havadtőy munkái erre figyelmeztetik a tárlat látogatóit. A világra. Ahol nem felejtettek el mosolyogni. Könnyek, sírás nélkül. Egy magyar művész három kiállításának fő üzenete ez. Még akkor is, ha Havadtőy maga és a nézők közé a rajzfilmfigurákat, ajtókat, csipkéket helyez. Mindegyik ismerős, csak Havadtőyről, szubjektumáról árulnak el keveset. Szemérmes művész. Álarcot ölt magára. Mintha félne a rossztól, a gonosztól, talán önmagától. A festett szobor is álarc. Mint amikor kifestjük a homlokunkat, az orrunkat, az orcánkat, amíg az egész arcunk álarcszerű nem lesz. Óh, nézd, mögötte mily görcsösen fordul el / A bús, valódi fej, az őszinte tekintet, / Amelyen az a maszk csupán hazug lepel. / (Charles Baudelaire:Az álarcos, ford. Tóth Árpád). Három kiállítás – karneváli, farsangi, érzéki hangulattal, az érzékiség megtapasztalásával, mint bűnbeeséssel.

 


Címke: , , , , ,
2021.03.07 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES
TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében. XX. századi szerzőként a soá, a vasfüggöny, a rendszerváltás ellentmondásainak túlélője, emlékezője… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő