04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Fenyvesi Ottó: Halott vajdaságiakat olvasva
2018.07.26 - tiszatáj

 

SZIVERI JÁNOS*

 

¤

Mindenek fölött

a Begáról fújt a szél,

és szarszag szállt a levegőben.

Olykor vonatfütty.

Ittuk a szirupokat:

édes, édesebb, még édesebb.

Ittuk a Vitacitrolt,

életben kellett maradni.

Cipeltük magunkban a birtokos ragokat.

Más idők jártak akkor:

a paplan alatt a szocializmus horkolt.

Minden bú és bánat ellenére.

A fűthetetlen pályaudvaron

mindenki saját vonatát várta.

 

¤

A Begáról szél fújt.

A kishúgát el akarta

cserélni egy farkaskutyáért.

Nem a gólya hozta.

Tessék szépen felnőni!

A világ még érthető volt,

az a rettenetes világ, amit

önmagunkból összebarkácsolunk.

 

 

¤

A családi sifonérban

a gyümölcsoltó boldogasszony

mantrát mormolt.

Muskátlik virítottak az ablakban,

aznap épp kikeltek a kiscsibék,

J. nem csinálta meg a házi feladatát.

¤

A fény által lesznek a dolgok:

látlak barátom,

a Katolikus Portán, ahogy

beléptél az Ifjúsági Tribün ajtaján.

Jelentőségteljesen szívtad a cigarettát.

Megismételhetetlen egyediség

és esendő mulandóság.

Anno – a bohémség kezdete.

Minden adott volt egy jó kalandra.

Még nem voltunk húsz évesek se.

Akik voltunk: kamaszok, fiatalok,

alig pelyhedzett szakállunk.

Nemrég még a Bonanzát néztük,

templomba jártunk,

áldoztunk és bérmálkoztunk,

olykor moziba mentünk, matinéra,

Jupit ittunk és Koktát,

Winnetou halálakor sírtunk.

És szabad volt hinni másban,

de egyet már biztos tudtunk:

a fény által lesznek a dolgok.

 

¤

Burekot ettünk a Duna utcában,

bózát ittunk a Buleváron,

szabadon gyakorlatoztunk

szövegekkel, képekkel,

érzésekkel, szenvedélyekkel.

Emlékeim ilyenek:

első irodalmi estünk a Tribün képtárában:

Bálint – Csányi – Fenyvesi – Sziveri.

Becker Béla gitározott.

És David Bowie énekelt.

A versek tornacipőben gyakorlatoztak.

A punkok már hangoltak: New York Dolls.

Kanál csörgött a marha hátulsó térdkalácsában.

 

¤

Nyeltük a könnygázt.

Érdek ütközött érdekkel.

Ököl arccal, pisztolygolyó fejjel,

autó emberrel, joghurt szélvédővel.

A világ története bonyolódott,

és folyton elrohant mellettünk.

Nálunk a kézifék mindig behúzva:

antibébi, ideológiai hókuszpók.

A néptánc mozgalom épp elkezdődött,

nem volt abban hiba.

Sejtettük: nincsen élet halál nélkül,

de nem nagyon törődtünk vele.

A semmi előbb vagy utóbb

úgyis megtalálja értelmét.

 

¤

68 decibel.

Az évek csak teltek-múltak.

Versbe töltöttük a pálinkákat.

A serpenyőben hurka sült,

a háttérben valaki hatvannyolcról énekelt.

Angliában anarchia dúlt,

Text Pistols és egyebek,

megjelentek az irokéz frizurák.

Nyakaltad a gyomorerősítő samponokat.

Tükörsima vizeken siklottunk. Mindenekfölött.

Mi tartottuk össze a világmindenség elemeit.

Lassan kicserélődött az összes sejtünk.

Amit kerestünk: mindenekfölött

a végtelen mondat szépsége.

 

¤

Újvidéken volt egy kocsma,

úgy hívták Dominó.

Oda jártunk, inni-enni és

magyarul beszélgetni.

Dominózni nem lehetett.

Nem is nagyon akartunk.

Viszont sakkozni lehetett.

Üldögélt ott, egy meghatározatlan korú

autista gyerek, valódi sakkbajnok,

sorra verte a normálisokat.

Voltak más autisták is,

de ők nem sakkoztak.

Ők is hadilábon álltak a valósággal.

Újvidék utcáin kóvályogtunk,

mint Szókratész és a libafos.

 

¤

Sokaknak jelszava vala

akkor a lázadás és a szabadság.

Mindenki boldog akart lenni.

De az út poklokon át vezetett

a boldogságba: Highway to Hell.

Talpunkat törték a rücskös kövek.

Raszputyin rázta magát egy diszkótáncban.

Már szaporodtak bennünk az emléktöredékek.

Óvni kellett volna tőlük a hasnyálmirigyed.

 

¤

Bírták a fagyot a lánctalpasok:

Goszpity, Lika.

Egy garnizonmozi hátul fényt okádott.

Kemény volt a tészta.

Bakaszag. Éjjel a pokróc alatt,

ölelni lett volna jó az otthoni párnákat.

 

¤

Ezüst nyár:

hétköznapi boldogságok.

A lányok csak úgy meztelenül

besétáltak a verseinkbe:

a szájuk cseresznye,

a kezük selyem,

gondolatuk, mint a bársony.

 

¤

Miközben a pléd alá nyúltál,

lábait maga alá húzta a lány,

– a hangsúly majd ezen legyen –:

a kombinéból pedig kibuggyantak

őzikeszemű mellbimbói.

 

¤

A bőröndben néhány régi

Új Symposion:

a 179-től a 215. számig.

Torok Sándor munkái,

Ion Flora versei, stb.

(Társadalom, művészet, kritika).

Aztán meghalt Tito.

Emlékszámot kellett készíteni:

mindenki megírta a maga Tito-versét,

csak mi nem.

 

¤

Azon az estén, amikor megölték John Lennont,

az Újvidéki Televízióban éppen ügyeletes voltam

(Ny. Tónit helyettesítettem).

Nekem kellett másfél perces anyagot készíteni.

Agyonlőtték, a ház kapujában végzett vele

Chapman, aki a Zabhegyezőt szorongatta.

Akkor és ott véget ért a beat-korszak.

Épphogy hazaértem a katonaságból,

májusban meghalt Tito.

Szexbombák robbantak a Burgban.

Azon a nyáron Kalapátival

autóstoppal bejártuk

Hollandiát, Londont és Párizst.

Egyik július a sok közül:

egyszer majd szeretném rekonstruálni,

a hangok hangjait, a képek képeit,

és az összes díszletet. Semmi füstöt,

csak az illatot, de azt nagyon!

Decemberben kivégezték Lennont.

Azon a decemberi estén még szigorú

komiszárok őrizték álmainkat.

¤

Nyár volt azon a meg nem festett képen:

éppen Bécsbe mentünk,

a Magyar Műhely találkozójára,

hallottuk Határ Győzőt,

láttuk Megyik János pálcika-szobrait.

Zalán futott végig a folyosón?

Aztán meg beesett a vizes medencébe.

Bámultuk Tolvaj Feri

a szekrényben sorakozó cipőit,

ingjeit, nyakkendőit, zakóit.

Két punk Újvidékről:

útnak indult egy-egy szál pólóban,

farmerban, tornacipőben.

Izomból nyomtuk a coolt.

Nyomkodtuk a mantrát.

Lemezek után kutattunk,

az Einstein On The Beach előadás

zenei anyagát kerestük,

egy dupla bakelitet, Philip Glass zenéjét.

(Az előadást Robert Wilson rendezte,

Belgrádban láttuk a Bitefen.)

Bécsben, az Opera környéki aluljáróban

volt egy nagy hanglemezbolt.

Ott leltünk rá a nyár vakmelegében:

Einstein On The Beach,

egy dupla bakelit a szikrázó egészben.

 

¤

Besúgóink elöl általában

a Kafe Bulevár teraszára menekültünk,

ott ücsörögtünk,

köszörültük a torkunkat,

bámultuk a lányokat,

szemünkben elszánt tétovasággal,

körülöttünk épült a kommunizmus,

gép mosta a heti szennyest:

zoknik, harisnyák,

tökalsó, makk-felső,

gatyák, bugyik.

És szentek libegtek a krizantémbokrok levelén.

A Rigómezőn még béke honolt,

se híre, se hamva nem volt

még az olcsó hamburgereknek,

ültünk a Kafe Bulevár teraszán,

tétován söröztünk,

egyikünk apja se nem volt partizán,

nem volt katonatiszt

és párttitkár se,

csak elektroműszerész és kovácsmester,

ránk se hederített a világ.

Tornacipőben a Kafé Bulevár teraszán:

tizenkilencre kértünk lapot.

 

¤

Lennon halála után

írtam egy verset

„Orgia mechanika” címmel,

McLuhant idéztem, a Beatlest

és az orosz rulettet emlegettem,

a történelem marhavagonjait.

A buzgómócsingok rögtön ráharaptak,

egyből lenyilaztak.

 

¤

Újvidék, Telep: Rózsaberek.

Albérlet közel a vakvágányhoz.

A bérlemény nyílászáróit Csöri,

az előző lakó, kékre festette.

A falra felraktuk Csáji Attila festményeit.

Pénz már akkor sem volt.

Fizetésed kevesebb volt, mint

a Forum kiadóház takarítónőinek.

 

¤

Több fény kellene.

Több mélység és magasság.

Valóságnak hittük, amit láttunk.

Szavakat hordtunk kupacba, össze.

Fiatalon minden más volt.

Borzongva indultunk a sötétség felé.

 

¤

Rég nem beszéltünk.

Mindenfélékről el is feledkeztem már,

elfeledtem Újvidéket, a telepi utcák nevét.

A vakvágányokat és a limáni hajnalokat.

Elfeledtek bennünket is.

Elfeledtek mind.

Ahogy mi is elfeledtük az egyszervolt lányokat,

a feledhetetlen pillanatokat,

a telepi kiskocsmákat,

ahol már nem beszél magyarul a pincér,

és nem érti szavunkat senki sem.

Elfeledtük Gyorgye Szudárszkit,

akit Rednek becéztünk.

Dominó volt a legjobb kocsma.

Elfeledtek mind a pincérnők,

És vég nélkül érkeznek a rímek,

mint partra a hullámok.

Mert Isten már csak ilyen:

mindent elfeledünk.

De reggel irány a tenger,

meg minden,

ami a vízben van.

 

¤

Utolsó sétánk Zuglóban,

a Handzsár utcától a kórházig:

Újvilág, Szenttamás, Titel, Csantavér,

Bácska utca. Újvidék sétány és tér.

Számba vettük életterünket, ahol élnünk adatott.

Valahogy csak kibírjuk még,

ezt a ránk mért kis időt.

Valahogy csak.

Zebrán át a Thökölin.

Sugarazás az Uzsoki kórházban.

A madarakról meséltél, hajnali énekükről,

a krizantémbokor levelén libegő szentlélekről.

 

 

¤

Az emlékezettel mindig baj van.

Huszonhét év után Alpárral

a Dombos Festen próbáltuk

rekonstruálni a dolgokat,

a kék kis-polszkit,

osztályrészünket,

a világ legkisebb autóját.

Próbáltuk összeszedni

az emlékezés foszlányait,

rekonstruálni gyomrod fekélyét,

hasnyálmirigyed történetét.

 

¤

1988 januárjában

Szabadkára mentünk

Alpárral, Nellivel és Bélával,

Jancsit meglátogatni a kórházban,

egy kék kis-polszkival.

A világ legkisebb autójával,

nem panaszkodtunk.

A bratanki vidáman tűrte gondjaink súlyát.

(A folyosón balra, harmadik ajtó,

ott halt meg apai nagyapám.)

Hazafelé – a szabadkai diagnózis tudatában –

még nagyobb súly nehezedett a tengelyekre.

Számba vettük életterünket,

ahol élnünk adatott:

Szabadka, Nagyfény, Topolya,

Kishegyes, Szikics, Feketics,

Szenttamás, Szőreg, Temerin.

Valahogy csak, valahogy csak

kibírjuk még ezt a ránk mért kis időt,

tele gyomorfekéllyel és hasnyálmiriggyel.

A világ talán legkisebb autójában

hallgatagon feszengtünk:

Némán rohant alattunk a róna,

menekülőre fogta.

 

 

¤

Sorokat találtam benne aláhúzva:

„… a tudás szükségszerűen elhagy bennünket, hiába jutunk birtokába. Az emlékező tudás érvényre jutása viszont útját állja az elmúlásnak,
az emlékezésben visszatérünk a folytonosság állapotába, az emlékező gondolkodás tevékenysége révén a halandók újat teremtenek avégett, hogy küzdve megmentsék azonosságukat és visszakapják ismételt módon a tudás stabilitását. Az emlékezés túlmutat a megőrzés és a megtartás funkcióin és nem egyszerűsíthető le mnemotechnikai jelek, a múltból felmerült kódok archeológiai rendszerezésével, a tudatba vésett mozzanatok összegyűjtésével. Az átmenet egzisztenciális tapasztalatát hordozza, de olyan módon, hogy elébe megy az eljövendőnek, nyitottá teszi a véges embert a jövő irányában.”.

(Losoncz Alpár)

 

¤

Történik, ami szokott:

zúgnak a gépek, termelődik a homály.

Lehalkítom a mantrát.

Lukácsfalvára már nem megyünk,

nagyapád gyümölcsösébe.

Nem megyünk Muzslára,

Bánátba, a Bega partjára.

Csend honol a tőzsdéken.

Összetörtek szemünkben a képek.

 

¤

Pislog majd a petróleum.

Pusztulnak a szavak, pereg az értelem.

Körülüljük a képzeletbeli asztalt:

leszünk némák és lármásak,

szófogadók és lázadók.

És mind a régiek:

Alpár, Csorba, Mák,

Kalapáti, Ria, Attila,

és Szűgyi.

Tenyerünkbe hajtjuk a fejünket,

és a múltból kilúgozzuk a mát.

Gyerekek, ami kaja a hűtőben van,

azt mind megehetjük!

Holnap lekapcsolják a szervereket.

¤

Zárójelben láttalak legutóbb,

nélküled hajlongtak a fák,

nélküled múlt az idő.

Nélküled dúlt az aszály,

nélküled jött a cunami.

Mit hozhat még a jövő?

Újból csend honol majd a tőzsdén,

a brókerek mind elmennek szörfözni.

Túl vagyunk sok mindenen,

a távolban olykor még felcsillan

a süllyedő Bohémia.

Lehalkítom a mantrát.

A kézifék behúzva,

már nem gurulunk a lejtőn:

torna, torna, csatorna,

halványul bennünk a múlt.

 

¤

A tudat csak előre mutat:

lassítom a mondatok áramlását,

lehalkítom a mantrát.

Lépcsőt ácsolok, festem a

a padlásra vezető lajtorját,

a mennyországba vezetőt.

Mindjárt indulok

Gabiért Csopakra.

 

 

* Sziveri János (1954–1990) költő. Muzslán született. Villanyszerelőnek tanult, majd az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékére iratkozott. A Magyar Szó pancsovai tudósítójaként dolgozott. Az Új Symposion főszerkesztője volt 1980-tól 1983-ig, amikor politikai okok miatt leváltják, és az általa vezetett szerkesztőséget felszámolják. A szabadkai színházban dramaturgként dolgozott, majd Budapestre költözött, ahol 36 éves korában hunyt el.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2017/11. számában)


Címke: , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő