02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„A kérdés provokálja a válaszadást”
2018.06.22 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS KÁLNAY ADÉLLAL

Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Kálnay Adél Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) című kötete, melynek bemutatójára június 11-én került sor a Somogyi Könyvtárban. Az íróval a közönségtalálkozó után beszélgettünk új könyvéről.

Mesélne kicsit arról, mi indította el az írói pályáján?

– Számomra már gyerekként meghatározó volt, hogy olvassak, történeteket halljak, mielőtt ténylegesen olvasni tudtam volna. Szerencsés voltam, a nagymamám szinte minden este mesélt nekem. Igaz, a meséire már nem emlékszem, de a hangulatára igen. Ropogott a tűz a kályhában, nyilván ez télen volt, a fények villóztak a falon, és a nagymamám a sötétben elkezdte: egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kerekerdő. Ennél többre nem emlékszem, de mégis úgy éltem meg, ennek mindig így kell lenni, ez a napok, sőt, az élet rendje: reggelizünk, ebédelünk, vacsorázunk, játszunk és este mese van.

Amikor életem első könyvét megkaptam, ez volt az a bizonyos Rút kiskacsa, amiről meséltem a gyerekeknek, akkor egyszerűen nem akartam elhinni, hogy lehet teremteni. Anyukámtól mindig visszakérdeztem, ez oda mind le van írva? Nagyon elvarázsolt, így azt mondtam, én is ilyet akarok csinálni. Vezérfonalként élt bennem. Később, már ötödikes koromtól verseket írtam, történeteket találtam ki. Ez azért volt, mert az egyik barátnőm rengeteg ponyvaregényt olvasott, viszont nekem nem lehetett. Gondoltam, majd kitalálok én egyet. Akkor kerültem bajba, amikor kölcsön akarta kérni, mondtam neki, hogy azt már odaadtuk valakinek.

 

 

Gimnáziumban rengeteg verset írtam. Akkoriban még nem voltak tehetségkutatók, kurzusok vagy lehetőségek a szöveg elküldésére. Ózdon? Azt sem tudtam, hova küldhetném el a verseket. A tanáraimnak és osztálytársaimnak megmutattam, de valahogy mégis azt éreztem, nem az igazi, sokkal természetesebben kellene csinálni. Komoly kritikával éltem, és teljesen jogosan, hiszen megvannak azok a versek, és borzalmasak. Két dolgot lehet belőlük leszűrni. Egyrészről, minimum a világot akartam megváltani, hatalmas érzelmek kavarogtak bennem, másrészről pedig rengeteg volt a túlírtság. Az érettségivel nagyjából egy időben abbahagytam az írást nagyjából 10 évre. Akkor történt velem az élet, megszülettek a gyerekeim, elváltam, egyedül neveltem a 3 fiamat. Nagyon nehéz időszak volt. Hogy túléljem, túl legyek rajta, elkezdtem naplót írni. Végül is ezek lettek az első írásaim. Nem a gyerekkönyvekről beszélek, hanem a felnőtteknek szóló műveim témái.

Aztán, amikor megnyílt valami, megnyílt egy csap, akkor már jöttek, folytak ki a tollamon a mondatok.

Gondoltam, a gyerekeknek is írnék, hiszen van három gyermekem, tanítok, rengeteg gyerekkel vagyok körbevéve. Ekkor jött az első könyv, egész pontosan 1990-ben a Zsuzsi.

A Tündérhajszál már megjelent korábban, 2007-ben az Alexandra gondozásában. Mennyiben más az idei, új kiadás? Mivel bővült a kötet, illetve mire utal a korábbi kiadásból még hiányzó Foglalkozz velem! alcím?

– Sokkal tartalmasabb és több, mint a korábban megjelent vékony könyvecske. A pindurokról szóló történetek, illetve még néhány mese nem jelent meg a 2007-es kiadásban. Kibővült még a mindegyik mese után lévő kis – nem szeretem azt a szót használni, hogy feladatlap, de jobb híján többször mégis így nevezem – olvasónaplóval. Régóta az olvasónaplók ideje van a gyerekeknél, bár némileg másként működnek, hiszen külön lehet megvásárolni őket a kötelező olvasmányokhoz, viszont ugyanúgy vezetik a gyereket a feldolgozásban. Ezek a feladatok is ilyenek, közvetlenül a mesék után helyeztük el őket. Azért gondoltuk így, hogy szinte azonnal követelje meg a kis mese a visszacsatolást és figyelemráirányítást.

Már a kötet vastagságán látszik a mennyiségi bővülés. A korábban meglévő meséket is átdolgoztam, próbáltam közelebb hozni őket napjainkhoz. Igyekeztem időtlenné is tenni a szövegeket; például azt tudjuk, hogy nyáron vagy télen játszódik, de arra, melyik évben, nem lehet rájönni.

 

 

Minden mese címe egy-egy kérdés lett, amelyre a történetek igyekeznek választ adni. Milyen jelentősége van ennek a címadásnak? Esetleg valamilyen pedagógiai módszer áll a döntés mögött?

– Amikor elkezdetem írni a meséket, nem volt teljesen tudatos. Talán abból indultam ki, hogy Peti akkor volt nagyjából 5 éves, ez pedig a kérdezés időszaka: mindig mindent tudni akart. Utána úgy gondoltam, miért is ne? A kérdés provokálja a válaszadást. A kötetbemutatón is kiderült, a feltett kérdésre adnak valamilyen választ a gyerekek, használják a fantáziájukat, például: kik a pindurok, hol van a zene. Mielőtt elkezdi olvasni a mesét (nem minden gyerek, mert nem mindenkit kényszerít), akkor a kérdésnek hála, gondol róla valamit. Izgalmas volt számomra, hogy az olvasókban van egy előkép a címről. Aztán persze kiderül, mennyiben lett olyan vagy teljesen más.

Ez izgalomban tartja őket, sőt, esetenként akár társszerzőnek is érezhetik magukat.

Ennek hatására rájöttem, jé, tényleg ez a cél, hogy a gyerek már rögtön a kérdés által megszólítva érezze magát és mondjon vagy gondoljon a hatására valamit.

A mesék után kisebb feladatok és kérdések állnak, amelyek a történetekhez kapcsolódnak. Megtalálhatjuk köztük a szövegre, szövegértésre fókuszálóakat, de a véleményalkotásra, mesélésre és rajzolásra is hangsúlyt fektetnek a kötet foglalkoztató részei. Mi alapján lettek összeállítva? Mesélne ezekről a feladattípusokról részletesebben?

– Mivel egész életemben tanítottam, számtalan feladattal és feladattípussal találkoztam. Voltak, amelyek tanítóként egyáltalán nem tetszettek. Nem szerettem őket, mert ismerve a gyerekeket, nem érte el a célját, vagy legalábbis nem mindig láttam azt, milyen célból vannak ott azok a feladattípusok. A Tündérhajszál esetén számomra főleg a visszacsatolás volt fontos. Megértette a mesék üzenetét? Sikerült átadni, amit mondani akartam például a tündérek vagy a margaréta által?

Célom volt rávezetni a gyerekeket az önmagukról való gondolkodásra. Például van egy rész: Te voltál már beteg? Meséld el, mit éreztél akkor!. Itt láthatóan nincs jelölése annak, mit írhatna ide. Pontosan azért, mert én ezt egy együttolvasós könyvnek is gondolom anyával, apával vagy bárkivel. Nyilván nem biztos, hogy mindenki végig fogja csinálni, de elképzelhető, végiggondolja, milyen rossz volt, amikor megbetegedett. Szeretném őt a maga kis életében, a rövid múltjában is kalandoztatni kicsit, egyfajta önismeretre rávezetni.

 

 

Vannak olyan feladatok, amelyek nyelvi játékok, rejtvények vagy olyanok, ahol ki kell egészíteni szavakat, mondatokat. Akad olyan is, ami után kutatniuk kell, mondjuk kinek a versében szerepel az idézet vagy mit jelentenek a közmondások. Ilyen például a kutyául érzi magát, a kutyába se veszik vagy a kutyavilág lesz itt. Ezek a közmondások egy feladathoz tartoznak, és logikusan annál szerepelnek, ahol az adott mesében szó van róla, jelen esetben a kutyus életéről szóló történet után.

Fontosnak tartottam belecsempészni a nyelvtani, helyesírási feladatokat, amelyek a szavak kiegészítése vagy javítása köré épülnek. Van arra is példa, hogy azonos szótagszámú szavakat kell megkeresni a történetben. Fontos az észrevehetetlenségük, hiszen a gyerekek általában nem igazán kedvelik a nyelvtan órát. Szerencsésebbnek tartom, ha a foglalkoztatóba van becsempészve egy-egy nem túl nehéz feladat, ami miatt újból át kell böngésznie a szöveget.

Vannak rajzolási lehetőségek is, amiket a gyerekek nagyon kedvelni szoktak, szerintem ezek is nekik valók, valószínűleg szeretni fogják. Az lesz érdekes, a valóságban milyen visszacsatolás érkezik majd a részükről. Nyilván csak akkor tudhatjuk, ha mondjuk egy tanító néni vagy egy osztály megveszi a könyveket és feldolgozzák. Akkor lesz információnk, hogy tényleg bejött, mert a gyerekek ügyesen megcsinálták, élvezték.

A kötet nem tartalmazza a megoldókulcsot, így a gyerekek nem tudják ellenőrizni a válaszaikat. Véleményem szerint ez azt sugallja, hogy a Tündérhajszál a szülő és a gyermek közös meseolvasását és mesefeldolgozását szeretné megteremteni. Mennyiben feltétele és célja a könyvnek az együttolvasás?

– Mindenképpen célom. A feltétel? Végül is, elképzelhető, hogy valaki megveszi a könyvet és csak a meséket olvassa el. 1-2 feladatot megcsinál, de utána már nem. Ez persze benne van a pakliban, de a cél mindenképpen az együttolvasás lenne. Jártam baba-mama klubokba meséket felolvasni vagy beszélgetni. Rengeteg olyan fiatal anyuka és apuka van, akik a gyerek mentális egészségét is fontosnak tartják: esténként mesét olvasnak nekik és nemcsak odaadják vagy benyomják valamelyik csatornát. Én ezeket a tudatos szülőket akarom, akartam megcélozni és nagyon remélem, meg is lehet őket. Talán a fülszöveg is tartalmazza, hogy együttolvasós-beszélgetős könyvet tartasz a kezedben.

 

 

Miközben olvastam a kötetet feltűnt, hogy az egymást követő történetek önmagukban is megállják a helyüket saját konklúziójukkal és tanításaikkal. Viszont úgy gondolom, együtt mégis egy nagyobb történetet alkotnak. Ilyenek például a pindurokról szóló mesék, ahol szépen kirajzolódik egy központi probléma. Mennyiben szerveződnek ciklusok szerint a szövegek? Vagy esetleg a nagyobb történetek aprózódtak fel kisebb epizódokra, hogy önálló mesékként is megállják a helyüket?

– Nagyon jól rátapintott a könyvnek, nem azt mondom, hogy a hibájára, de van egy ilyen jellegű egyenetlenség benne, egy megszakadt ritmus. Például a Kismóki-történet (Kismóki a mesékben szereplő kutya – a szerk.) is több részből áll, a pindurokra pedig még inkább jellemző. Azt hiszem, az ő történetükkel még fogok foglalkozni.

Az ember előre nem mindig tudja, mennyi minden van az adott történetben. Én sem tudtam előre felmérni. A Kismókinál szembesültem először ezzel a kérdéssel. Észrevettem, ez a kutyuska nem akar eltűnni, még szerepelni akar, de éreztem, le kellene kerekítenem önálló történetté. Például, hogy Fanni (a Tündérhajszál főszereplője – a szerk.) és Kismóki mit beszél az anyjával, ha nem olvasta a gyerek, akkor nyilván felmerül benne a kérdés, de ki a fene az a Kismóki? Aztán viszont az első mondatból kiderül, nem egy bagolyról vagy egy mókusról, hanem egy kutyusról van szó. Ebből a szempontból nem hagytam magára az olvasót. Mondjuk, a lovardánál is van többrészes elbeszélés. Például ilyen, amikor a kis boci megszületik vagy a lovakkal való beszélgetés.

Azt látom, hogy van egyfajta folytonosság a mesék között, de önállóan is megállják a helyüket. A két felnőtteknek szóló regényem is ilyen, ún. novellaciklus. Noha mindegyik novellában megjelennek ugyanazok a szereplők, és a történetek másként folytatódnak a különböző karakterek szemszögéből, de mégis egységet alkotnak, holott önállóan is megállnák a helyüket. A Tündérhajszálban is valami hasonlót próbáltam végigvezetni.

Borbíró Aletta

 

Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)

Tiszatáj Könyvek

Szeged, 2018

2450 Ft, 216 oldal

Megrendelhető a kiadó címén: tiszataj@tiszataj.hu

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2021.03.07 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES
TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében. XX. századi szerzőként a soá, a vasfüggöny, a rendszerváltás ellentmondásainak túlélője, emlékezője… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő