02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„…nem is vagyok próféta”
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL

Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán Klajkó Dániel beszélgetett a szerzővel

Kemény István első kötete a nyolcvanas években jelent meg az ELTE gondozásában, és ahogyan az interjúiból kiderül, szeretettel gondol vissza azokra az időkre, tudhattuk meg Klajkó Dánieltől. Ezzel kapcsolatban Klajkó arra volt kíváncsi, mit jelent és jelentett Kemény számára a bölcsészkar, a bölcsészet. Válaszában a költő először a mai viszonyra reflektált, ti. kevesen jelentkeznek a bölcsész szakokra. Ellenben az ő idejében ezek a képzések menőnek számítottak, és ahhoz képest hányan jelentkeztek, kevesen kerültek be. Meglátása szerint, aki tanulni akart, olyan oktatókat hallgathatott, akik felkészültek voltak az akkor trendinek számító tudományos irányzatokból (a kommunista rendszer ellenére is). Úgy érezte, a bölcsész oktatás hatására nagyjából a világgal is képbe kerültek.

 

Kiderült, a 2010-ben megjelent, Bartis Attilával közös esszékötet egyik állítása szerint bizonyos fogalmak, mint például a kommunizmus, mára elveszítették jelentéshordozó erejüket. Klajkó kérdése arra irányult, továbbadhatóak-e ezek a fogalmak, és ha igen, az író feladatai közé tartozik-e ez az átadás? Kemény szerint a kötet megjelenése idején úgy tűnt, nem lehet mit kezdeni a kommunista ideológiával, hiszen a rendszerváltás és 2010 közt nagy változás ment végbe. ’10 óta pedig ismét rengeteg átalakulás zajlott le világpolitikai szinten is, ami miatt úgy érzi, mintha visszatért volna az az idő, amelyben felnőtt. Mint mondta, nem a jó értelemben vett szabadság valósult meg, hanem egy demagógabb rendszer. Klajkó kifejtette, mind a Nílus, mind a Lúdbőr szövegeit foglalkoztatja a 20. századi trauma, a történelem és a politika kérdésköre, és az irodalmat sem lehet ezekről leválasztani. Kemény egyetértett, ugyanakkor hozzátette, napjainkban a jelenben való lét dominál – a múlt és a jövő homályosnak tűnik.

A történelmi tudás, a történelmi tudat hiánya jellemzi társadalmunkat.

Kemény esszéiben jellemző a negatív hangvétel, jóllehet megjelenik bennük a jövőbe vetett tekintet is. A modernista ember jövőbe vetett tekintetéről például többször is szót ejtenek a szövegek, hívta fel rá a figyelmet Klajkó, majd megkérdezte: mennyire esnek egybe ezek a tekintetek? Kemény, saját bevallása szerint, fél életében arról gondolkozott, mennyi ideje van még hátra az emberiségnek – ehhez képest kifejezetten derűlátóak a szövegei. A politikát, a technológiát, a technológiai szingularitást, vagy a mesterséges intelligenciát érintő kérdésekhez ugyanakkor hozzátartozik egy 20, 30, 40 éves borúlátó jóslat. Az ilyesmikkel szemben ő igyekszik derűsebb dolgokat is beleépíteni a műveibe. „Hál’ istennek nem is vagyok próféta”, mondta.

 

 

Klajkó rákérdezett a Lúdbőr Ötven+1 irodalmi pillér elnevezésű fejezetére is, amely ötven kiemelkedő irodalmi alkotásról szóló kisesszét tartalmaz. Kemény elmesélte, ennek a résznek a mintáját William H. Gass esszéi adták, maga az ötlet pedig a lánya egyik barátjától származott. Feleségével első nekirugaszkodásra 300 világirodalmi mű címét írták fel, és ha nem nem lett volna határidő, valószínűleg 6-800 könyv is rákerül a listára. A szelekció végül aztán az iskolásság felé tolta el az esszék összetételét: Homérosztól kezdve a klasszikusokon át Esterházy Péterig sok híres alkotás szerepel az esszék témája között, Kemény ugyanakkor az „üssünk a saját rendszeren” válogatási elv szerint is emelt be kevésbé ismert műveket. Az esszék közül kettőt fel is olvasott a közönségének. Míg az egyik az Iliászra és az Odüsszeiára fókuszált, addig a másik Venyegyikt Jerofejev Moszkva – Petuski című regényét dolgozta fel.

Klajkó a szerző egy korábbi, a Csokonai Gimnáziumban tartott beszélgetését is szóba hozta, abban ugyanis Kemény Csokonai menőségét hirdette. Klajkó Kemény kánonról való elképzeléseit pedzegető kérdésére a szerző elárulta, a kánon kifejezést szándékosan nem írta le egyik kötetében sem, hatásmechanizmusát mégis érintette. Mint mondta, érdekli a kánon alakulása, ahogy az valakik között eldől. Csokonai és Berzsenyi kapcsán is gondolkozott a kérdésről, hiszen az akkori kánonformálók számára egyikük sem felelt meg a kánon kívánalmainak, az utókor mégis beemelte őket. Kemény valószínűnek tartja, hogy a korabeli Európának az öt legjobb költőjéből kettő magyar volt, ám mivel az akkori kánonformálók még csak ott tartottak, miért nincs magyar nyelv, így ezeket a szerzőket észre sem vehették.

 

 

Klajkó arról is beszélt, hogy a politika, a történelem és az irodalom elválaszthatatlannak mutatkozik Kemény szövegeiben. Kemény hangsúlyozta, nem akarja direkt elválasztani ezeket a területeket egymástól. A történelem nagyon fontos számára, így a kisesszékben az egyenlőség kérdéshez beillesztette a kommunista kiáltványt. Érdekelte, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség fogalmai hogyan éltek tovább Európában. Meglátása szerint a második világháború után nyugaté lett a szabadság, keleté pedig az egyenlőség. A kelet, vezette tovább Kemény, vagyis

a Szovjetunió összeomlásával az egyenlőség helyét a szabadság vette át. Ma az akkor megszerzett szabadság van eltűnőben.

Kemény egy korábban Adyról írt esszéjében arról beszélt, hogy az irodalomból lassan kiveszik az a „lúdbőrös” érzés, amit többek között a pátosz keltett. Klajkó arra volt kíváncsi, ehhez az állításához képest lát-e a szerző elmozdulást azóta. Kemény elmondta, a nyolcvanas években az irónia jellemezte az irodalmat, de a következő évtizedre unalmassá vált ez a beszédmód. Zavarta, hogy nem lehetett idézőjel nélkül olvasni. Utána bekövetkezett egy változás, amely a komoly témák, a tragédia kerülésében állt. Adynál a komolyság, tragikum és erő dominált. Kemény meglátása szerint manapság az irodalomban tiltva van annak a kimondása, ha egy vers nagy vers.

 

 

A Nílus c. kötetet két folyóról írott vers keretezi: a folyók egyike a címadó Nílus, a másik a Duna. Utóbbiról szólót a költő fel is olvasta, Klajkó pedig kapott az alkalmon és elemzésbe fogott: pesszimizmus, irónia és boldogság vegyül ebben a versben. Kemény egyik esszében kifejtett gondolatát is ide szervezte: a költőnek feladata, hogy egyszerre szemlélje kívülről és belülről is a társadalmat. A szerző megerősítette Klajkó olvasatát, és bevallotta, eddig bele sem gondolt ebbe a vers kapcsán. Ebből a szempontból tehát ez az értelmezés szép példája lehet a versek és esszék egymástól való kölcsönzésének.

Klajkó ezt követően néhány mű képversszerűségére hívta fel a figyelmet. Kérdése arra irányult, mennyire voltak tudatosak ezek a szerkesztések. Kemény elárulta, a Nílus írásakor először fel sem tűnt neki, hogy a szöveg maga is próbálja lekövetni a folyó deltatorkolatát. A Leglassúbb Teve tánca is hasonlóan képversként működik, hiszen vizuálisan a karavánokat idézi meg, és A legalsó sor című egysoros vers is annak tekinthető az oldal alján való elhelyezése miatt. Utóbbi így szól:

„Kukák a pokol kapuja mellett.”

A beszélgetés zárásában Kemény Petri Györgyhöz való viszonya került elő, Kemény ugyanis egy interjújában azt mondta, talán jobb lett volna nélküle. Klajkó kérdése éppen ezért arra vonatkozott, miért gondolja így. Kemény a körülményeket felvázolva elmesélte, egy Petri-évfordulóra írt verse kapcsán merült fel ez a kijelentése. Ebben a versében úgy próbált tisztelettel közeledni Petrihez, hogy közben be tudja mutatni a költő folyamatos negativitásának tiszteletlen voltát is. Petri nagy költő volt, fűzte hozzá, de végtelen keserűséget sugallnak szövegei, innen ez a kettősség.

Borbíró Aletta

 

   

Fotó: Erlauer Balázs

 

Kemény István: Lúdbőr

Magvető Kiadó

Budapest, 2017

228 oldal, 3299 Ft

 

 

 

 

 

Kemény István: Nílus 

Magvető Kiadó

Budapest, 2018

88 oldal, 2699 Ft

 

 

 


Címke: , , , , , , , , ,
2021.03.07 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES
TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében. XX. századi szerzőként a soá, a vasfüggöny, a rendszerváltás ellentmondásainak túlélője, emlékezője… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő