KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL

Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző.

A cím kapcsán már a beszélgetés elején felmerült az életmű darabjaiban folytonos fókuszpozíciót elfoglaló tér, ami ezúttal Budapest, Isztambul, Szentpétervár, Kolozsvár és elsősorban a Káli-medence. A cím gyakorlatilag metacím, a regény főszereplője, a művelt színészfigura, Csáky Alex, mint énelbeszélő az adott régióban forgatja épp Káli holtak című zombisorozatát, melyben a térség falvainak lakossága, amely török hódoltság alatt elhunyt, feltámad. A szerző hangsúlyozta ennek metaforikus jellegét. A Káli-medence a 16. században, majd később a II. világháború alatt sokszor pusztult, majd feltámadott. A szövegben szereplő élőholtak tehát ennek a terének a lelkét, élőholt-lelkiismeretét szimbolizálják.

A szerző a térválasztás indoklását azzal a felvetéssel kezdte, hogy alig vannak Balaton-regényeink, különösen az új-próza berkein belül. Míg az adott térség a médiában szinte folyamatos szerepet kap, addig az irodalmi reflexió gyakorlatilag teljesen hiányzik. Jancsó Miklós, Sára Sándor filmrendezők és Somogyi Győző grafikus nevét emelte ki mint a magyar kulturális élet azon képviselőit, akik a 60-as évek végén gyakorlatilag újra felfedezték a Káli-medencét és elkezdték megmenteni az itt pusztulásnak indult parasztházakat. Ezek az elhagyott romok, mint az életműben oly gyakran, itt is szerepet kaptak. Somogyi Győző rajzolta a könyv belső borítóján található Káli-medence térképet, melynek párja a kötet hátuljában szerepel, itt Kolozsvár bukkan fel. A szerző elmondta, hogy ez egy lényeges kötetszervezői elv volt, hiszen a szöveg magvát adja ez a két térdarab, ráadásul a teljes narratíva Kolozsvárra fut ki.

Nem kevésbé lényeges paratextus a mottók után szereplő némiképpen ironikus „használati utasítás”:

Bármilyen hasonlóság a kortárs magyar kultúra alakjaihoz és eseményeihez csupán véletlen. Egészen más a helyzet a tájjal.

A szerző ezzel kapcsolatban elmondta, hogy rendkívül fontos volt számára a tér megragadása annak teljes realitásában. A régió felfedezésében Lanczkor Gábor költő volt a segítségére, akit a regény apropóján rendszeresen látogatott, majd útmutatásai alapján fedezte fel a térséget. Hangsúlyozta, hogy a Káli-medence ábrázolásába nem kerültek be fiktív helyszínek, nem kívánta összegyúrni a szövegben megnevezett falvakat más helységekkel, a valós helyszín teljes leképezése volt a cél. Ellenben Budapesttel, mellyel már szándékában állt játszani, így kerültek új szórakozóhelyek a Gozsdu udvarba és így alakult meg a Füst Milán Színház is.

A már idézett „használati utasítás” első fele a színházregény műfaji anomáliáihoz kötődik. Ennek kapcsán kiemelte a szerző, hogy bár fontosnak érezte az általa ismert színházi tér realista leképezését, mégsem egy ehhez fűződő kulcsregény megalkotása volt a cél, tehát nem szerepelt a tervei között, hogy valós karaktereket írjon meg, azonban az intenzív viszonya a színház világával ezt óhatatlanul is implikálta.

Lengyel Zoltán kiemelte, hogy Csáky Alex figurájában egy koherens módon működtetett énelbeszélő érvényesül. Félig belső monológra, itt-ott megíratlan naplóra emlékeztető nyelvhasználatban működteti a szöveget. Hangsúlyozta, hogy bár nem akarja a karaktert analógiába hozni az író valós személyével, mégis az a meglátása, hogy a főszereplő problémafelvetései hasonlók azokhoz, melyeket maga Térey helyez fókuszpozícióba esszéiben. Így került elő Trianon, a Holokauszt unortodox művészi értelmezése és a Saul fiához fűzött sajátos kritikai attitűd.

Trianon egészen különleges módon kerül a szövegbe. A regényben szereplő Füst Milán Színtársulat egy Hamlet-rendezésen dolgozik, amely Kolozsvár 1918 és 1920 közötti állapotát rögzíti, tehát Trianont parafrazeál. A szövegbe a teljes Hamlet bekerül, pusztán Kolozsvár, mint kulissza tér el az eredeti darabtól. A szerző elmondta, hogy a regény egyik legnagyobb kihívása volt ennek a fiktív drámának szövegbe épített megrendezése, mely tulajdonképpen a nagy angolszász bölcseleti tragédiát a nagy magyar tragédiával ötvözi. Arra is kitért, hogy amennyiben ez a fiktív darab a megfelelő rendező kezébe kerülne, megvalósítását egyáltalán nem tartaná abszurd ötletnek.

Lengyel Zoltán kitért az író életművéhez képest szokatlannak látszó műfaji váltásra. Térey elmondta, hogy nem valamiféle előzetes koncepció alapozta ezt meg, a műfaj nem egy meghatározó aspektus számára, csupán maga az anyag vívta ki magának a nagyprózai jelleget.

A színházregény kapcsán, mint esetleges hatás merült fel Spiró György Ikszek című munkája, majd többek között Thomas Bernhard és Márton László szintén a színház világához kapcsolható művei. Bár a rá gyakorolt hatásukat nem vitatta a szerző, befolyásolónak mégsem érezte őket, a saját színházregényét akarta megírni. A színház világát olyan közegként értelmezi, amit meg kell írni, hiszen önmagában regénybe illő, hatalmas és látványos bukásokkal, sikerekkel, a magánéletről leválaszthatatlan munkaközeggel.

Lengyel Zoltán itt kitért Térey eddig megjelent drámáira, melyeket sokszor nehezen színrevihetőnek bélyegez a szakma a terjedelmük, és például a Kazamaták esetén a szereplők mennyisége miatt. Ennek kapcsán vetődött fel Térey kritikai meglátása, miszerint érez valamiféle egyszerűsödést a színjátszás terén, melyet problematikusnak gondol. Ezek következtében jelentkezni vél egyfajta sekélyesedést, minőségbeli romlást, hiszen mindig ugyanazokat a drámákat viszik színre, megvágva, egyszerűsítve, kockázatot nem vállalva. Megjegyezte, hogy bízik valami pozitív változásban a következő évadra nézve változatosság, újítás és bátorság terén.

Varga Réka

Fotó: Höffler Norbert

Térey János: Káli holtak

Jelenkor Kiadó

Pécs, 2018

534 oldal, 3999 Ft