02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Nem lesz semmi baj
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA

Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba – a várt kötetek. Bemutatójukon mi is ott voltunk.

Szilasi László elsőként a Szív-tárcák gyakori gyűjteménybe rendezését üdvözölte, forgatta az új kötetet, pár fejezetcímet is felolvasott, tárcák, elbeszélések ezek, mondta. Tárcanovellák, helyesbített Darvasi, és dicsérte ő is az Ernőt: mozgalmas figura, de egyszer úgyis meg fog állni. Aztán a kötetcímet vették elő, ki az a Rienzi Mariska? Színésznő, akinek Adyval volt szerelmi viszonya, és démon, aki elől menekült a költő, mert az jóval többet tudott nála inni, erősebb is volt, szifiliszes. Tőle kapta el Ady a vérbajt. Szív Ernőnél az ő – Rienzi Mária – szemszöge érvényesül. Alternatív arcképek bemutatása volt a cél, mondta Darvasi.

Balassi, aki megerőszakolt egy asszonyt a hegyi úton, nem hős, ott is az asszony a történet mesélője; Csontváry, mikor a Tisza elöntötte Szeged városát, leutazott menteni a károsultakat, az egyik fejezetben erről is lehet olvasni az új Szív-kötetben. Csak rá kell nézni a Csontváry festményekre, „mutatta” Darvasi, a vizet olyan természeti elemként ábrázolja, nem lehet megzabolázni.

 

 

Valahogy Szilasi borítója lett a téma – semmi meglepő, baráti versengéssel próbálják bemutatni egymás kötetét, gondolhatta a közönség – CT- vagy röntgenkép az ábra?, tanácstalanodott el Darvasi. A helyes válasz: az MR vizsgálat képe. – Regény? – Regény. Ebben egyetértettek. Azzal kapcsolatban viszont, hogy fikciósnak számít-e, már megoszlott a vélemény, illetve: máshonnan közelítettek. Darvasi szerint hiába, hogy a szerző a saját kétséges létállapotáról beszél, mégiscsak fikciós, ahogy egészében megírta a sztorit. Sajátos a szemszög. Szilasi az elejéről indított: 2015-ben egy egyetemi órán elkezdtem helytelenül viselkedni. A későbbi vizsgálatok kimutatták, Oligodendroglioma. Amikor írni kezdett a kezeléséről, a folyamat precíz leírását tűzte ki célul, ne legyen benne kitaláció. Emellett persze fontos, folytatta, mivel a valóság elrendeződése nem esik egybe a nyelv elrendeződésével, úgy kellett a valóságon módosítania, hogy az hatást, katarzist váltson ki – a nyelv rendjén legyen valóság.

Darvasi azt is megkérdezte, a klasszikus fikciók (Szentek hárfája, A harmadik híd, Amíg másokkal voltunk) után milyen volt a személyességgel való munka? Anyaggyűjtésre ugyanúgy volt szükség, válaszolta Szilasi, két nap viszont teljesen kimaradt, tanúkat kellett faggatnia, mi történt; a többire emlékezett. Elvesztett két nap, ez felháborította a regény elbeszélőjét, hívta fel rá a figyelmet Darvasi, indokolatlan csapásnak érezte, érezted. Valóban, reagált Szilasi, vissza akarta perelni ezeket a napokat. Később rájött, képes támpontokat gyűjteni másoktól, visszaszerezheti, ami elveszett.

 

 

Darvasi felolvasását (Öljük meg a másikat) követően Szilasi mesélt: Nádas Péter, amikor Mészöly tömörségét próbálta követni, észrevette, hiába törekszik a vágyott tömörségre, látszik a luk, ahonnan kivett. Majd jött a példa átültetése Darvasira, a kérdés: hizlalsz vagy csökkentesz? Darvasi elárulta, flekkben gondolkodik, a tárcák élethelye az újság, és ezeket, mint közlésre szánt anyagokat gyorsan megírja. A könyv más, ott van idő az alakításra, az önszerkesztés során 5-6 variáció is elkészül egy műből. Egyébként, terelte a szót Darvasi a szerkesztésre, Szilasit jó szerkeszteni, egymást respektáló munkafolyamat, ami kettejük között folyik.

Szilasi László: Luther kutyái, 7. fejezet (Műtét: alatta), felolvasás következett. Szilasi a felolvasott jelenthez hozzáfűzte, Karinthy ébren volt az operációja alatt, ld. Utazás a koponyám körül, én viszont nem, és elárulta, kíváncsi volt, mi történt a műtéte alatt, mert ő csak az altatás fokozataira emlékszik meg arra, ahogy betolják: „Odabent sima lett a világ. Béke volt bent és szeretet. Meg akarnak menteni, mindenki körülöttem mesterkedik. Értenek hozzá, nem lesz semmi baj. Megszűntek a problémáim, megszűnt minden édes gond, ami néha az életem. Ránevettem, gondoltam, én is megadom a módját. Remek ez a Xanax, most már értem a kultuszt, tényleg nagyon finom.”

Rögtön utána Darvasi jött a felolvasásban. Erős volt a licit, mutatni kellett valamit: tárcát. A tárcáról sokan csak azt gondolják, jegyezte meg Darvasi, az az írói műfaj, ami alatt kihűl a kávé, holott:

a tárcának rövidségében is az a feladata, hogy találjon egy lyukat, megnyissa, akár a pokol, akár a menny felé.

A beszélgetés során az írás taníthatósága is szóba került. Ekkor elhangzott, hogy jövő félévtől kreatív írás BA specializáció is lesz az egyetemen – tanítani az írást, ez is milyen hülyén hangzik –, és bár Darvasi ismertette már egy-egy írótáborban, hogyan lehet hat oldalból kettőt csinálni, a húzást mint technikai eljárást, de azt szerinte képtelenség átadni, hogy írjon valaki jó mondatot. Darvasi hozzátette, hiába szerkeszt, maga is szerkesztésre szorul, a hibának ugyanis az a természete, hogy nem mutatja meg magát egyből.

 

 

Egy újabb szett felolvasást követően végül Darvasi értekezett hosszabban a Luther kutyáiról. Mint elmondta, úgy látja, mintha a halálos betegség egy olyan szándékot hívott volna elő az íróban, amely arra késztette, hogy számot vessen az életével: nem kerülgeti a tabukat, hanem megragadja őket a személyesség útján, és egy olyan harcról beszél, amely visszaadhatja a test méltóságát. Mindazonáltal a családi tragédiák visszamenőleges bemutatásával a személyes kálvária mögött egy történelmi kép is kibontakozik. Szilasi erre reagálva megjegyezte, szerinte a testi sokk az, ami képes előhívni a többi, testi jellegű emléket. Majd felolvasott egy részletet, amelyből a címválasztás okára is fény derülhetett:

A műtét után egy héttel kerültem haza. Úgy gondoltam, Luther Márton Asztali beszélgetései kellően egyszerű stílusúak és eléggé kicsiny részekből állnak ahhoz, hogy meg tudjam érteni őket. Luther elsöprő erővel fordítja ki a sarkaiból Európa hitét, az pedig külön örömöt okozott, hogy a kutyájának az volt a neve, hogy Tölpel, magyarul nagyjából: Tökfej. (Amikor a kutyája, Tölpel, tekintetét a feléje nyújtott húsdarabra szegezve hosszan és kitartóan várakozott, Luther így sóhajtott fel: Bárcsak úgy tudnék én imádkozni, ahogyan ez a kutya figyeli a húst!)

Szutorisz Szabolcs Bence

 

 

 

Szilasi László: Luther kutyái

Magvető Könyvkiadó

Budapest, 2018

284 oldal, 3499 Ft

 

 

 

 

 

Szív Ernő [Darvasi László]: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Magvető Könyvkiadó

Budapest, 2018

259 oldal, 3499 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , , ,
2021.03.07 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES
TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében. XX. századi szerzőként a soá, a vasfüggöny, a rendszerváltás ellentmondásainak túlélője, emlékezője… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő