02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„Az Adria területe menthetetlenül a mi világunknak is a része”
2018.06.11 - tiszatáj

GÉCZI JÁNOS KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

A 89. Ünnepi Könyvhét első napján (június 7. csütörtök) került sor Géczi János Sziget, este hét és hét tíz között című kötetének bemutatására. A Tiszatáj Alapítvány kiadásában megjelent versciklus 2015 és 2017 között született. A költő Géczi Jánossal a kötet szerkesztője, Reményi József Tamás beszélgetett.

Reményi József Tamás rövid összefoglalóval vezette fel a kötetbemutatót, amely során a hallgatóság megismerhette Géczi János költő, író irodalmi pályájának kezdetét. 40 éve, Gazdátlan hajók címmel jelent meg Szigeti Lajos szerkesztésében és Ilia Mihály bevezetőjével a Szegeden élő fiatal költők antológiája ­– emlékezett vissza Reményi. Mire az antológia megjelent, Géczi már elhagyta Szegedet.

Reményi kérdésére, miszerint milyen 40 év utánérzés ismét új kötetes szerzőként részt venni a szegedi Ünnepi Könyvhéten, Géczi hangsúlyozta: nem szakadt meg a kapcsolata Szeged városával, a Tiszatáj szerzőjeként és a Szegedi Tudományegyetemen folytatott munkája révén ma is aktívan részt vesz a szegedi irodalmi életében.

A Szegedről jövő mediterráneum-igény mindenhol kitölti az életemet.

A rövid felvezető után Reményi a költői szerepvállalásáról és az alkotói pályafutását jellemző műfaji szintézisről kérdezte Géczi Jánost. A beszélgetés során felmerültek Géczi János szociografikus munkáin és városesszéin kívül a biológia tudományához kapcsolódó rózsa-kutatói érdemei is. Így a gazdag pályafutás 15. verseskötetének bemutatásán joggal tette fel a kérdést Reményi József Tamás: Mi köti a költő-írót a líra műneméhez?

Verset író ember vagyok. A szegedi indulást követően a költő megnevezést sokáig nem használtam. Baka István mellett nehéz volt magunkat költőnek nevezni.

Géczi válaszában a költői léthez való kötödését a szegedi kezdetek atmoszférájából vezette le. Nemzedékének, saját szavaival, az „Arctalan nemzedéknek” az irodalmi indulását felelevenítve lassan körvonalazódott, mi az oka a sok műfajúságnak ebben a generációban: „Mi mindig próbáltuk a saját terünket megtartani. Akkor is, ha bizonyos terekből kiszorítottak bennünket. Ha nem lehetett verset írni, vagy közölni, akkor megpróbáltunk regényt, drámát, vagy hangjátékot csinálni. Innen jött a sokműfajos irány.”

 

 

Ezt követően került sor az új kötet bemutatására, mely során a múlt és a jelen szálai erős kohéziós elemnek bizonyultak. Reményi az ismertető kezdetén visszautalt az 1993-as 21 Rovinj verseskötet azonos nevű ciklusára, amely mintha előképeként, a letelepedés előtti „költözködés” tanújaként élne az életművön belül. Reményi a magyar irodalom egyik legszebb Adriának adózó versciklusaként is aposztrofálta: főhőse „szinte cipeli, hordja magával” a magyarországi emlékeket, berögződéseket és hagyományt a mediterrán tájakra. Ezzel szemben a Sziget, este hét és hét tíz között című kötetet mint a letelepedés irodalmi gesztusa, szimbóluma nyer jelentést ebben a kontextusban. Arra a megállapítására, miszerint, úgy tűnik, mintha a költő az adriai mediterráneumból látna rá önmagára legjobban, Géczi János igenlő válaszában az alábbiakat mondta:

Nagyon hosszú ideig kerestem azt a helyet, ahol elementárisan otthon tudok lenni.

Elmondta, kezdetben több térséget is bejárt, elsőként a görög területek érdekelték, majd idővel az itáliai, dél-olasz részek keltették fel az érdeklődését. A görög, római és keresztény kultúrák rétegződése egyfajta együttélésben válik az Adria részévé. A költő elmondása szerint mindig is az volt az érdekes számára, ahol „egy kis közép európaiság” szűrődött át ebbe a mediterrán közegbe. Az adriai tájak antik öröksége kapcsán kérte meg Reményi József Tamás a költőt a Marad című versének felolvasására. Hozzátette, a vers tanúbizonyságot tesz arról, hogy a mitologizmus nem egyfajta túldíszített esztétizálása a múlt koroknak, hanem a megszemélyesített, balladisztikus történetek mögött megbújó sorsok megelevenítője.

 

 

A versciklus további értelmezési rétegeit vizsgálva előkerültek a jellemző nyelvi sajátosságok és a szerző nyelvről alkotott véleménye is. Példaként említette Reményi József Tamás az előző, Törek (Pesti Kalligram, Bp. 2016) című kötetet, melyből fel is olvasott egy részletet: „Tolnai-versből érkezik / a karsztról az aranysakál / s a Géczi-sorba távozik.”

Tolnai Ottó költészete és hatása kapcsán a beszélgetés kitért a kultúrák átszűrődésére és a nyelv sajátos használatára is. Itt is a később felmerülő „nyelvi otthonosság” fogalma érvényesül, egy konstans önazonosságként a földrajzi területek és kultúrák váltakozásában. Így a kötetben a nyelv, mint „érzéki élvezet” egészül ki a mediterrán környezet látványával, hangulati elemeivel. Ezek kapcsán előtérbe került az új kötet nyitóverse, a Hűség című költemény. Hogy milyen jelentőséggel bírnak a szavak, esetleg az olvasó számára ismeretlen, távoli kifejezések, biológiai szakszavak, azt válaszában érzékletesen kifejtette a költő:

„Én olyan helyen nem tudok élni, ahol nem tudom megnevezni az élőlénytársaimat. Ahol én csak azt ismerem, hogy az gaz, az nem az otthonom.”

Géczi saját bevallása szerint költészetének szerves részét képezik azok a falusi élethez, tájakhoz kapcsolódó állat-, és növénynevek (pl.: szuhar), melyek az adott területen megtalálhatóak. Számára ez a kulcsa annak az „otthonosságnak” vagy kultúrafeltárásnak, amelynek ugyan nincsenek ismert 20. századi előzményei a hazai irodalomban, de a vajdasági kultúrkörben annál inkább jelen volt és van ma is. Géczi számára ez a kapott tudás olyan művészi felfogás, melyet a „tájban élés civilizáltságaként” definiált.

Így lehet otthonosnak lenni Európában.

A kötetbemutató zárásaként Reményi a kötet létösszegző tapasztalatát, és annak kiemelkedő irodalmi értékét emelte ki, majd felkérte Géczi Jánost, olvassa fel …szóközeként című versét, mint a „magyar elmúlásnak az egyik legszebb darabját”.

Németh Zsófia

 

 

 

Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)

Tiszatáj Könyvek

Szeged, 2018

2750 Ft, 148 oldal

Megrendelhető a kiadó címén: tiszataj@tiszataj.hu

 

 

 

 


Címke: , , , , , , ,
2021.03.07 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES
TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében. XX. századi szerzőként a soá, a vasfüggöny, a rendszerváltás ellentmondásainak túlélője, emlékezője… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő