Újabb zenés irodalmi zúzás a Jazzben

ÁFRA JÁNOS ÉS LÁZÁR DOMOKOS DUÓJA

Újabb Törzsasztallal összekötött irodalmi-zenés estnek adott otthont a Jazz Kocsma. Ez alkalommal Áfra János, költő és Lázár Domokos, az Esti Kornél és a Pegazusok Nem Léteznek zenekarok dalszerzője, énekese és gitárosa látogatott el Szegedre. A szerzővel Új Krisztina beszélgetett köteteinek poétikájáról.

Az eseményt Lázár Domokos nyitotta Áfra egyik versének megzenésített változatával. A dal után Új Krisztina ragadta magához a szót. A moderátor kiemelte, hogy Áfra új kötete, a Rítus „személytelenebb” hangon szólal meg a korábbiakhoz képest. Egyik kérdése éppen erre irányult, hogy mennyire volt tudatos az alanyi költészetből való kilépés. Új ezt a kérdéskört összekötötte még azzal, hogy a négy ciklusba rendezett kötet cikluszárói miért éppen ráolvasásszerűek.

Áfra kifejtette, hogy a korábbi két kötet sokkal inkább a saját tapasztalatokból, saját életéből származó eseményeket dolgoz fel. Ezt az irodalomhoz való elemibb hozzáállásnak tartja a szerző, hiszen az írás terapeikus célzattal kezdődik. Állítása szerint egész korán kezdett verseket írni, a gimiben pedig az esztétika tanárának mutatatta meg egyik szövegét. Ez az ominózus vers nem aratott sikert, hiszen a Balassi-strófában íródott szöveget a tanár kinevetett. Ezután két évig szüneteltette az írást.

Áfra első kötetéről, a Glaukómáról is beszélt. A kötet szerepversekből épül fel, életének szereplőit igyekezett megszólaltatni. Ennek szemléltetésére felolvasta A torzulás íve című versét, amelyet emlékműként nevezett meg. Áfra bevallása szerint második kötete, a Két akarat alanyibb a Glaukómához képest. A Rítusban már metafizikusság és víziószerűség egyesül. Az est kezdetén Lázár Domokos is ebből a kötetből adott elő.

A Rítus alapját a hétköznapi rítusok menti tapasztalat szolgáltatja. A kötetben elegyednek a vallások, különböző filozófiák, valamint a spiritualitás. Olvas, tájékozódik róluk, de kifejtette, hogy ez nem mindig volt így. Az általánosban nem szerette az irodalmat, azt érezte, hogy nincs köze hozzá. Ezt jelenleg is problémának tartja a fiataloknál. Véleménye szerint nem minden környezetben van lehetőségük a gyerekeknek hozzájutni a hétköznapi tapasztalatok útján azokhoz a kapaszkodókhoz, amelyek segítenék (például az Iliász) értelmezését.

Folytatva a gondolatkört, Áfra kitér rá, hogy a ráolvasásszerű versek befogadása hangélményen keresztül is lehetséges, melyre példaként az Ami a földé c. versét olvasta fel. Megjegyezi, hogy noha ma nem divat, de az emberek szeretik hallgatni, hiszen a klasszikus felől van kapaszkodó hozzá.

Ismét Új Krisztina ragadta magához szót. Kiemelte, hogy a (cikluszáró) ráolvasásszerű versek más tipográfiával jelennek meg, dőlttel. Összesen négy ciklusból áll a kötet, amelyek az évszakok mintájára különülnek el. Maguk a cikluszáró szövegek a négy elemre fókuszálnak. A szerkesztésből látszik, hogy a hagyományok fontos szerepet töltenek be Áfra költészetében. A felvezetés után Új  kérdése a versek idejére vonatkozott, hiszen szinte időből kiszakított szövegeknek tűnnek. Ehhez a gondolatkörhöz csatlakozva részkérdésként tette fel, hogy ezek a szövegek saját babonákból vagy valamilyen olvasmányélményekből táplálkoznak.

Áfra római katolikus nevelést kapott, amelytől elszakadt, mert összetettebbnek érzi a világot, így nem tud egyetlen felekezethez csatlakozni. Kiemelte a vallások közti univerzálékat, amelyeket példákon keresztül igyekezett érzékeltetni. Így jutott el középkori mágikus kódexekig, amelyek szövegpoétikái hatottak rá. Hatásukra víziószerűen jöttek a szövegei, egyfajta metafizikai viszonyulást érez velük. A kötet témája egyáltalán nem volt tervezett, hanem folyamatában alakult ki. Dilemma volt, hogy a mai kort idéző szavak végül a szöveg szövetében maradjanak-e vagy pedig az ihlető szövegek létrejöttének idejéhez próbáljon igazodni és kivegye őket. Végül nem kerültek ki a versekből, amelynek oka, hogy időtlenséget, valóságon kívüliséget teremtenek meg. Éppen ezért a verseket misztikus szövegekként is lehet olvasni.

Új Krisztina következő kérdése arra vonatkozott, hogy Áfra miért nem zenél, hiszen jártas a társművészetekben (fest) is. Áfra válasza egyszerű volt: van Dodi. Új ezután arról érdeklődött, hogy miként is találkoztak. Áfra egy felkérése után megkereste Lázárt, hogy dolgozzanak együtt. Ez működött: kettőjük „sírós-szerelmes” szövegei egymásra találtak.

Új Krisztina ezután Lázárhoz intézte kérdését, nevezetesen, hogy véleménye szerint milyenek Áfra szövegei énekelve, dalszövegként. Lázár szerint „jók”. Bevallása szerint ritkán énekel nem saját szerzeményt, mert egészen más állapotot kíván meg tőle. Saját szövegek esetén az üres lap frusztrációt, szorongást vált ki belőle. Amikor más műveivel dolgozik, nincs ez a szorongás, lazábban tud hozzájuk állni.

A beszélgetés után Áfra és Lázár felváltva vezettek be a szövegvilágaikba. Áfra az új kötetének verseiből olvasott el, míg Lázár főként saját szerzeményeket játszott (főként az Esti Kornél repertoárjából), valamint néhány feldolgozást is becsempészett a sorba.

Borbíró Aletta

Fotó: Fakan Csaba