04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Demény Péter: Jobbhátvéd
2018.04.10 - tiszatáj

Teréz hívta fel, hogy elviszi. Ődöngött Kolozsvár utcáin, várta az órát, amikor elviszi az, akit a Blablacaron talált. Teréz hívása után lemondta a másik utat.

Terézzel jóban voltak, örült a beszélgetésnek. Tovább ődöngött. Minden sarok ismerős, mégis idegenként járkál közöttük. Az emlékek szembejöttek, sok közülük jószerével emléknek sem volt nevezhető, hacsak nem nevezünk emléknek mindent, ami pusztán hangulat. Egy olyan ember hangulata, aki Kolozsváron született, és ott élte le az élete felét. Illata, zenéje, dallama volt itt mindennek; a másik várost, ahová költözött, egyelőre hiába hallgatta.

Mint egy hajós, aki most repülni kényszerül. Talán ugyanúgy imbolyog a repülő is, ugyanolyan megfoghatatlanok a felhők, mint a víz. A víz azonban tenger, hullámzó, változó, ölelő, ismerős. Ismerős – ez a pontatlan szó a legpontosabb, a többi csak jelző. Szép ez is meg az is, jó ez is meg az is, szeszélyes ez is meg az is. De az egyikben tudja, hogy kell viselkednie, a másikban nem, ezért inkább hazamenekül a lakásba. Jó, hogy van hová menekülnie. A szerelem az otthona.

Volt még ideje, elsétált hát addig a tömbházig. Mindig eltévedt, most mégis azonnal megtalálta. Ott volt még a kis palló is a Malomárok fölött, a kis, kanyargó ösvény a tömbház mögött. Egykor, egy másik életben mennyit álldogált ezen a sarkon. Az ablakból fény tekintett a világba, de már nem ő lakott ott.

Már sehol nem az lakott, aki valamikor, és ha az, akkor is idegennek érezte. Mint amikor egyszer elment focizni a régi barátaival: a hely, a jobbhátvéd helye, melyen húsz évig próbálta megvédeni a kaput, már nem az övé volt, átküldték a másik oldalra. Belátta, hogy ő hagyta ott a helyét, de azért keserűen ment át balra.

Ilyen semmiségeken múlt a városa, illetve az idegensége is. Már nem lehetett jobbhátvéd; mintha elvesztette volna mindazt, amit húsz, harminc, negyven évig épített. Úgy építette, hogy észre sem vette – de hogy elvesztette, azt nem lehetett nem észrevenni.

Hányszor mondta pedig a gyerekeknek, hogy az élet kaland, nem szabad beleereszkedni semmibe, legalábbis nem úgy, hogy véglegesnek képzeld és akard. Ők csillogó szemmel hallgatták, de érezte, becsapja őket. Csak a kis Bányai elemezte úgy a Csongor és Tündét, hogy az elvágyódás helyett visszavágyódást mondott, aztán javított, mintha csak tévedett volna. A javításból jött rá, hogy az elemzés neki szól.

Hát visszavágyódott kétségtelenül, jól ráérzett a Pimasz. Szeretetből nevezte így magában, mint ahogy minden értelmes tanítványát szerette, de nem mindenkiben volt meg az az üde komiszság, amely Bányait jellemezte. De visszafelé nem lehet élni, úgyhogy küzdött ezzel a feszültséggel reménytelenül. A reménytelenségben az a néhány barátja volt a remény, akivel legalább beszélgetni tudott. Sétált a szülővárosában, az elveszített otthonosban, és arról ábrándozott, hogyan fog elmesélni Teréznek mindent.

Alig váltottak pár üres szót, Teréznek máris csengeni kezdett a mobilja. Először a sógornője hívta, aki valamilyen fura betegségben szenvedett, és Teréz, aki gyógyszerész volt, türelmesen válaszolgatott. A sógornő recepteket olvasott be a telefonba, egyiket a másik után, hosszan kérdezgette, mit jelent ez vagy az a kifejezés, románul sem értette, latinul végképp nem, olykor magyarul sem. De azért kérdezett tovább, mint a szú. Mikor végre letette, róla beszélgettek, hogy mennyire hipochonder, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem szenved, olyan ez, mint az üldözési mánia. Megértően bólogatott, belül meg ismeretlen rovarok ették, korhadtan hullt le mindene. Még reménykedett azért, még mindig volt vagy egy órányi út. Mikor már azt hitte, hogy végre beszélhet magáról egy kicsit, ismét csörömpölt a telefon, egy kolléganője hívta Terézt valamilyen munkaügyben. Nem tudott odafigyelni, legszívesebben megfojtotta volna az illetőt, átrepült volna hozzá, hogy vadul megölje, mint egy skandináv krimiben. Már csak a humora maradt, elkezdett hát magával beszélgetni, válaszolgatott is, a honvágy már csak ilyen, legyintett befelé, nem lehet mindenen viccelődni, intette meg a másik énje, legalább akkor lettem volna itthon, talán másként lett volna minden, dehogy lett volna más, nem múlt rajtad semmi, éppen ez az, semmi sem rajtam múlt, ő sem szeretett jobban téged, ez nem árfolyam, nekem azért szeretnem kellett volna. Már nem is figyelt az útra, meglepődött, amikor Teréz rászólt, „megérkeztünk”, alig búcsúzott, becsapta az anyósülés ajtaját.

Aznap temette el a húgát. Alkoholista volt, és valamikor szerették egymást.

 


Címke: , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő