08.04.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Negyedik epizód >>>
07.29.
| THEALTER 2021: fókuszban a színházi sokszínűség és a fiatal alkotók >>>
07.29.
| THEALTER 30(+1) színháztudományi konferencia >>>
07.28.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban – Harmadik epizód >>>
07.23.
| Legéndy Jácint performanszai a 101 Klubban DJ Cuvious partisorozatán belül – Nightclub in the Sky >>>
07.22.
| Grand Café – Ráolvasás 07. – Halász Rita: Mély levegő >>>
07.10
| Héthatár: itt a környezettudatos művészeti fesztivál >>>
06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
 TiszaLINE Szalon

07.22.
| Szeged középkori városmagját találták meg a Móra-múzeum régészei >>>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Identitáskrízis és a történelem vége
2018.03.23 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: A KECSKE ÉVE

Bartók Imre trilógiájának első része – A patkány éve – 2013-ban jelent meg és heves reakciókat váltott ki a hazai irodalomkritikából. Egyesek paradigmaváltásról beszéltek, mások különböző zsánerekből összefércelt szörnykompozícióról, de voltak, akik olyan ezoterikus szövegnek ítélték, mely a befogadóknak csupán kis csoportja számára tárulkozik fel interpretálhatóként, azoknak, akik egyébként is ismerik a műfaji kontextust, miközben mindenki más számára érthetetlen és áthatolhatatlan marad a szöveg. A trilógia második kötetét, A nyúl évét (2014), már kevesebb vitával, pozitívabban ítélte meg a kritika; összefogottabb, jobban kézben tartott, kevésbé burjánzó szövegként látták az első kötethez viszonyítva. 2015-ben A kecske éve című regénnyel lett teljes Bartók Imre monumentális, a különböző irodalmi regiszterekkel kísérletező trilógiája.

Egy trilógiáról gondolkodni egyszerre mostoha és izgalmas feladat. Mostoha, hiszen csupán a megnevezés hatására homogenitásként láttatunk valamit, ami adott esetben nagyon is heterogén. És izgalmas, hiszen a kötetek egységen belüli viszonya az értelmezésnek újabb lehetséges szintjét nyitja meg. Bartók első kötetében a főszereplők által elindított változások a második részre kicsúsznak irányításuk alól, és a világban végbemenő változások tovább radikalizálódnak. A második kötet végén felrobbanó nukleáris fegyver azonban nem az élet végét, hanem csupán az általunk ismert élet végét jelenti. A szereplők olyan eseményeket indítottak el, melyek messze túlmutatnak rajtuk, ezért az első kötetben az emberfölötti emberek szerepében tetszelgő filozófusok maguk is jelentős változásokon mennek keresztül fizikai és szellemi értelemben egyaránt. A patkány évében és A nyúl évében általuk bejárt útnak tapasztalati értelemben van jelentősége, ám az útvonalnak szimbolikus értelemben nincs. Talán ez a legszembeötlőbb változás a harmadik kötetben. A kecske éve lapjain a filozófusok által bejárt út és a kötet cselekménye – az első két kötet eljárásától különbözően – erősen szimbolikus.

A befejező kötetben lezárul ugyanis a három főszereplő – Karl, Ludwig és Martin – hosszú utazása, mely egyben útkeresés is. Az Egyesült Államok emblematikus városából távozva hagyják el az Újvilágot abban a reményben, hogy visszatérhetnek Európába. Abban a reményben, hogy hazatérhetnek. Ez a különös dekolonizáció – melynek során a három európai fehér férfi, a nyugati civilizáció képviselői feladják az amerikai kontinenst, hogy az élet új formái vegyék azt birtokba – visszatérés oda, ahol minden elkezdődött. Reakciójuk hasonló az emberi test azon reflexéhez, hogy magzatpózba kuporodik halála előtt. A keretek effajta szűkülése, az önkéntes térvesztés persze nem csupán az eltűnés előtti utolsó állapot lehet. Bartók karakterei visszafelé járják végig a nyugati világ történelmét, miközben megállíthatatlanul haladnak a történelem vége (de legalábbis a berekesztődése) felé. Mi más lehetne a cselekmény tetőpontjának helyszíne, ha nem Berlin, ez a történelmi és kulturális hatásában annyira ellentmondásos és jelentős város, mely e kötetben az európai kultúra kicsinyítő tükre?

A három gondolkodó igyekszik megtalálni helyét az apokalipszis utáni új világban, ahol maguk is anakronisztikus lények. Ebben a világban már nincs helye az embereknek, a történelem túlhaladt rajtuk, a gondolkodók pedig mindezt maguk is látják. Egy letűnt faj utolsó képviselői ők, akik mintha pusztán azért volnának még a világon, hogy reflektáljanak az emberi faj eltűnésére. Miközben persze nem felejtik el, és velük együtt az olvasó sem, hogy ők a szó szoros értelmében soha nem voltak emberek. Már akkor is fajuk első és utolsó képviselői voltak, amikor az ember még nem számított veszélyeztetett fajnak. Csupán egymás társaságában képesek elviselni ezt a kozmikus magányt, még akkor is, ha olykor a másik társasága épp annyira elviselhetetlen, mint az egyedüllét. Amint egyedül maradnak a gondolataikkal – jellemzően éjszaka –, azonnal úrrá lesz rajtuk a szorongás, mivel szembesülniük kell megváltozott helyzetükkel. Így válik Bartók Imre trilógiája végső soron hosszú, többszintű identitáskrízissé, melynek során a világban önmagukat tökéletesen elhelyezni soha nem képes gondolkodók szorongó, bizonytalan és célt vesztett egyénekké válnak, akik egymásban, valaha volt kapcsolataikban és megszépült, átidealizált múltjukban igyekeznek biztos pontra találni – hiszen jövőjük már nincsen, vagy ha van is, annak lehetősége riasztóbb, mintha nem volna. Eközben pedig mindenhol a világ pusztulásával szembesülnek vagy annak jeleit olvassák: a végső határtapasztalat ez, melynek kínzó reflexiójáról nem tudnak lemondani. Karl, Ludwig és Martin, legyenek is bármiféle lények – félve írnék embert, hiszen a trilógia szövegei többek között az emberi faj határait bizonytalanítják el alakjukon, történetükön és gondolkodásukon keresztül – sorsukban nem csupán tragikus (vagy olykor komikus) karakterek, hanem olyan személyek, akik újra és újra, a végtelenségig kiteszik magukat a reflexió veszélyeinek; akik bár töprengenek a világból való kilépésen, mégis mindig a maradás mellett döntenek, akkor is, ha nem tudják, kik ők és mi szerepük lehet még az elsötétedett, romokban álló színpadon. Mindennek érzékeltetésére kiválóan alkalmas a különböző karakterek nézőpontjából megszólaló narráció, mely egyedül a harmadik kötetre jellemző technika.

A megváltozott világ azonban nem csupán a gondolkodók számára működik más szabályok szerint. A maroknyi életben maradt embernek meg kell tanulni alkalmazkodni ezekhez az új törvényekhez, melyek közül a legfontosabb talán az, hogy nem áll többé az ember a tápláléklánc csúcsán. A bioszféra burjánzásának következtében óriási fajgazdagság jött létre, melynek folyamán az emberi fantázia határait feszegető életformák alakultak ki. A trilógiában felhasznált zsánerelemek közül a horror és a krimi dominált az első kötetben, a harmadik kötetre a hangsúly egyre inkább áttevődik róluk a biopunk és a science fiction terrénumára. Ugyanakkor hiába a zsánerelemek összekapaszkodó sokasága, Bartók trilógiájának kötetei nem zsáner-regények. Nem csupán azért, mert a zsánerszövegeket interpretáló klasszikus stratégiákat rendre kudarcra ítélik a kötetek, hanem sokkal inkább azért, mert e kölcsönzött elemek gyakran olyasmit hivatottak ábrázolni, mely a zsánerszövegeknek nem sajátjai: a horror/thriller elemek a már említett identitás válság tüneteit elmélyíteni hivatott eszközök, melyek túlmutatnak egy, a szövegvilágon belül létező megoldandó problémán, felgöngyölítendő rejtélyen. Jól illeszkedik ebbe a képbe a harmadik kötet prózája is, mely – az olykor esetlen és életszerűtlen párbeszédeket leszámítva – az egyik legnagyobb erénye a sorozatnak. Bartók képei és nyelvhasználata paradox módon egyszerre tűnnek kaotikusnak és tervszerűnek, kimódoltnak és szertelennek, de semmi esetre sem hasonlítanak a zsánerregények transzparensnek szánt szövetére. Az a nyelvi világ, mely a trilógiában a szürreális trópusokkal és a mindentudását a legváratlanabb alkalmakkor megcsillogtató narrátorral kombinálva létrejön, olyan teljesítmény, ami a szövegben megképzett világnak is mélységet ad.

Hol másutt lelhetne nyugvópontra a történet, ha nem Görögországban, ahol egykor a nyugati gondolkodás megszületett? A világvége Bartók regényeiben nem csupán hard reset, mely után a világ visszaáll az alapállapotára: itt már soha semmi nem működhet ugyanúgy, ahogyan azelőtt, hiszen az élet új szakaszába lépett – ez pedig legalábbis részben az eltűnő embernek köszönhető. Ám Karl, Ludwig és Martin visszatérése a civilizáció bölcsőjéhez mégis azt sugallja, hogy elképzelhető még egyfajta – ki tudja milyen – új kezdet, mely valamifajta örökségként magában hordozza a régit.

Szabó István Zoltán

(Megjelent a Tiszatáj 2017/9. számában)

 

Libri Kiadó

Budapest, 2015

536 oldal, 3990 Ft

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írásunk:


Címke: , , , ,
2021.07.28 - tiszatáj

– MONDJA A SZÍNHÁZCSINÁLÓ
BALOG JÓZSEF
Annak ellenére meglepően sokszínű és gazdag az idei Thealter Fesztivál programja, hogy a szervezők harminc év óta először egyetlen fillér működési támogatást sem kaptak pályázatukra. A MASZK Egyesület nemrég Hevesi Sándor-díjjal elismert elnöke, a színészként az Újszegedi Szabadtéri Színpadon Molière-bemutatóra készülő Balog József szerint a szakmai szolidaritásnak és a pandémia okozta lefojtottságnak is köszönhető, hogy minden meghívott társulat vállalta a fellépést Szegeden… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZKÁROSI ENDRÉVEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Szkárosi Endre József Attila- és Mészöly Miklós-díjas írót Pánczél András kérdezte a Szekszárdi Magasiskola Mészöly Miklós Íróakadémián zajló irodalmi tehetséggondozásról […]

Tovább olvasom >>>
2021.07.28 - tiszatáj

BETTER DAYS
Húsbavágóan aktuális, sőt, régóta jelen lévő probléma az iskolai bántalmazás, mégis viszonylag kevés film (például a belga, mentális betegségekre szintén fókuszáló Ben X) helyezi érdeklődése homlokterébe. Noha a hongkongi születésű, de a szárazföldi Kína bizonyos relációit vizsgáló Derek Tsang végül nem alkot remekművet, drámája igen figyelemreméltó mű a témában… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

Bék Timur, Horváth Eve, Juhász Róbert, Marczinka Csaba, Nagy Zalán, Tóth Réka Ágnes, Vasas Tamás versei
Abafáy-Deák Csillag, Szilágyi Zsófia Emma, Szilágyi-Nagy Ildikó, Totth Benedek prózája
Zalán Tibor drámája
Végel László naplórészletei
Fried István, Kovács Krisztina tanulmányai
Bazsányi Sándor, Urbanik Tímea Mészöly Miklósról

Tovább olvasom >>>
2021.07.27 - tiszatáj

SIROKAI MÁTYÁS: LOMBOLDAL
A beat tanúinak könyvével elindult az antropocentrikus világot hátrahagyó utazás, amely A káprázatbeliekhez című második kötetben folytatódott a zöld álmokkal és az űr kozmikusságával. A Lomboldal visszatérés a földre, maga a zöld álmok megvalósulása, ahol beteljesedik a „növénylés”, és ahol a szilárd, ontológiai határok ugyanúgy elmosódnak, ahogy a korábbi könyvekben. Tematikusan tehát összekapcsolható a három kötet, mindben ott húzódik a növények megértésének vágya és azok szeretete, a mozgás, egy dehumanizált világ… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.26 - tiszatáj

JURONICS TAMÁS SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL-RENDEZÉSE ÚJSZEGEDEN
Amióta száműzték az operát a Dóm térről, lassan már annak is örülni kell, hogy egyáltalán játszanak egy máshol bemutatott, újrahasznosított produkciót az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Juronics Tamás kortárs Mozart-rendezése, a Szöktetés a szerájból háromnegyed ház előtt tisztes sikert aratott… – HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.24 - tiszatáj

BRONKA NOWICKA:
MEGETETNI EGY KÖVET
Bronka Nowicka rendező, író, debütáló prózakötete 2016-ban elnyerte a lengyel Nike irodalmi díjat. Magyarul 2021-ben Sipos Tamás fordításában jelent meg Megetetni egy követ címmel. Ez a vékony kis könyv a tárgyak által előhívott emlékezet 44 rövid története. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a kötet rálátást ad a lengyel falu, család, történelem egy-egy részletére is. Emellett létfilozófiai kérdéseket, és azok nyelvi leképezésének lehetőségeit is fejtegeti… – OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.07.23 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Jó és örömteli érzés ismételten jelen lenni a Vásárhelyi Őszi Tárlaton (VOT67). Tombol a nyár, idővel belefutunk az őszbe. Időzavar, a pandémia miatt. Jövőre tolódik a VOT68. Egyidőben vagyunk, vagy inkább párhuzamos időkben élünk?

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)