04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A provokáció géniusza
2018.03.15 - tiszatáj

SVETISLAV BASARA:
A MERÉNYLET ANGYALA. BULVÁR SZAPPANOPERETT-ÁRIA

Svetislav Basara A heliocentrizmus ideológiája című, A történelem mint totalitariánus ideológia alcímű esszéjében az időfogalom változásait áttekintve többek között arról értekezik, hogy a virtuális kronológia modern találmány, amely „szüntelen olyanképpen világítja meg a múltat, hogy általa a valóság folyamatai magyarázatot nyerjenek, és a történelmi folyamatok szükségszerű kimeneteleként tűnjenek föl.” Eddig a pontig nincs a gondolatban semmi forradalmi, mondhatnánk, a szerb író mindössze elegánsabbá bonyolítva elismétli a közhelyet, miszerint a történelmet a győztesek írják. Ám Basara – akit gyakran emlegetnek a kortárs szerb irodalom fenegyerekeként – az esszé későbbi szakaszaiban jóval újszerűbb és provokatívabb megállapításokra ragadtatja magát. Nem átallja kijelenteni például, hogy korunk méréstechnikája és pontosságra törekvése messze elrugaszkodott a matematika ókori felfogásától, és végeredményben kiirtja a kortárs világszemléletből a transzcendenst és a fennköltet (mely megállapítás kiváltképp kedves lehet minden magamfajtának, aki az érettségit követően is még évekig rémálmodta rendszeresen azt, hogy számtanórán van).

Basara azonban talán akkor ír a legizgalmasabban, amikor szépprózában demonstrálja a történelemről, mint a totális manipuláció eszközéről megfogalmazott állításait.

Ezt rendszerint úgy teszi meg, hogy a szükségszerű kimenetelt – tehát a nézőpontot, amelyből a történelem a műben szemlélve és elbeszélve lesz – eltávolítja az általánosan elfogadott narratíva (narratívák) által megfogalmazott jelentől. Nem az alternatív történelmi regény példái ezek a művek, elvégre Basara nem azzal a gondolattal játszik el, mi lenne ma, ha a múlt egy-egy sorsfordító eseménye másképp alakult volna. A szerb író ehelyett inkább összeesküvés-elméleteket gyárt, amelyeket aztán az adott műben a világértelmezés origójává tesz meg – ez lehet akár egy képzeletbeli ideológia, amely egy hétköznapi tárgyat emel tudományos-filozófiai magasságokba (Feljegyzések a biciklistákról), vagy éppen egy nagyon is létező személy élettörténetének homály födte időszakát, képzeletbeli feljegyzéseit használja ürügyként arra, hogy ellenmítoszokat teremtve kezdje ki a korunk gondolkodását meghatározó narratívákat (például A föld szíve. Tanulmány Nietzsche ciprusi tartózkodásáról című regényében). Svetislav Basara munkái ugyanis jóval többet kínálnak annál, mintsem hogy megrekednének a bravúrosan előadott gondolatkísérletek szintjén. Sándor Zoltán a szerzőről írott portréjában pontosan ragadja meg Basara prózájának karakterét, amikor azt írja: szövegeire „a bátorság, a leszámolás a mítosszal és a mitománokkal, az igazsággal való szembesülés követelménye, továbbá a kísérletezési hajlam, a legkülönfélébb irodalmi műfajok elemeinek ötvözése, történelmi személyek beemelése a történetbe, a valóság és a fikció teljes egybemosása jellemzőek. Szerzői csavarjaival, első pillantásra öncélúnak tűnő játékosságával sok esetben lerántja a leplet a tabuként kezelt ‘nagy igazságokról’, a hagyományos értékek álarcai mögé rejtőzött romlottságról, a modern ember eltévelyedéséről és hipokríziséről – mind globális, mind nemzeti szinten. Folyamatos misztifikációival tulajdonképpen a maga abszurd módján demisztifikálja a világot, nem kevésbé magát az irodalmat és az irodalmi alkotást is, mindenestül elutasítva azt a beidegződött álláspontot, miszerint jelentős témákról csak halálkomolyan és felelősségteljesen lehet szólni, úgy, ahogyan azt az irodalmi fővonulat sugallja.”

Basara legújabb, magyar fordításban is hozzáférhetővé vált regénye a megszokottnál is könnyebb fogást kínál a magyar olvasó számára. A merénylet angyala ugyanis a Szarajevóban meggyilkolt Ferenc Ferdinánd képzeletbeli emlékiratait tartalmazza, amelyet a Gavrilo Princip lövései által elveszejtett trónörökös a túlvilágon mond tollba titkára, Ferdinand Berchtold számára (aki, mint ahogyan arra Basara a kötethez fűzött jegyzetekben hívja fel az olvasóközönség figyelmét, a családnév egyezése ellenére sem tévesztendő össze Leopold von Berchtold osztrák-magyar birodalmi külügyminiszterrel). Basara tehát egy olyan történelmi esemény köré szervezi a regény fikcióját, amelyet a közvélekedés a véres, huszadik század kezdő pillanatának tart – és amelyet mindegyik nemzet annak függvényében értékel pozitívan vagy negatívan, hogy az első világégés végén a győztesek, vagy a vesztesek oldalán állt-e. Ferenc Ferdinánd meggyilkolásáról mindenki tud, és mindenkinek van véleménye róla.

Remek alkalom ez arra, hogy Basara szétírja az esemény különféle mainstream értelmezéseit egy zseniálisan provokatív és provokatívan zseniális regényben.

S mivel itt egy valódi géniusz provokál, minden olyan közösség alaposan megkapja tőle a magáét, amely valaha is arra vetemedett, hogy beleillessze saját narratívájának kontextusába az 1914. június 28-án, Szarajevóban történteket és azok következményeit.

A monarchia utódállamainak Szarajevó-mitológiáját ugyan mi mással lehetne hatékonyabban provokálni, mint efféle, a merénylet áldozatául lett trónörökös szájába adott kijelentésekkel: „Az Osztrák-Magyar Monarchiával minden a legnagyobb rendben volt, amit viszont nem mondhatunk el a benne élő nemzetekről és az alattvalók nagy többségéről, akiket megfertőzött a nemzeti romantika vérbaja, elrontott a német és osztrák operazene, abszolút módon méltatlanokká váltak a monarchiához – sőt, egyáltalán az élethez. A Monarchia volt az, ami nagy keservek közepette évszázadokon keresztül megakadályozta, hogy legyilkolják, megöljék egymást, ami már másnap elkezdődött, amint, úgymond, felszabadultak. Tehát nem az Osztrák-Magyar Monarchia bukott el – Berchtold, jegyezze fel ezt, és húzza alá pirossal! –, hanem a Monarchia alattvalói romlottak le és züllöttek el annyira, hogy már a rend és a fegyelem gondolata is elviselhetetlen volt a számukra.” Ez persze – így Basara – nem pusztán a véletlen szeszélyéből bekövetkezett sorscsapás volt, hanem annak az eredménye, hogy bevált a franciák csodafegyvere, az osztrák nemesség hibájából, amely behódolt „a felvilágosodás istentelen filozófiájának”. Ahogyan Ferenc Ferdinánd fogalmaz Basara regényében: „A francia fegyvereket többször is legyőztük, térdre kényszerítettük, de áldozatául estünk a francia kultúra mérgének.” A továbbiakban ráadásul azt is megtudhatjuk, hogy a kultúra „csak a dekadens időszakokban hatalmasodik el, a tétlenség gyermeke, és egy jól szervezett államban nincs helye a tétlenségnek”, ezzel szemben a ius primae noctis nem barbár szokás, hanem „a katolikus civilizáció egyik legnemesebb hagyománya”.

A franciáknak is adagolt oldalcsapásokkal kísért Habsburg önostorozás mellett persze kijut a jóból a Monarchia összes nemzetiségének. Az olaszokról például azt tudjuk meg a trónörökös expozéjából, hogy „köpönyegforgató népség”, amely „elbitorolta a katolikus egyházat”, és történelmi érdemeik mindössze abban merülnek ki, hogy ezáltal okot adtak „egy istenfélő, tisztességes német, egy Ágoston-rendi testvér, Luther Márton” számára ahhoz, hogy a reformáció révén ellenszegüljön „a római rothadásnak, az olasz eredetű pápák szimóniájának és terrorjának.” (Nem mellékesen, a Szentszéket „át lehetett volna helyezni Salzburgba”.)

Ferenc Ferdinánd síron túli önvallomásában természetesen mi, magyarok is számtalanszor megemlíttetünk, köztük egy kulcsfontosságú epizódban is: abban a jelenetben, amelyben egy cigánylány a kiskunhalasi kuplerájban megjósolja a trónörökösnek, hogy merénylet áldozata lesz.

Ez talán a leghízelgőbb passzus, amelyet a császári cím egykori várományosa népünknek szentel – a továbbiakban ugyanis olyan megállapítások hivatottak felvázolni nemzetkarakterológiánkat, mint például hogy „senki sem tud úgy gyűlölni, mint a magyarok, az összes többi gyűlölet röhejes, ha a magyarokéhoz viszonyítjuk”.

Basara azonban rá jellemzően haza is beszél: a szerbek és horvátok például mint „asztrális kullancsok” jelennek meg, amelyek Ferenc Ferdinánd lelkét rágják éjjel-nappal még a síron túl is, mindemellett annyit érdemes még róluk tudni, hogy „muszáj ölniük, ez a faji jellemzőjük”, és „ha nem akad egy német király vagy trónörökös, akkor megelégszenek a sajátjuk leölésével is”. Persze a szláv népek a pozitív jellenvonásoknak sincsenek híján – ám ezek Ferenc Ferdinánd értelmezésében abban rejlenek, hogy „a szlávok fütyülnek a költőkre, filozófusokra és zenészekre. De nem csak fütyülnek rájuk, hanem ha alkalmuk van rá, tömegesen semmisítik meg őket. És igazuk van! Ebben rejlik a szláv faj vitalitásának titka. Egy fenét verték volna meg az oroszok a Wermachtot, és masíroztak volna be Berlinbe, ha Sztálin nem számol le időben és kíméletlenül az orosz költőkkel, írókkal és filozófusokkal”.

És hogy miként kerül az 1914-ben meggyilkolt trónörökös beszélyébe Sztálin? Ugyanúgy, ahogyan helyet kap benne a huszadik századi horvát irodalom klasszikusa, Miroslav Krleža, a csongrádi születésű szerb íróóriás, Miloš Crnjanski, valamint Kossuth, Hitler, Tito, Jovan Damjanić Tábornok (a mi Damjanich Jánosunk), Sid Vicious, vagy éppen Omar Sharif.

Basara játékában ugyanis valóban nem létezik idő, itt a kronológiától független találnak egymásra az együvé tartozó, egymással kapcsolatba hozható motívumok, események és személyiségek.

Éppen ezáltal sikerült a szerzőnek a végletekig kihasználnia azokat lehetőségeket, amelyek abban rejlettek, hogy Ferenc Ferdinánd szellemét tette meg regénye fiktív elbeszélőjének. Az ugyanis, ahogyan a Habsburg birodalmat a világ legtermészetesebb entitásának tekintő nézőpont, a régi rendben gyökeredző, paródiáig fokozott értékfelfogás, valamint a pökhendiség határain is messze túlterjedő, arisztokratikus magabiztosság láttatja a merénylet óta eltelt eseményeket, nem csupán egy fergeteges humorú, roppant fantáziadús elbeszélést eredményez, hanem arra is alkalmat teremt, hogy eltávolítsuk magunktól és megkérdőjelezzük a kortárs fogalmainkat, énképünket és történelemszemléletünket meghatározó mítoszokat. Ha azonban az olvasó ezen erényei dacára sem találná kedvére valónak A merénylet angyalát, akkor természetesen – a Basara-féle logika szerint – nem a könyvben, hanem önmagában kell keresnie a hibát, ugyanis „a bölcs könyvek olvasása nem teszi bölcsebbé a hülyéket, csupán az olvasat értelmezését viszi el a hülyeség felé”.

És ha már a bölcsességről beszélünk: A merénylet angyala mintha azt az állítást fogalmazná regénnyé, miszerint a tudás értéke nem önmagában rejlik, hanem inkább abban, mennyire képes alkalmat és alapot teremteni a gondolkodáshoz.

A huszonegyedik század elején aligha találhatni ennél korszerűbb üzenetet.

Haklik Norbert

 

Svetislav Basara: A merénylet angyala. Bulvár szappanoperett-ária.

Fordította: Juhász Attila

Forum Könyvkiadó

Újvidék, 2017

222 oldal, 1900 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.22 - tiszatáj

INTERJÚ JÓNÁS ZOLTÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Jónás Zoltán előadóművész, kultúraszervező, az erdélyi, felvidéki és észak-magyarországi egyetemeket összefogó Kortárs Hangon irodalmi pályázatának és műhelyének alapító főszervezője beszél a tehetséggondozásban szerzett tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő