06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

XXI. századi orosz néplélek?
2018.03.04 - tiszatáj

A SZERETET NÉLKÜL AZ OSCAR UTOLSÓ FORDULÓJÁBAN

Több fórumon is megírtam már, hogy eszméletlen nehéznek látom a 2018-as Oscar-zsűri helyzetét, legalábbis a külföldi film kategóriáját illetően. Nehéz lehet összevetni ennyi és ennyire eltérő alkotást. Ami tetszik a közönségnek Oroszországban, az meglehet, hogy unalmasnak hat Magyarországon vagy érthetetlennek Svédországban, és vice versa. A kulturális szokások, a múlthoz való hozzáállás, illetve a jelen problémáinak feltárása pedig más-másféle képi megjelenítést, illetve elbeszélőmódot hozhat magával. Ezért is gondolom, hogy az egyöntetű vélemény végül is a zsűri összetételén épp annyira múlhat, mint magukon a nevezett alkotásokon. De ez már így is inkább egy sokváltozós egyenlet. Szerencsejáték.

A Szeretet nélkül egy olyan történetet jelenít meg, ami talán mindennapos lehet egy hatalmas közösségben. A címben kifejezett helyzet igazából minden embert érinthet. Egy olyan orosz családban találja magát ugyanis a néző, ahol anyagi problémák már nem sötétítik be a mindennapokat, így van ideje a háromfős család tagjainak saját érzelmi életük kielemzésére. Elsőre így három szemszögből kapunk képet a családi együttlétről, mondhatni az otthon melegéről, azaz itt stílszerűen az orosz télről, meg az otthon hangulatának fagyosságáról.

 

 

Van itt egy csendes apa, aki összeszorított foggal tűri a piperkőc feleség érzelmi rohamait. A trendi és még fiatalnak számító dekoratív feleség unja a férfi mulyaságát. A gyerek pedig, akinek neve igazán csak a film második felében hangzik el, hiszen a film többi szereplője nem is szólítja meg, csendes elszenvedője lesz érzékenysége semmibevételének. Végig ő a főszereplő, habár igaz, hogy csak a kezdő jelenetben látjuk igazán, ahogy az iskolából jövet magányosan átszeli a lakótelephez vezető erdőt. A szülők egymáshoz való viszonya annyira fagyossá válik, hogy a gyerek távolléte is csak némi idő eltelte után tűnik fel nekik. Nem véletlenül. Hiszen mindketten már egy másik kapcsolat irányába oldalaznak. A dekoratív feleség, aki így anyai teendőit igencsak elhanyagolja, egy vélhetően jómódú és elvált idősebb férfi karjaiban találja meg a számítását. Míg a férj ifjú barátnője már láthatóan Aljosa féltestvérét hordja a szíve alatt. Természetesen ez a tényező nagyban hozzájárul a feszültséghez. Egy állapotos nő is, aki ráadásul aggódik amiatt, hogy választottja nem szakadt el még végérvényesen régi családjától, hisztis, követelőző és egyben kiszámíthatatlan.

Ha a történetnek ezeket a személyes drámai részeit most magunk mögött hagyjuk – ordítozás, egymás hibáztatása, az eleve kilátástalan párkapcsolati helyzet kezelése és még számos tényező –, akkor szemrevételezhetjük azt, hogy ha a család védelme nem teljes, mit tesz az orosz állami véderő. Megindul ugyanis a gyerek felkutatása. A katasztrófavédelem, a rendőrség és a mentők összevont akciója; ha valami heroikus zene menne a jelenetsorok alatt, akár egyfajta propagandavideónak is beillene. Ám épp az kölcsönöz a filmnek művészi értéket, hogy az egyenruhás dolgozók síri csendben dolgoznak. Átvizsgálják a közeli lerobbant épületeket, a szocializmus hagyatékait, melyek a gyerekek közkedvelt búvóhelyei szoktak lenni. Átfésülik az erdőt és a vízpartot is. Mindezt áldott csendben, legalábbis egy jó darabig. Itt harsan fel az első kiáltás. Ami, lássuk be, okos húzás, mert a néző, ha egy elrejtőzött gyerek helyébe képzeli magát, belátja, nem biztos, hogy csupán a léptek zajára feladná menedékül szolgáló kis vackát. Aljosa a nevének kiáltásaira sem kerül elő. Telnek a napok. Lassan érvényét veszti az az elmélet, hogy a gyerekek lázadása tíz napig tart, utána a szokás törvénykönyve szerint az éhség hazaűzi őket.

 

 

Az ezt követő dramaturgiai fogás, hogy a rendőrség egy bonctermi környezetbe invitálja a szülőket, akiknek azonosítani kell egy, a keresett gyermekre hajazó oszlott testet. Ez vezet el a szülők teljes összeroppanásához. Meg kell jegyeznem, hogy a beállítás és az operatőri munka itt profi módon villantja fel és fedi is el egyben a valóságot. A tisztázásra majd a film végső lírai képsorai lesznek hivatottak.

Érdekes, hogy 2017-ben már az új Oroszországot és a jómódú társadalmi réteg problémáit láthatjuk. A díszletekben ugyan még feltűnik a Vorosilov mesterlövészének vagy a Bratnak a miliője, de csak elmosódottan, a tisztes szürke távolból. Itt inkább egyedien gazdag enteriőröket, szép és ápolt embereket, drága luxusautókat látunk. Sehol egy szegény ember, sehol egy Opel vagy egy Lada. Az új Oroszország gazdagjai eszerint pedig majd ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint a nyugati nagyok, csak a gyerekkel nem tudnak mit kezdeni még. Nincs dadus. Nincsenek nagyszülők. Tulajdonképpen nem kíváncsi rá senki. Ezért is emlékeztet engem ez a történet a rendszerváltás környéki olyan Rózsa János-filmekre, mint például a Csók, anyu! Bár tény és való, hogy az orosz film esetében a gyermeki szemszög úgy van jelen, hogy a gyereket magát nem látjuk. Igazából ez a film egyedisége. Kíváncsi vagyok, hogy ez elég-e a dicsőséghez, azaz a döntnökök szerint elnyerheti-e az Oscart. [Az Oscar-díjak átadása a cikk megírása után történt, ma már tudjuk, hogy a legjobb idegen nyelvű alkotások mezőnyében – amelyben Andrej Zvjagincev filmje mellett többek között Enyedi Ildikó Testről és lélekről című műve is szerepelt – chilei győzelem született az Una Mujer Fantástica révén. – A szerk.]

Beretvás Gábor

 

 

 

Szeretet nélkül (Nelyubov)

feliratos, orosz-francia dráma

127 perc, 2017

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írásunk:

A bennünk élő rossz (Szabó Ádám kritikája) >>>

Címke: , , , ,
2021.06.23 - tiszatáj

AZ ARTÉR EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSA
Art-art: összetart!
Az Artér Egyesület immár több, mint 15 éve alakult Budafokon. Tagjai olyan művészek, akik különböző szálakon kötődnek Budapest XXII-ik kerületéhez. A hivatásos alkotók szakmái az alábbiak: festő, grafikus, szobrász, keramikus, ötvös, divattervező, textiltervező, fotográfus, üvegtervező, formatervező, építész, illetve restaurátor […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.23 - tiszatáj

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.22 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A kiállítás címe, Magánélet, nem sokkoló, csak tényt közöl. Miközben kísérlet(ek) tanúi vagyunk. Sajnos nem csak tanúi, a mi bőrünkre is megy (és ment) a játék. Soha eddig meg nem élt helyzetbe kerültünk, valamennyien. Váratlanul csapott le ránk a vírus, a karantén, a ránk kényszerített bezártság, a reménytelenség, az egyedüllét, a kettős, vagy többes magány, amiből semerre se léphettünk ki […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
Szabó Gábor tanulmánykötete a mikrohistória és az újhistoricizmus létrejötte óta igen intenzíven gyarapodó emlékezet-diskurzuso­kat bővíti kortárs magyar regények, rövidprózák, esszékötetek és Petri György lírai munkásságának mélyreható elemzésével. Első látásra is kitűnik, hogy Szabó nemcsak a legszűkebb és legelitebb kortárs kánon kínálatából válogat, hanem egy-egy szerző kevésbé előtérben lévő szövegével, vagy az idő próbáját még ki nem állt műveivel is előszeretettel foglalkozik… – KISS A. KRISZTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL
Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.19 - tiszatáj

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY
Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

SHIVA BABY 
Forma és tartalom ritkán olvad ilyen hibátlan egységbe. Sőt, Emma Seligman kritikai hozsannákkal útra bocsátott dramedyjéhez még nagyszerűbb bravúr köthető: a járványidőszakban piacra dobott művek talán legtökéletesebbje, plusz megoldásai bármelyik filmtörténeti irányzat díszére válnának… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ: PÁLCIKA, A DETEKTÍV
Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között… – KATONA ALEXANDRA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)